Első tavaszi leégésem

Bár eléggé "égő" személyiség tudok lenni-ennek Hédi a megmondhatója- az égésről most nem én tehetek, hanem jó öreg Napunk. Tegnap volt az első igazi tavaszi nap. Ettől olyan vérszemet kaptam, hogy eldöntöttem: megduplázom a virágoskertet a telkemen... Felástam a fél udvart évelőtöveket keresve (a család többi tagja bőszen derült), végül az utánfutót púpig raktam. Volt ott meténg, nyuszifül, sásliliom kétféle színben, eperpalánták, citromfű, hóvirág, jácint, kankalin, medvehagyma, négyféle színű írisz, gyöpszegfű, törökszegfű, egy 3. fajta, nemtudomhogyhívják sziklakerti szegfű, 4 különféle fajtájú varjúháj, kék csenkesz, borsmenta. És persze a boglárkacserje. Kimentünk a telekre. A kert kertelése úgy kezdődött, hogy bőszen kitéptem a tervezett virágágyás helyén a gazt, közben csak úgy tódultak ki a földből akkora giliszták, hogy kígyókölöknek lehetett volna őket nézni. (Egyszer Jánossomorján láttam kígyókölköket, és igen megiszonyodtam tőlük.) Aztán felástam mindent jó mélyen, s mivel a talaj erősen lejtett, talicskával üggyel-bajjal termőföldet halmoztam a mélyebben fekvő részre, majd elegyengettem. Közben bontott téglából kerítést vontam a csöpp kertecske köré, hogy a termőföldet összefogja, amíg a növények gyökerei meg nem erősödnek. Ekkor lehetett mindent beültetni. Persze ez egy több órás művelet volt, s közben a melegen sütő nap pecsenyére pirította a képemet...
Laci - nagy meglepetésemre- asszisztálni kezdett a kertkészítéshez, pedig eleinte meglehetősen fanyalgott: korainak találta, hiszen úgysem idén költözünk még... Ehhez képest nyáriasította a vízcsapot, hordta a vizet, megtöltött több vödröt a további öntözéshez, és segített körülkeríteni a virágágyást. Ezen kívül megígérte, hogy a mai napon is ad vizet a frissen telepített növényeknek...

Ez az a hely, ahova a kertet álmodjuk:

A kép sejteti: sok tennivaló lesz itt még, a blog témája kimeríthetetlen...