Hagymakísérlet (1. rész)

Álmaim tavalyelőtti kertjében szerepelt:
- vöröshagyma,
- lilahagyma,
- fehér hagyma
- póréhagyma,
- snidling,
- téli sarjhagyma,
- medvehagyma,
- metélő fokhagyma,
- gyöngyhagyma.
A két utóbbit az idei évre töröltem a repertoárból: a gyöngyhagymát nem eszi meg senki, a metélőfokhagymára meg a rendes fokhagyma és a medvehagyma mellett semmi szükség.
Hagymát alapesetben könnyű termelni, ezt a témát tavaly már körülrágcsáltam egy-kétszer. A hagymából azonban még ettől nem lett több...
A póré ültetése teljesen egyértelmű: előbbit február végén ládába elvetve körülbelül tizenöt nap alatt takaros kis palánták nőnek. Tíznapos kiszoktatási időszak után – meglepő jól bírják a hideget – kapával húzott, belocsolt mélyecske ágyásba ki lehet palántázni a pórét. Eleinte megesküdne rá az ember, hogy nem lesz belőle semmi, de némi öntözéssel pár hét alatt helyrejönnek a növények, és robbanásszerű növekedésbe fognak.
A fokhagyma ennél is egyszerűbb: szétkap az ember két fejet gerezdekre, elduggatja és kész. Hatalmas fejek nálunk nem nőnek, hiszen nem vagyok profi fokhagymatermesztő – de az íz megvan. A fokhagymaduggatást el lehet végezni már ősszel – ekkor nagyobbak a fejek.
Első ránézésre a többi hagymaféle nevelgetése is pofonegyszerű: a magot elvetjük, a dughagymát kiduggatjuk, minden oké, halleluja. Csakhogy… A maghagyma nem kel ki, túl kötött a föld. A legtöbb érdekes hagymafajta csak magról szaporítható, a kerti agyagban viszont a hagymamagnak maccsa sincs a gyors növekedéshez. Mire kimászik a csíra a földből, minden ereje elmegy.
A dughagymás termesztés aránylag drága, mert normálisan eltartható dughagymát eddig nem sikerült előállítanunk, bár a termés mennyisége még így a legkiszámíthatóbb, normális, jó minőségű fejek teremnek. Dughagymából azonban csak vörös – illetve lilahagyma kapható.
Mindig irigykedve bámultam azokat a kertészeket, akik magvetés után pár hónappal hatalmas fejeket ástak ki a földből. Ez nekem sokkal olcsóbb és helytakarékosabb termesztési módnak tűnt. Aztán irigykedés közben elkezdtem kombinálni: mit tudok csinálni, hogy én is ilyet tudjak előállítani? A probléma gyökere a már említett kötött föld, ami beszorítja a csírát a földbe. Úgy láttam,ezt kiküszöbölni vagy intenzív porhanyítgatással, vagy izomtibi, erős komplett növények kiültetésével lehet.
Így csináltam egy kísérleti hagymaültetvényt. Az ültetvény (ez olyan lehetetlen szó, ültetvényről mindig az Isaura - meg a cukornádültetvény a rabszolgákkal - jut az eszembe, de jobb szót hirtelen nem tudok kitalálni) kicsit szétdobált a társítások miatt. Van egy komplett, különálló dughagymás ágyás, hat darab nyolcméteres sor, makói hagyma. Az egyes dughagymák olyan gyerekarasznyira kerültek egymástól.Van köztesként, a saláta-és retekágyásban szintén dughagymáról ültetett makói, főzőhagyma előállítására. Ezen kívül ugyanebből a fajtából még február végén előneveltem egydoboznyi palántát, amit kiszoktattam, ezt is kiültettem a répa és a pertezselyem köré, tiszta hagymakordon! .Vetettem azonban egy alaposan elporhanyított apró magágyba hagymamagot is. Így mind a három telepítési módot kipróbáltam, júliusra kiderül, mi válik be ezen a talajon. Lilahagymából két sort telepítettem dughagymáról, ültettem magról egy tasak Karment, és kipalántáztam egy doboz Rosso Lungo di Firenzét. Néhány hét múlva kiderül, hogy a jól elmunkált talajba vetett hagymamag, a palánta és a dughagyma közül melyik lesz a legmegfelelőbb, ami a jövőben is használható lesz.
És a többi hagymafajta? A snidlingről megfeledkeztem, most kajtatok snidlingmag után. A rózsaágyásba tervezem betelepíteni, elvileg jó tetvek ellen is. Téli sarjhagymát a póré kísérőjeként akarok télire keríteni. Elvileg Hédinek van, és tőosztással jól szaporítható (Ez burkolt célzás valakinek…). A medvehagymát viszont szabályszerű termesztésbe kell bevonnom puszta lezabálás helyett. Annyira lekopasztjuk – zöldre kiéhezve – így tavasszal a növénykéket, hogy már attól tartok, kárukra válik! Virágzás után magot akarok szedni a medvehagymáról, és jövő tavasszal erről szaporítani. Mivel az udvarunkban magról is spontán terjedt a medvehagyma, és a hagymamagok jó csírázók, minden okom megvan rá, hogy abban bizakodjak: sikerrel járok.
Az édes, fehér hagyma jelent egyedül igazi gondot. A környék kevés vetőmagboltjának egyikében sem kaptam magot. Egy helyi zöldségesboltban – titkon, pult alól – árultak fehér dughagymát, de erről már lemaradtam. Viszont azt tudom, hol kapható fehér hagyma. Azt hiszem, veszek két nagy fejet, hagyom jól felmagzani, és saját magam szedek róla magot, amiből majd vetéssel jövőre dughagymát, illetve palántát nevelek ki. És ha ez beválik, más hagymafajtánál is használom majd ezt a magszedős-kipalántázós eljárást.
A hagymakísérlet eredménye nyár végén mutatkozik meg, akkor beszámolok róla, a ritkább hagymafajták házi magtermesztése jövőre. Így ez a hagymásdi csupán az első része egy sorozatnak; látjátok, a kertben is van Isaura meg Szomszédok…