Télből tavaszba

Most már egész kellemesen hosszúak a napok, de az igazi napfényes időjárás egészen máig váratott magára. Nálunk két héttel ezelőtt komoly mennyiségű hó esett, amely ugyan olvadozott az elmúlt napokban, de a mezők zöld-barna színei még nem nagyon bontakoztak ki a hóból. Az előző hétvégén pedig a hófúvás jól meghordta a környék számos pontját, például a ház takarása miatt pont a mi udvarunkat. is. A  mai, vasárnapi napsütésben havas táj fogadott, amikor elindultunk az erdőbe hóvirágot keresni, de kora tavaszi  mezők fogadtak, amikor pár órával később, nyakig sárosan hazaértünk. A dagonyázást azért siker koronázta, találkoztunk az első igazi szigetközi hóvirágokkal.

Az induláskor olyannak tűnt az erdő, mintha javában tél volna.

A pocsolyák szélein a jég vonalai mutatták, hogy a tócsavíz  napközben enged, de éjjel még újra meg újra megfagy.  

 

Az erdő szintjénél jóval mélyebben kanyargó Kálnoki-ér partja még sok helyen havas volt, főleg az északi oldalon. A víz már kiolvadt, frissen folydogált.

 

Az előző őszről-télről már nem sok minden maradt, talán csak a csattanó maszlagok termései.

A vaddisznók a hideg napokban óriási túrásokat rendeztek a tölgyfák tövében, egy ilyen feltúrt, de egyébként hideg, árnyékos helyen találtuk az első kínjukban nyílt hóvirágokat. A száruk felnyurgult és sárga, szegény hagyma megszenvedhetett, mire ekkorára növesztette a hajtást. 

 

 Aztán az erdő szélén, egy olyan kiugrásban, amit jól körbesüt a nap, arányos formájú, jókedvében nyílt hóvirágokat is találtunk. Nem is keveset!

 

 

A tömeges nyílásnak, amikor "kaszálni lehet", azért még nincsen itt az ideje, az erdő nagy részében még hó borította az avart. Tényleg, Nálatok hol él hóvirág, hol vannak még hóvirágos erdők?

A szemünk mindenhol a színeset meg a friss zöldet kereste. Volt, ahol bújt már az ibolyalevél.

 

Találtunk fagyöngybogyót is, alig tudtuk kitalálni, mi ez a sárga a földön. A fölötte lévő fán nem láttuk magát a fagyöngynövényt, a terméseket alighanem madár hozhatta. A levelet alul már fúrják át az "átlagosan fejlett" hóvirágok, amelyek épp akkorák, mint a decemberben kitúrt kis növények.

Sok felénk a bodzabokor, a rügyeik már itt-ott duzzadásnak indultak. Érdekes, hogy a kihajtóban lévő rügy színe bordó. Így már nem is akkora csoda a piroslevelű díszbodza létezése.

 

Az akácfaágak még május elejéig váratnak minket a zöldbe borulással, szögletes, tövises formáik élesen kirajzolódnak. Kinek nem a szenvedés jut erről eszébe?

A kecskerágók élénkrózsaszín és narancssárga terméseiben sokat gyönyörködtünk ősszel és a tél elején. Most már csak ennyi maradt a pompából:

Színes foltokat képeztek az erdő alján a mohák és a zuzmók, a hóból nem sokkal az ottjártunk előtt olvadtak ki.  Hihetetlenül élénk színük csak úgy vonzotta a szemet. 

 

Találtunk egy keservesen nőtt kontyvirágot is a disznótúrásban, egyébként ő sem siet, legalább két-három héttel később szokott kihajtani és sokkal sötétebb, egészségesebb zöld színben.  Most legalább az olvadó hólétől egy alapos locsolást is kapott.

Otthon, a kertben is találtunk hazaéréskor egy kevés újdonságot. A fodros petrezselyem egészen megújult a hó alatt. Sok más növény is kihajtott a hó takarásában, csinos kis levélrózsák mutatkoztak a tavalyi száraz kórók közt. A földre még nem nagyon lehet rálépni, de a tisztogatási munkákba lassan bele lehet már kezdeni.

 

 A fenyőfákat szinte megújította, megtisztította a lassan elolvadó hó. A lucfenyő új hajtásai startra készen várakoznak a pikkelyek alatt

 

Bent a lakásban meg lassan nődögélnek a palánták, a balkonparadicsom most van kelőfélben.  Holnap már kihúzza a földből a szikleveleit.

Zsuzsánna napja után egy nappal tényleg meghallottuk a pacsirta szavát, úgyhogy reménykedünk. Csütörtökön Jégtörő Mátyás lesz, talán reggelre kelve talál jeget, és nem áll neki buzgólkodva világot megváltani ez a jó ember.