Furcsa november

A hónap vége szokatlanul enyhe és derült időt hozott, ami persze kicsalt némi könnyű szabadlevegős munkára. Összegereblyéztem még egyszer a kiserdőből áthullott leveleket, elültettem egy-két kimaradt cserépben kornyadozó növényt. Folytattam a téli takargatást a melegkedvelőknél. Leellenőriztem, Jani hogyan ásott, és kiérdemelte a dicséretet: 100m2-rel bővítette a zöldségesemet.

Szemrevételeztem az utóbbi hetek változásait is. A díszfű már nem zöld, december kapujában okkersárgára vált.

A tűztövisem hatalmasat nőtt ebben az évben, embermagasan jelzi a telek szélét, fényes halványsárga termései most érnek, szinte világítanak az örökzöld ágakon. Hálás és szép cserje.

Az eper nagyon kellemes látvány, amikor virágzik és terem, de ráadásképpen pompás őszi levélszínekkel is meglep, ez is évről évre ismétlődő ajándék.

Még nyár közepén vettem olcsón sok karfiolpalántát, s egy csomót agyaltunk rajta, mi baja volt a kofának, hogy ennyire szabadulni akart tőlük. Tulajdonképpen csak az volt a gond, hogy kikéstünk vele, ha korán jöttek volna a fagyok, valóban elpocsékolt pénz lett volna az áruk. Szerencsére a hosszú ősz alatt volt idejük kifejlődni. Íme, életem első saját őszi karfiolja.

A délután négy órai 12°C-os novemberi alkonyat egészen különös hangulatú, azt hiszem. A természetvédelmi terület kálnoki erdő és a benne kanyargó Duna-ág felől szemlátomást elindul a falu felé ilyenkor a pára, ami reggelre sűrű ködként érkezik majd meg. A fák levelei avarként borítják már a talajt, kirajzolódik a sokféle ágszerkezet, ameddig ellátunk. Körben mindenfelé legtöbb a nyárfa, mutatják a folyóágak és az utak vonalát. A mi kis temetőkápolnánk a panoráma legszebb része a fenyőkkel, itt lesz az én helyem is, remélem:

Ezek pedig akácok, tudom, hogy tájidegen, stb. Karcsúak, de ha megnézzük azt a különös szöget, ahogy az ágrészek egymáshoz kapcsolódnak, abban tényleg ott a forró égöv, a máshonnani praktikum.
Délután nagyszámú balkáni gerle gyűlt össze a drótokon, és ahogy megjött az este, elindultak délkelet felé. Rá egy órára hatalmas varjúcsapat követte őket, nagyszájúskodva, szedett-vedetten, de határozottan egy irányba. Mozgásfázisaik egymást követik.
Van néhány gyatra, alig fejlődő szilvacsemeténk, akiket folyton fenyegetünk az ásóval. Levelesedni még úgy-ahogy kilevelesedtek, de nőni, virágozni nem igazán óhajtanak. Az egyik ilyen fa egyik ága a novemberi naptól megkergült, levelet és virágot is hozott.
Régen kerültek sorra az állataink, most azért szánok pár sort rájuk, mert nagyon megbundásodtak. Csipás macska és loncsos kutya, várom a beszólásokat:-)