Sziklakert betelepítése a napos oldalon

Bevallom, én a csúfságok eltakarását sziklakert segítségével a lehető legolcsóbb módon akartam megoldani. A kövek beszerzése nem volt vészes, az udvarban voltak régi terméskövek, az apróbb mészkődarabok összejöttek innen-onnan. Föld, komposzt akadt itthon, alapozásnak sitt is bőven, csak a növények hiányoztak, ezeket úgy gyűjtögettem össze innen-onnan.
A célom az volt, hogy minél nagyobb felületet minél hamarabb fedjen le a zöld, így fenyőkéreg-mulcsot, gyöngykavicsot talajtakarásképpen eleve nem is terveztem a növények alá-közé. Kis cserjéket nem tudtam telepíteni, mert kiderült, hogy a kút körül egy hajdani betonjárda és valami régi melléképület maradványai vannak a földbe besüppedve. Nem lett volna helye a gyökereknek.
A kút bal oldalát a nap kora reggeltől késő délutánig intenzíven tűzi, ezért ide szárazságot jól bíró, igénytelen növényeket és egynyáriakat terveztem. Az elrendezés a következőképpen alakult:
A sziklakert lépcsős formát kapott (afféle mini hegyi-fíling), legfölül a kúttal. A kút megtelt földdel, a belső pereme mellé futós évelőket ültettem, így erősen illatos pünkösdi szegfűt, kis meténget és madárhúrt. Ezek idővel lefelé terjedtek, kellemes növényfolyamokat képezve az alsóbb szintek felé.
A második szint lett a hajdani borjúitató betonvályú. Ez a legforróbb, nem sok föld fért bele, ez meg könnyen kiszáradó. Ezen a szinten kaptak helyet különféle varjúhájak, és ez a kövirózsa otthona.

Számtalan apró sarjat hozott, amikből később a sziklakert egyéb részeire is bőven jutott. Mára a töredezett betonszegélyt teljesen befutották a növények. A harmadik szint nagyobb kövekből kiképzett teraszocska lett, itt már dúsabb a növényzet. Ez a legméretesebb része a sziklakertnek, és a körülményekhez képes legélhetőbb is: a talajréteg kiszáradó, de jó erőben van, sok a fény, és a hely is tágasabb. Ide kerültek féltett leánykökörcsinjeim, tavaszra krókuszok. Van kis és tarka meténg, varjúhájfélék, törpe flox, kúszó és erdei szamóca, tollas és pünkösdi szegfű, madárhúr, törpe íriszek, tatárvirág. Önelvető kisvirágú árvácskát, porcsint és záporvirágot is telepítek ide mindig kedves színfoltnak. A negyedik szint a talajon van. Ezt volt a legnehezebb jól kialakítani. A talaj botrányosan rossz, köves, művelhetetlen. Azonban ide már el lehetett helyezni nagyobb méretű évelő szárazságtűrő növényeket. Az elrendezést úgy kellett megoldanom, hogy ezek a növények csalogassák az ember szemét, de ne nyomják el a sziklakert harmadik szintén élő, kisebb termetű növényeket. Az alsó szint szárazabb oldalának bal szélét - talajjavítás után - csillagőszirózsa, pár gumós írisz, méretes levendulabokor, kakukkfű, pálmaliliom foglalta el. Idővel „lekúszott” ide a meténg, a szegfűfélék és a kúszó díszeper. Így jó kusza az összkép.
A jobb oldalon kék csenkesz és nyuszifül van, néhány magasabb varjúhájfélével körítve. Itt a föld alatt negyven centivel egy ötven évvel ezelőtti építkezésből származó nagy betonlap van elsüllyedve, amit sehogy se bírtunk kiemelni. Így csak ennél sekélyebben gyökerező, mégis aránylag nagy termetű növények kerülhettek ide. A nyuszifülnek még ez is olyan jó, hogy minden évben irtani kell. A sülevényes földben sok növény sínylődött, de tavaly szinte ugrásszerűen nagy lett a pálmaliliom és a levendula.
A sziklakert napsütötte oldala van leginkább kitéve az időjárás viszontagságainak. Az állandóan fújó északnyugati szelet telibe kapja. Az eső ezen az oldalon öblíti le leginkább a termőföldet. A talajnak is van egy természetes tömörödési folyamata. Így ezen az oldalon jelenti a legnagyobb munkát az éves karbantartás. A nagy kövek, amelyek a sziklakert két alsó szintjét tartják, fixen rögzítve vannak a földbe, de a kisebb kövek elmozdulnak. Ilyenkor, az idő kinyílásával ezeket a kisebb köveket ki kell emelni. Egy-két talicska földet mindig betöltök, a természetes tömörödést kipótlandó. Ez az alkalmas időpont új növények telepítésére, és a túlnőtt régebbiek tőosztására. Az utóbbi két évben tavasszal teljesen átrendeztem a sziklakertet, mert jópár új növényt kaptam. A feltöltés után lehet elrendezni a köveket. Utána néhány hét kell ahhoz, hogy a növények megerősödjenek, a kövek kicsit besüllyedjenek, természetesebb hatást keltve.

