Február közepe van,

...és mindenki tavasz után áhítozik. Bizony, volt hogy ilyenkor már nyíltak az év első virágai, és kiskabátban bicikliztünk. De a tél még tart: mifelénk negyvenhatodik napja hó fedi a tájat, és plusz három foknál melegebb nem volt. Kaptunk hóvirág helyett a héten kemény fagyokat, havazást, viharos szelet, tömegközlekedést hókotrós felvezetéssel, járhatatlan utakat. A fákon, épületeken életveszélyesen csüngenek a hatalmas jégcsapok, hókupacok.A vihar csuklóvastag faágakat tört le az öreg fűzfáról. Sajnos ha a fát jobban megszemléli az ember, láthatja a száraz ágakat. Valószínűleg beteg a fa belsejének egy része. Tavasszal sajnos le kell botolni a fűzfa koronáját, valószínűleg teljesen, hogy megújuljon. Nem véletlenül költöztek bele ezek szerint a nagy fűzfarontó lepke hernyói!

Hogy a kertben mi van, fogalmam sincs, a vastag hópaplan mindent befedett. Csak a palántaneveléshez szükséges földet kapartam össze, de az olyan volt, mint a hamu, a fagy felaprózta a nagy rögöket. Könnyű dolga lesz a kultivátornak, és talán nekünk is az első kapavágásoknál.

A héten tervezem a paradicsomvetést. Bár Lugas F1-et még nem vettem, a ládák földje már melegszik neki, éppúgy a Kecskemétinek, a saját szedésű koktélparadicsommagnak, a lukulluszparadicsomnak, a tigriscsíkos és sárga, illetve a román csíkos paradicsomnak.

Az az egy örömteli,hogy a következő napokra már masszív enyhülést ígérnek az időjósok. Jó is lesz kicsit kimenni, remélhetőleg nem zuhogó esővel érkezik majd a melegebb levegő. A hirtelen olvadás úgyis lehet, hogy masszív belvizeket-árvizeket fog okozni.

Az etetőn a forgalom erősebb a szokásosnál, a hó és a hideg kiéhezteti a madárkákat, megdöbbentően sokat esznek. Az etető alatti szemeket a hó újra meg újra betakarta, a földről szedegető madárkáknak külön tálas "padlószinti" ideiglenes etetőt helyeztünk ki.

Egy kis tavasz-ígéretet hoz az is, hogy a barkafűz már dobja le kemény, barna rügyhéjait, és már mutogatja fehér pihéit. Aprócska tavasz ez a nagy fehérségben, de hát valahol el kell kezdeni... Örüljünk neki!