Mivel nem akartam visszamondani egy kedves ismerősön nőnapi meghívását, elmentem egy nőnapi buliba. Ilyet az eddigi 33 év alatt még sosem tettem, azt gondoltam, nem az én világom, meg amúgy sem vagyok az a nyomulós. Száz nő bezárva pasi nélkül egy falusi vendéglőbe...
Tegnap viszont jól éreztem magam, egyrészt azért, mert néhány Bailey's lecsusszant, és akkor eszembe jutott a kedvenc együttesemtől ez: "Övé a film és enyém a videó", és onnantól a nyögvenyelős helyzet viccessé vált, kedvenc szőrtelen állatfajtám tanulmányozására pillanatok alatt átállítódtam, és ennyit azt hiszem, hónapok óta nem röhögtem.
Volt mindenféle mulatós szám, "Adidejadiditazzanyádúristenit-jénadiditodanemadom", meg hasonlók, és volt, aki előkapta félig a didit, meg más jó barátnők összedörzsölték a egymásét, de tényleg az egyetlen pincér srácon kívül nem volt ott pasi!
Éjfél után pedig természetesen jöttek a chippendale-fiúk, és meglepően jól sikerült a produkciójuk. Két fiú volt, magasak, sportosak. Elsőnek valami bevállalós tyúkot fogtak maguknak, azt maguk közé kapták a szendvicsbe parizernek. Aztán jött a szokásos.
Másodszor valamelyikük papnak öltözött, és a gyóntatószékben rögtönöztek egy jelenetet, erre viszont nem volt vállalkozó helyi erő, úgyhogy a "menedzser asszonyuk" vállalta a szexjelenet imitálásának szerepét, igazából nem volt túl érdekes.
Végül valami egészen szokatlan történt. A kétméteres chipi kiválasztott egy törékeny, negyvenkilós csajszit, /akrobatikus rock-elemeket is bedobott, nem mindegy, kit emelget /, aki viszont nem nyomult, hanem eljátszotta az igazi Nőt, tartózkodó volt, ellenállt, fokozatosan engedett, viccelődött, odahúzta-ellökte. A chipi pedig normális volt, vette a lapot, rögtönzött, és csábítóvá, emberivé vált a szituáció, a lány a forróbb jeleneteknél tartózkodóból vagányba váltott, és különlegessé tette a produkciót. Le a kalappal előtte. (Tesó, te ismered ezt a lányt...)
A kétméteres chipi pedig mindenhol szőrtelen volt, - mennyire tipikus ez kedvenc állatfajtámnál? - isten bizony, még a tangát is ledobta, csak egy rongy volt nála, azzal bohóckodott. Nem tudom mit szólsz ehhez, nekem furi, vagy inkább undorító.
Tegnap viszont jól éreztem magam, egyrészt azért, mert néhány Bailey's lecsusszant, és akkor eszembe jutott a kedvenc együttesemtől ez: "Övé a film és enyém a videó", és onnantól a nyögvenyelős helyzet viccessé vált, kedvenc szőrtelen állatfajtám tanulmányozására pillanatok alatt átállítódtam, és ennyit azt hiszem, hónapok óta nem röhögtem.
Volt mindenféle mulatós szám, "Adidejadiditazzanyádúristenit-jénadiditodanemadom", meg hasonlók, és volt, aki előkapta félig a didit, meg más jó barátnők összedörzsölték a egymásét, de tényleg az egyetlen pincér srácon kívül nem volt ott pasi!
Éjfél után pedig természetesen jöttek a chippendale-fiúk, és meglepően jól sikerült a produkciójuk. Két fiú volt, magasak, sportosak. Elsőnek valami bevállalós tyúkot fogtak maguknak, azt maguk közé kapták a szendvicsbe parizernek. Aztán jött a szokásos.
Másodszor valamelyikük papnak öltözött, és a gyóntatószékben rögtönöztek egy jelenetet, erre viszont nem volt vállalkozó helyi erő, úgyhogy a "menedzser asszonyuk" vállalta a szexjelenet imitálásának szerepét, igazából nem volt túl érdekes.
Végül valami egészen szokatlan történt. A kétméteres chipi kiválasztott egy törékeny, negyvenkilós csajszit, /akrobatikus rock-elemeket is bedobott, nem mindegy, kit emelget /, aki viszont nem nyomult, hanem eljátszotta az igazi Nőt, tartózkodó volt, ellenállt, fokozatosan engedett, viccelődött, odahúzta-ellökte. A chipi pedig normális volt, vette a lapot, rögtönzött, és csábítóvá, emberivé vált a szituáció, a lány a forróbb jeleneteknél tartózkodóból vagányba váltott, és különlegessé tette a produkciót. Le a kalappal előtte. (Tesó, te ismered ezt a lányt...)
A kétméteres chipi pedig mindenhol szőrtelen volt, - mennyire tipikus ez kedvenc állatfajtámnál? - isten bizony, még a tangát is ledobta, csak egy rongy volt nála, azzal bohóckodott. Nem tudom mit szólsz ehhez, nekem furi, vagy inkább undorító.
Hogy én miről maradtam le! De március 20.-án kárpótló bulit tartunk Győrben, igaz, hogy saját pasikkal...
VálaszTörlésNem tudom, ott jó volt nézni, mert még életemben nem voltam ilyen műsoron, de haza nem vinném egyik chipit sem.
VálaszTörlésEzt a bejegyzést már olvastam egy gyűjtőoldalon (talán a gasztrón), de nem tudom hol! Nem is tudtam, hogy te vagy! :-)
VálaszTörlésHát persze, ahol kajáról van szó, ott a tesóm rögtön feltűnik!
VálaszTörlés