A komparatív analízis végső konklúziói

Vagyishá falusiassan a petrezsírrű lessz szó. Pontosabban: a "petrezselyem kontra paszternák" kísérlet legutolsó fázisáról.

A héten ugyanis - nem várhattunk tovább - fel kellett ásni a zöldséget, nevezetesen a petrezselymet. A termés soványkának nevezhető, mert előszörre nem kelt ki - amin sokat siránkoztam is -, a másodvetés meg zsigerből elfuserált lett, ami csak most derült ki. A kötött földbe tavasszal rövid petrezselymet vetettünk, már ezek is nehezen boldogultak az agyagban - ezt a képen meg is láthatjátok. A pótvetés meg háziszedett, ismerőstől kapott maggal történt. Persze erről a magról nem derült ki, hogy miféle. Miért is ne - hosszú fajta volt. Hiába ástam mélye, jó részük beleszakadt a földbe, amit hiába műveltünk, kapáltunk annyit, októberre nyákos betonná vált. Közben meg evett a fene, hogy belesasoljak a pasztinákkal beültetett félsorba. Korábban már megállapítottam, hogy ott nagyobbak a gyökerek. Két sor után odahagytam a petrezselymet, és egy kicsit "megszurkáltam" a pasztinákot is. Hát, méretes karógyökerek jöttek ki. Köztük is volt ágas-bogas, gubancos, de összességében, súlyra, lényegesen nagyobb mennyiségű gyökér rejtőzött a föld alatt, mint a petrezselyemből. Az arányok érzékeltetése végett: a legnagyobb petrezselyem (fent), és a legnagyobb paszternák (lent): A félsornyi paszternákból jött ki közel annyi termés, mint a négy sornyi petrezselyemből. A jövő évi praxisba ezért bevontuk a paszternákot.

A feketegyökérrel folytatott kísérletezéseim se vezettek valami világszám eredményre. Silány volt a kelés, de azért pár növényke megmaradt. A feketegyökerek a nyári hónapokban terjedelmes lombot növesztettek, reméltem, hogy a gyökereik is terjedelmesek lesznek. Hétfőn jött el az ásás ideje. Az áhított termés túteljesítette önmagát.

A szakkönyvek két dolgot írnak le kiemelve róla: először is, hogy mélyen gyökerezik, és nehéz felásni. Ezt sikerült kitapasztalnom... Mivel nem akartam a földbe beletörni a gyökereket, mellettük egyre mélyebben ástam. De a gyökereknek még ott se akart vége lenni. Akkora volt a gödör, hogy facsemetét lehetett volna belé ültetni, de még nem látszott a vég. Már attól tartottam, hogy úgy járok mint Pulido a vulkánjával...

Végül elfutott a méreg : szakad, nem szakad, kiemelem! Bele is tört a gyökér...

A szakkönyvek második paragrafusa a feketegyökérről úgy szól, hogy teli van tejnedvvel, az adja a jó ízét. Ha eltörik, kifolyik a tejnedv, és a gyökér nem lesz fincsi. Folyt is ezerrel: a képen látszik.

Ezzel azonban nem volt gond: a gyökereket azzal a lendülettel megpucoltam és lefőztem - nem kicsit ragadt - aztán megettük sajtszószban. Finom volt, az igaz, de nem egy csodavilágszám. Anyucit faggattam, kísérletezzünk vele továbbra is, de nemleges választ adott. Szerintem is kár voltpepecselni vele, csak a helyet foglalta. Jövőre valami mással kísérletezek a helyén. Szóval, a fekete l'amour véget ért a kertben.