http://www.youtube.com/watch?v=th1kQER770M
Amikor 13 éves voltam, szóval hetedikes, és nyáron indult a magyar nyelvű Danubius Rádió, abból már az új idők szele fújt.
Gyerekkoromban a rádióban csupa édeskés, nyálas, tömegízlésnek megfelelő szám volt a rádióban - kevés adó volt - Csók x csók, meg Első Emelet, meg Modern Talking, vagy Jason Donovan és Kylie Minogue. Egy nyári kora délután Bochkor Gábor -szerény kis bemondófiú volt még - aztán felkonferált valamit, ami annyira radikálisan más volt, annyira megrázóan jó, hogy rögtön felkaptam a hangzására a fejem. A szívem legőszintébb hangját hallottam meg akkor abban a dalban, és azóta is töretlenül imádom. Délelőtt még alighanem homokoztam az udvaron, vagy rajzoltam valamit, teljes ártatlanságban, estére egy ébredező kamasszá lettem. Aztán az első adandó alkalommal felvettem egy "vegyes" magnókazettára - jött fel rendesen a slágerlistán - és vagy tízezerszer meghallgattam. Fogalmam sem volt, miről szól, de valahogy abban a dalban számtalan élményem, helyzetem benne van, sőt még az a kiegyensúlyozatlan kettősség is...
13 évesen, amikor az ember még kisbaba, még semmit sem tud semmiről hogyan ismer rá, hogy neki ez az útja? Ezt azóta sem értem...
Gyerekkoromban a rádióban csupa édeskés, nyálas, tömegízlésnek megfelelő szám volt a rádióban - kevés adó volt - Csók x csók, meg Első Emelet, meg Modern Talking, vagy Jason Donovan és Kylie Minogue. Egy nyári kora délután Bochkor Gábor -szerény kis bemondófiú volt még - aztán felkonferált valamit, ami annyira radikálisan más volt, annyira megrázóan jó, hogy rögtön felkaptam a hangzására a fejem. A szívem legőszintébb hangját hallottam meg akkor abban a dalban, és azóta is töretlenül imádom. Délelőtt még alighanem homokoztam az udvaron, vagy rajzoltam valamit, teljes ártatlanságban, estére egy ébredező kamasszá lettem. Aztán az első adandó alkalommal felvettem egy "vegyes" magnókazettára - jött fel rendesen a slágerlistán - és vagy tízezerszer meghallgattam. Fogalmam sem volt, miről szól, de valahogy abban a dalban számtalan élményem, helyzetem benne van, sőt még az a kiegyensúlyozatlan kettősség is...
13 évesen, amikor az ember még kisbaba, még semmit sem tud semmiről hogyan ismer rá, hogy neki ez az útja? Ezt azóta sem értem...
Nick Cave
http://www.youtube.com/watch?v=6VRQhJwBMes
Középiskola idején alterosok voltunk, ez a mi generációnk tipikus játéka volt. Hogy mit kell és mit tilos hallgatni, azt az akkor már fogható MTV 120 Minutes című műsora határozta meg, Paul King vezetésével. Halálbiztos ízlése volt a szerkesztőknek, szuper zenék voltak. Talán van, aki emlékszik rá, hogy a magyar Andersen is ott nyomult? Itt találtam rá egy másik olyan hangra, ami a céltáblám közepébe talált. Felfedeztem a sötét oldalam.
Pál Utcai Fiúk
http://www.youtube.com/watch?v=H94PQ0xnV38
Amikor ezt a dalt meghallom, mindig egy kezet keresek, amit megfoghatok, és rohanhatok be valami szakadt táncparkett közepébe tombolni... A P.U.F. a mi Nagy Generációs Együttesünk. Az egyik legfontosabb dolog velük kapcsolatban a végtelen keresetlenség, póztalanság (Ramones kabátujja). A másik a fő üzenet: ne rejtőzz, légy önmagad, vállald önmagad.
Meg sem tudom számolni, hány koncertjükön voltam régen.
Őrület, Tesó, hogy este 10-kor te még ilyennel bírsz foglalkozni!
VálaszTörlésegyébként elmondhatom, hogy a kedvenceidet én is imádom, a U2 kivételével...
VálaszTörlésNem is tudtam, hogy élleted van...
VálaszTörlésÉlletem, nem tudtad, hogy van egy kis gyárh ibám?
VálaszTörlés:-) A beszélgetés: pont mint nálunk... :-)
VálaszTörlésTudod, hogy van ez tesóknál...
VálaszTörlés