Kerti és természetjáró kalandok

Térjünk vissza már a kertbe!

Nincsenek megjegyzések
Nemcsak építési telkemen küzdök a kert létrehozataláért, anyukánk gigászi kertjében is tevékenykedek. Ott nem "cuki" virágoskert, meg édi-bédi kis gyümölcsfák vannak, hanem egy komoly veteményes, ahol saját fogyasztásra a legkülönfélébb zöldségeket termeljük az év minden évszakra. Mindazonáltal kertészkedésünk elég eshetőleges, és nem vált túl rögeszméssé. Ez alatt azt értem, hogy nem töltünk órákat a kertben nap, mint nap, bár foglalkozunk a növények ápolásával. Nem permetezünk mindent mániákusan vegyszerrel, ha néhány tetű, krumplibogár feltűnik, vagy van egy-két moníliás gyümölcs. Hiszen az ember se írat azonnal antibiotikumot egy kis hapcizás esetén... Azért ha komoly a helyzet, beavatkozunk. Meg nem huzigáljuk ki az egy centire kibújt zöldség mellől a félcentis gazokat, hogy a hanttal együtt a csírák is kidőljenek. A locsolással is hasonló a helyzet. És ha valamilyen vetemény silány lesz, hát elkároljuk : talán jövőre jobban sikerül. Tavalyelőtt pocsék volt a krumpli, a kukorica, a paprika, a bab, viszont az angol zeller, az ubi, a dinnye, a paradicsom és a cukkini szép. A harricourt zöldbabot meg fűnek-fának osztogattuk... Tavaly a zeller silányabb volt, a paradicsom, a brokkoli, a cukkini és a dinnye siralmas, viszont meglepő mennyiségű paprikát, uborkát szüreteltünk, a kukorica, a bab meg dió überelt.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése