Március vége van…

….és mindenki örömére kitört az igazi, hamisítatlan tavasz, meleg szelekkel, ragyogó napfénnyel. Nem ragozom: elveteményeztünk. Ezen kívül csak pár kerttel kapcsolatos dolgot tartok említésre méltónak.
A hét elején a túlburjánzó cserjék brutális visszavágásába fogtunk. Lehet, hogy már korábban el kellett volna kezdeni, de most volt rá időnk. Én metszőollóval estem neki a földből előtörő gyökérhajtásoknak, igyekeztem őket a talajszint alól felhúzkodva kivágni. Ugyanilyen buzgón vagdaltam a felkopaszodott hajtásokat, amíg vízhólyag nem nőtt a jobb kezem nagyujján… Laci eközben fűrésszel vágta le a túlméretes, a kerti ruhaszárítóra rálógó, félig kiszáradt ágakat. Így sokkal több fényt kap a sziklakert is.
Nem tudom, hogy mikor esedékes, de most végeztünk gyeppótlást is az udvarban ott, ahol a fű a tavalyi lábazatfelújítás miatt ki lett csákányozva. A felgereblyélt, belocsolt földre szórtuk ki a fűmagokat. Remélem, sikerül, csak azt nem tudom, hogy a mellette levő dúsan gyepes darab nyírása miatti taposás nem teszi-e majd tönkre a gyenge gyepet, vigyáznunk kell rá!
Palántafronton: a paprika, paradicsom szépen hajt, a paradicsom kiszoktatását lassan megkezdhetem. Ami érdekes: elvetettem az okrát. A termesztéséről, a rossz kelésről itt is és itt is mindenféle rémes dolgot lehetett olvasni. Ezért úgy döntöttem, nem szálalva, hanem szemenként vetem, nagy, saját fedelükkel zárható tejfölöspoharakba, hármasával. Ha tényleg olyan rosszul kel, akkor két-két palántára még így is számíthatok egy dobozban.
A magok: helyes kis fekete csapágygolyó-fazonú gurigák. A vetés és öntözés után pár órával már szemmel láthatóan megszívták magukat. Kedden vetettem, nevelőhelynek a konyhaablakot választottam (itt van a legmelegebb). Péntek este így néztek ki a magok: A huszonegy magból tizennégy csírázott ki ma reggelre. Kíváncsi vagyok a folytatásra, eddig nem tűnt olyan körülményesnek a kelés, mint aminek leírták.
A rozmaringjaim is kelnek, négy hét után nagy nehezen hat növényke jött elő a nagy tasak magból. Őszintén szólva még ennyire se számítottam. Találtam még egy tasak tollas szegfű-magot, azt is elvetettem palántának, jó lesz a sziklakertbe.
A héten elültettünk két diiófacsemetét. Kicipeltük már a leándereket, a cserepeiket megtöltöttük földdel. Egész szépen átteleltek.Háziszárnyasaink, köszönjük szépen, megvannak. Van viszont egy üldözési mániában szenvedő tik, aki csak az ólablakban hajlandó tanyázni, egy nap egyszer jön le enni, akkor pukkadásig tömi magát, és visszaül. Le se lehet robbantani magaslati helyéről, még éjjel is ott kucorog a keskeny párkányon, ott is alszik. Talán fél a többiektől.Sajnos a madárodúk készítésére a saját bénaságom és az időhiány miatt nem került eddig sor. Attól azonban nem tartok, hogy nem lesz madarunk: a rigók a vízre almára szívesen jönnek, és az építési telken tavaly is három rozsdafarkú fészek is volt. Csikorgós kis dalukban este már gyönyörködhetünk. És közben a gólya is megérkezett kis falunkba, méghozzá együtt a hím és a tojó. Minden tavasszal aggódok: megvan-e a pár mindkét tagja, nem érte – e őket valami a hosszú, fáradságos útjukon? Pár éve csak a hím tért vissza márciusban, párja valahol elpusztult. Május lett, mire a gólyalegénynek sikerült egy új nőcit becserkésznie, nem is költöttek szegények a szokott helyükön, az iskola tetején.
A jövő héten a mindenhol előtörő orgona-gyökérsarjakat kell alaposan megritkítanom. Esedékes az eperkapálás és - továbbtelepítés és a sziklakert feljavítása. Avirágágyakat is rendbe kell hozni, és a telken a facsemetéket locsolni. Veteményezős feladat a kertben most nincs, mindent letudtunk, ami sürgőse elvetendő volt. Azonban a kényesebb káposztafélék (lila, zöld és fehér karfiol) magvait el akarom vetni ládába, palántanevelésre. Egyelőre ennyi, de biztosan kitalálok még valamit hét közben, március utolsó és április első napjai csak úgy ontják a kerti feladatokat!