Nyári szaporítás

Hajnal és Andi is kérte, hogy írjak a nyári szaporítási munkákról. Írok én szívesen, de az a helyzet, ugyan van egy kis gyakorlatom benne, de sok olyan próbálkozás is tartozik hozzá, ami egyáltalán nem sikerült. Nem baj, ami kipusztult, kidobtam, ami sikerült, annak örültem. Amiket most szaporítok, annak arányaiban úgy a fele vagy harmada úgyis kipusztul. A bénázást mennyiséggel pótlom, a szükségesnél többet vetek meg dugványozok, így azért valamennyi növény megmarad.

A nyári szaporítási munkák során az ember fél szemmel már a jövő meg az azt követő nyarakra kacsintgat, tervezi az elkövetkezőt. Ilyenkor tanácsos a tavasszal virágzó hagymások közül a kényesebbeket felszedni (nekem szerencsére nincs ilyen), a nőszirmot tőosztani, a levirágzott évelőket visszavágni. A visszavágott szárrészek dugványozásra sok esetben alkalmasak. A cserjékről zölddugványt szedhetünk, ami szintén jól gyökeresedik. Az évelők és kétnyáriak magját is ilyenkor a legjobb elvetni.

Magvetés

Kevés a helyem, úgyhogy csak kétféle évelőmagot vetettem: évelő szarkalábat és kárpáti harangvirágot. A sok eső miatt csak nagy keresés után találtam egy frissebb vakondtúrást, abból vettem fel két régi virágládába kerti földet, aztán úgy ötödrésznyi homokot kevertem hozzá, mert a vakond, a lökött, pont a kemény agyagban furkált. Lesimítottam és kicsit lenyomkodtam a földet, erre kerültek a magok. A szarkaláb magjai kicsit kondisabbak, azt betakartam 1 cm vastag földréteggel és az öntözőkanna rózsájával meglocsoltam. A harangvirág nehezebb ügy, már többször kudarcot vallottam vele. Nagyon finom, porszerű kis magjai vannak, a ha a körülmények nem tetszenek neki, ki sem kel. Vékony homokréteggel takartam be, kis kézi spriccelővel locsoltam meg és átlátszó zacskót húztam a ládára, úgy, mint a zellermagnál. Ez a fóliasátra. Most várok, ki óhajt-e kelni, vagy nem. Nefelejcset is akartam vetni, de az megelőzött, az esőben kiperegtek a magjai és az ágyásban mindenütt kikeltek. Ez a rendes, szófogadó virág :-)

Dugványozás
Az évelő szarkaláb elvirágzott, de nem akartam, hogy magot érleljen. A földtől 10 cm-re visszavágtam. Az évelős könyvem figyelmeztetett, hogy dugvánnyal szaporítani csak úgy lehet, ha a gyökérnyak egy darabkáját is hozzátépjük a dugványhoz. Szerencsére a tövénél találtam vékony, új oldalhajtásokat, ezeket tényleg le lehetett tépni úgy, hogy egy kevés gyökér is maradjon rajta, sőt volt olyan, ami kihajtófélben lévő zöld rüggyel együtt szakadt fel.
Aztán kaptam dugványt a most, László-napra visszavágott krizantémokról, és olyan ügyesen szedtem virágot a pénzlevelű lizinkáról, hogy tövestül felszakadt. Így háromféle dugványom is lett.
Ezekhez az építkezésről megmaradt repedt aljú vödröket vetettem be, tőzeges virágföldet kevertem össze fele homokkal, ezt lesimítottam, lenyomkodtam, majd lyukakat fúrtam bele, és abba tettem a dugványokat. A vödröket meglocsoltam és félreraktam a bokrok alá, árnyékos helyre.

A rózsaloncról is szedtem dugványokat, azokat is hasonlóképpen ültettem el, és levágott aljú PET palackból készült védőtakarást kaptak. (Gyökereztető port is lehet használni, ez egy növényi hormon, ami gazdaboltokban kapható.) Tavaly így sikerült szaporítani a nyáriorgonát és az ismeretlen fajtájú, korcsféle bangitát. Akkor levendulát is dugványoztam, ami ígéretesen hajtani is kezdett, de a telet nem élte túl.

Ha valamelyik dugványozott cserjén ősszel, lombhullás körül látszik, hogy a vesszők élnek, akkor a leanderekkel és a pozsgásokkal együtt mennek a padlásfeljáróba telelni. A dugványozott évelőket általában a többi évelő tőosztásának idején végleges helyre lehet ültetni, de télire fűnyesedékkel vagy falevelekkel nem árt jó vastagon betakargatni. Tavasszal láthatjuk meg a munka eredményét.

Elnézést a fotókért, a gépem nincs most itthon, ezek telefonnal készült ócska kis képek.