Feltöltés után: a talaj bolygatott, még vannak üres foltok, a varjúháj indái a földön terülnek.
Az év folyamán azonban nem sok törődést igényel ez a pici díszkert. Alkalmanként egy-egy vödör vizet öntök rá, és gyomlálni is kell, de a tömött növénytakaró miatt nem túl gazos a kertecske. A gyomnövények jó része nem is bírja ezt a mesterséges, kicsit szélsőséges miniklímát. Kéthetente fél óra bőven elég a karbantartáshoz.
Hosszú idő kell – legalább három év – az ilyenféle „háztartási tájsebek” díszkertté való alakításához. Mi lett volna, ha. A sittet elhordatjuk, a kutat és a vasbeton vályút géppel kitépetjük, illetve kiássuk a földből?
Nem biztos, hogy előrébb lennénk. A sittelszállítás ára még a kevesebb, de a kutat – mivel a mélyén víz állt – az eltüntetéshez be kellett volna tömetni, ami megint csak csomó pénzbe került volna. Az eltávolított betonkáva helyén minden bizonnyal ma is gödör lenne, amelyben évről-évre roskad le a föld, és hogy ne legyen balesetveszélyes, minden tavasszal egy –egy kocsi földdel töltögetni kéne. Füvesítésnek, fűnyírásnak a kút helyén sok értelme nem lenne, a föld tömörödött, és a földből még most is ökölnyi tégla-és betoncsomók jönnek elő. Így azt hiszem, a körülményekhez mérten a legolcsóbb és legesztétikusabb megoldást választottuk az udvar hajdani egyik szégyenfoltjának eltüntetésére azzal, hogy nem dózerral kezdtük az udvar kiszépítését.
És hogy honnan vannak a virágok? A kövirózsákat és a varjúhájfélék egy részét a tesómtól kaptam. A levendula, a törpe flox, a szamóca magról nevelt. Jani édesanyja adta a törpe íriszeket, a pálmaliliomot. A nyuszifület és a kék csenkeszt a temetőben kaptam egy nénikétől, aki éppen kiirtotta volna ezeket a sírról, amit gondozott, ehelyett nekem adta… A borsos varjúhájat a szőlőhegyen szedtem, ott vadon nő. A pompás varjúháj egy szálból való, amit Győrben az utcán találtam, és meggyökereztettem. Azóta már háromszor osztottam meg a tövét. Kaptam piaci árustól is kidobásra ítélt növénytöveket, ingyen… Unokatestvéremtől vannak a kökörcsinek, a kúszó szamócát pedig a nyelviskola kertjéből (ahova tavaly jártam) emeltem el, egyszálbélű kis tövecskeként, azóta indáról gyönyörűen elterjedt. Szóval kertépítő cég és sziklás hegy nélkül is lehet sziklakertet építeni, tessék kipróbálni! Igaz, hogy így lassabban megy, de a kertész fő erénye a türelem!