Február harmadik vasárnapjára…

… egy pici ízelítőt már kaptunk a hamarosan érkező tavaszból, enyhülés, napsütés, olvadás, latyak és néhány hóvirág formájában.
A népi hagyomány úgy tartja, hogy ha Zsuzsanna napjára megérkezik és megszólal a pacsirta, vége a télnek, jön a tavasz. Ehhez képest már szerdán, 17-én láttunk éneklő pacsirtát délutáni sétánkon. Ugyanekkor láttunk egy sasféle madarat, ami levágott egy méretes varjút.
A kertben rendkívüli felfedeznivaló nincs, a növények még nem tértek magukhoz a sok hideg és hó után. Minden lelapulva, agyonnyomorítva fekszik a földön.

Azonban a barkafa rügyezik, pár szál kis virágunk van, az etető körül már zengedeznek a madárkáim és olvad, de az igazi tavasz még távol jár.

A leveles kelek hóban állnak, szerintem tönkrementek. Elvileg – 15 fokig bírniuk kellene, de ennél hidegebb hajnalok is voltak, valószínűleg kifagytak, külsejük semmi jót nem ígér. De nem tépkedem fel: hátha még elkezdenek hajtani az enyhüléssel. Tudjátok: mindig a remény hal meg utoljára… :-)
A petrezselyemiskola viszont kellemesen áttelelt, nem sárga, elkezdett hajtani.

A közé duggatott fokhagymákról azt gondoltam, kirohadtak, de csak legyökerezve, hajtás nélkül lapítanak a talajban. Ezek szerint némi előnyük van a márciusban ültetendőkhöz képest, talán így nagyobb fokifejeket nyerünk.
A palántaneveléssel szépen haladok. Múlt vasárnap kezdtek előjönni a hagymacsírák, eleinte fehéren, aztán csütörtöktől sárgás, ma reggel pedig zöldes színt vettek fel a gyenge hajtások, megindult a fotoszintézis. Intenzív hagymaszagot árasztanak, úgy gondolom, nem hiányzik a fokhagymaleves öntözés. A póré kelése gyönyörű, a vörös-és lilahagyma kisebb, ritkásabb, gyengébb csírákat hozott.
Péntek este a zellermagok is kipattantak, előjöttek a kis fehér gyököcskék. Ma reggel már csepp zöld sziklevélkéit is megmutatta néhány növény.
Az eper és a virágok magjai makacsul lapítanak a ládában, de nem is vártam, hogy gyorsan belekezdjenek a hajtásba.
Mivel kerti földet is használtam a palánták előneveléséhez, jópár gyommagot is behoztam vele a ládákba, ezek minden haszonnövénynél gyorsabban hajtani kezdtek. Vannak fűszálak, paréj-és tyúkhúrmagoncok, meg más efféle gezemicék. A madáretetőnél a magasban egy furcsa új madarat, rózsacinegét fedeztem fel :-) : A kismadarak most is nagy számban jönnek, különösen sok a citromsármány és a rigó. Utóbbiak annyira szelídek, hogy fél méternyire meg lehet őket közelíteni. Mindenképpen itt akarom fogni a kertben őket, ha lehet, odút kell kiraknom. Most már esedékes, mielőtt az etetés véget ér. Hédi kedvencei, a kiserdői vetési varjúk, amik szeméttel szórják meg nap mint nap az udvarát, odaszoktak az etetőmre. Csontsoványak, gondolom, a hó elfedett előlük minden táplálkozási lehetőséget a télen, és itt próbálnak kicsit fölerősödni. A héten mindenféleképpen folytatom a ládák betöltését, további magvetéseket, a kikelő csöppségek ápolását. A tormalevet fogom kipróbálni a védő öntözéshez, mivel tormából mindig több van otthon, mint fokhagymából, s ha enged a fagy, könnyűszerrel hozzá is jutok.

A vetőmagkészletünk is igen hiányos. Kell kétkilónyi dughagyma, nem vettem még paradicsomfa-magot, és az uborkamag sincs meg. Szalmavirágféléket és néhány gyógynövényféle magját is beszerzem. Hamarosan megrendelhetjük a kultivátorozást, a szerszámokat át kell nézni. Szaporodnak a teendők, de így a jó!