Kerti és természetjáró kalandok

Citromsármányok

9 megjegyzés
Ezek a kismadarak úgy érkeztek hozzám az etetőre, mint egy ismeretlen világ küldöttei. Lehet, hogy ez egy kicsit furán hangzik. A sármányokkal a képes határozókönyvet lapozgatva úgy voltam korábban, hogy biztosan valamilyen édes kismadarak a sűrű erdő mélyén, úgyse fogom meglátni őket soha, és kezicsókolom, ámen. (Ráadásul mifelénk "sármánynak" csúfolják a magukat szentnek megjátszó, közben meg enyhén szólva laza erkölcsű hölgyeket.)
És egy ragyogó téli napon szinte a cipőm orra alól szállt fel az etetőnél két sárga kimadár. Én, a nagy hozzáértő, rögtön kineveztem őket "csíznek", de a dolog így se stimmelt, nem passzolt rájuk a leírás. A nyomozásban újra csak Schmidt Egon Kossuth - díjas író természetszerető sorai segítettek. Mint annyiszor, megdöbbentem: újra olyan dolgot fedeztem fel, ami tulajdonképpen az orrom előtt volt, de nem vettem észre. Ezért már érdemes volt elkezdeni a madáretetést.
Nos, nézzünk a határozókönyvbe, ismerjük meg ezt a tarka madárkát.

"Citromsármány (Emberiza citrinella)
A házi verébnél valamivel nagyobb, hossza 16,5 cm. A hím feje sárga, pofáin U alakban hajló minta látszik, háta rozsdás árnyalatú barna, rajta sötétebb hosszanti foltokkal. A farcsík élénk rozsdavörös, a faroktollak feketésbarnák, a szélsők részben fehérek. Alsóteste sárga, a mell oldalain vörhenyes foltozás van. A tojó feje nem olyan élénk sárga, pofáin a rajzolat alig látszik. A fiatalok alsóteste erősebben csíkozott. Szinte egész Európában fészkelő madár, hazánkban is gyakori.
Erdőszéleken, kis alföldi akácosokban, a folyóárterek közelében, bokros domboldalakon, erdei irtásokon márciustól hallahtjuk a hímek egyszerű >>ci-ci-ci-ci-ci-cűűűűűű<< énekét. Inkább kóborló, mint vonuló madár,télire csapatokba verődik, számuk az észak felől hozzánk érkezőkével növekszik. A párbaállás és a revírek kialakulása erősen függ a mindenkori időjárástól. Enyhe telet követően már február második felében, egyébként márciusban látjuk őket a költőhelyeken. A párok évente kétszer, április-májusban, illetve júniusban költenek. A fészek helyét a tojó választja ki, erdőszéleken, bokros patakparton, nagyobb erdei tisztások szegélyein. Egy alkalmas, jól elrejtett talajmélyedésben különböző növényi anyagokból, száraz fűszálakból, gyökér-és háncsdarabkákból egyedül építi egyszerű fészkét. Ahol mohát talál, azt is felhasználja, a csészét finomabb fűszálakkal és gyökerekkel, néha növényi pihékkel, tollakkal béleli. A fészekalj 3-5, vörhenyesfehér alapon foltozott és zegzugos vonalkákkal is tarkált tojásból áll. Méreteik 21X16 mm. A tojó egyedül kotlik, párja a közelben, magasabb faágakon ülve énekel. A fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, a tojáshéjakat a tojó elnyeli, vagy elhordja a fészektől. A kicsinyeket az első napokban anyjuk sokat melengeti, később mindkét szülő etet. A fiókák ürülékét az öreg madarak az első napokban elnyelik, később többnyire elviszik a fészektől. A fiatalok 12-13 napos korukban még röpképtelenül hagyják el otthonukat, szüleik még két hétig etetik őket.17-18 naposan kezdenek önállóan táplálkozni.
A citromsármány magevő madár, nagyon sok gyommagvat fogyaszt, fiókáit viszont nagyrészt ízeltlábúakkal eteti. Különösen sok légyfélét és lárvát, lepkehernyókat és bogarakat hoznak a fészekhez, de félig érett gabonaszemeket is etetnek. Hazánkban védett."

Még néhány érdekesség, szintén Schmidt Egontól, de a Csodálatos madárvilág - Légből kapott igaz történetek című könyvből:

