Csókakő

A hétvégén Jani édesanyját és nagymamáját látogattuk meg Székesfehérváron. Hazafelé végre valóra váltottuk egy tízesztendős tervünket: felkerestük a csókakői várat. A kis rom a 81-es útról nem is igazán látható, s a községen is végig kell kocsikázni a hegy lábánál álló parkolóig. Onnan viszont számos túraútvonal indul a Vértesben szanaszét. Tehát találtunk egy felfedezésre váró kis birodalmat...

Látnivalók:

Maga a vár viszonylag jó állapotban található, a helyiek folyton alakítják, bővítik. Kitartást kívánok a munkájukhoz.


A túra blogtémánkkal kapcsolatos része következik.
Tyúktaréj, itt már kifejlettebb állapotban:

Valamelyik keltikefaj:

Erről fogalmam sincs, micsoda. Ági, segíts!

A várból lefelé vezető utat alacsony fácskák szegélyezték, a legtöbb faformára nyírt sombokor. Megejtő látvány volt a sok sárgálló virág. Egy parányi ízelítő:

Következmények: A téli punnyadás és elpuhultság következtében ma egész nap izomlázat nyögtem a mindössze egyórás túra és az egyórás kapálás után. Szánalmas. Valamit sportolni kéne, hogy kondiba hozzam magam.