„A hazánkban élő sármányok nagyjából veréb nagyságú madarak, a nyílt területek lakói, ahol apró magvakkal és rovarokkal táplálkoznak. Vannak köztük vonulók (kerti sármány), részleges vonulók (nádi sármány), kóborló fajok (citromsármány, sordély).
Folyóártéri erdők szegélyén, kis alföldi akácfoltok közelében, bokros vágásokban járva márciusban már mindenfelé hallhatjuk a a citromsármányok jellegzetes „ci-ci-ci-ci-cűűűűű”-vel visszaadható, egyszerű, de kedves kis énekét. Ilyenkor még gyakran csapatokban járnak, és nem egyszer más fajokkal, mezei verebekkel, tengelicekkel, kenderikékkel, fenyőpintyekkel társulva keresgélnek a gazos földeken. Télen a településeken is felbukkannak, előszeretettel keresik például az istállók és szalmakazlak környékét. A havas faágakon ülve alig várják, hogy kihordják a friss trágyát, és azon nyomban ellepik a gőzölgő kupacokat. „
„…. A citromsármány elsősorban a talajon fészkel. A Lengyelországban vizsgált 379 fészek 71 százaléka épült ilyen módon, a fű között lévő talajmélyedésben, ez az arány feltehetőleg nálunk is hasonló lenne. Ennek a fészkelésmódnak persze számos kockázata van. A tojások és a fiókák gyakran pusztulnak el természetes ellenségek, görény, menyét, róka, vaddisznó, a települések közelében házi macskák tevékenysége következtében, de hirtelen jött nagy záporok is megsemmisíthetik a fészekaljakat.
Szerencsére a párok ilyen esetben nyomban pótköltést végeznek. A citromsármány ma gyakori madár Magyarországon, a becslések szerint majd 400 000 pár fészkel és ez a szám remélhetőleg a jövőben sem változik.
Sövények, bokros árokpartok mentén, akácosok szegélyein költenek, ahol viszonylag ritkán kaszálnak, de ezek a területek mentesek a számukra káros egyéb emberi tevékenységektől is. Segítik a citromsármányt a más madarak számára katasztrófát jelentő tarvágások, ahol a természetes felújulást követően az első megtelepedők közé számítanak. De költenek a magasfeszültségű vezetékek számára az erdőkben vágott széles, bebokrosodott nyiladékokban és a települések szegélyein is.”

Ezek szerint túlélőmester kismadaraim beazonosításában végül az a bizonyos sárga alapon fekete U alakú folt segített.
A hímen:A tojón:Mindig a földről szedik fel a magokat, keresgélnek a szotyik közt, de úgy láttam, nehezen bontják ki, így inkább a búzára nyomulnak. A képen, ha jól megnézzük, az előbbre levő, egyszerűbb tollú tojó csőrében több szem búzát láthatunk.
Mindig páronként érkeznek, sosem csapatban, és nem is szólóban. Hosszasan szemlélődnek a körtefán, aztán amikor úgy látják, hogy tiszta a terep, rávetik magukat gabonaszemekre. Talán az egyik legkevésbé félénk madár, egész közelre bevárja az embert. Ha macska jön, akkor csak felugrik a fára, vagy bebújik a bokorba, de nem kezd pánikszerű menekülésbe, messzire repülve. Szívesen szedeget együtt más madarakkal, verebekkel, zöldikékkel, pintyekkel, de a rajzó madárcsapatban is szorosan egymás mellett eszegetnek a párok.
Még sose láttam, hogyaz etetőn kutatgattak volna, bár szívesen elücsörögnek a fa ágain, amelyen az etető függ. Jóllakva a fán is egymás mellett ülnek, mint egy-egy kis szerelmespár, a hím dalolgat szíve hölgyének.
Voltam olyan szerencsés, hogy lássak különleges madarakat, kócsagféléket, fekete gólyát, ritka sasokat, búbos bankát, de erről a csíkos aranycseppről azt se tudtam szinte, hogy létezik. Bár nem számíthatok arra, hogykertünk állandó lakója legyen, hiszen a bokros-cserjés erőszél a hazája, remélem, jövő télen ismét megérkeznek ezek a kis szerelmespárocskák az etetőre, hogy gyönyörködhessünk bennük!

9 megjegyzés :

  1. Sok talajon csipegető madár van, akik a cinkék potyogtató evésének maradványain élnek. Nálunk is volt sármányféle, de barnásszürke. (Nádi?)

    VálaszTörlés
  2. Kár, hogy nem tudod fotózni az etetődet. Nem lehet ideiglenesen levenni a szúnyoghálót? Van jó madárhatározód?

    VálaszTörlés
  3. Sajnos szakdogázom, nem nagyon érek rá.

    VálaszTörlés
  4. Hú!!citromsármányod van!!!!Ááá!Nekem "csak" nádi sármányom.:) De neki is úgy örültem!
    De a citromsármánynak olyan szép színe van..)

    VálaszTörlés
  5. Aranyosak, az biztos, nagyon kellemesen megleptek. Tesómnak vannak újabban, úgy néz ki, nádi sármányai, de ő nem akkora etetőbolond, mint én...

    VálaszTörlés
  6. A madarazós blogokat figyelve érdekes, hogy minden vidéken más-más madarak jönnek az etetőre. Több helyen volt fakopács, nálam sose. Meggyvágó se jelentkezett. A sárga csíkosaim viszont már az első etetési napon jelentkeztek, de más "rokon lelkek" még nem írták, hogy találkoztak vele az etetőn. :-) Biztosan összefügg ez a vidékkel, a tájjal, a kert fekvésével, az időjárással, és száz más dologgal.

    VálaszTörlés
  7. Nálunk sincs ilyen gyönyörűség :-(( Viszont fakopáncsunk van minden évben. Igaz van egy égig érő akácfánk, azt szereti minden madár.Én sem tudom az etetőt fotózni, nálunk is pechemre rögzített szúnyogháló van. Utálom is magunkat érte! Minden kockás....

    VálaszTörlés
  8. Nekünk is szúnyogháló van ott, ahonnan a legjobban látni a madarakat.

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok, új vagyok, és nem tudom mibe illik belekotyognom. :)Köszönhetem ezeknek a képeknek, hogy felismertem nekem is van egy képem, de nem tudtam miről, hjjj ez megoldódott.:)
    Nekem volt szerencsém tavaly május végén amikor a kimagvasodott sóskán csipegetett. Érdemes meghagyni kimagvazó növényeinket.
    Ghristie

    VálaszTörlés