Már november negyedik vasárnapja van,

hamarosan véget is ér a hónap! Pedig mintha csak most rendeltük meg volna a tavaszi szántást, és íme, már az őszi aktuális!

A hétem megfogadtuk, hogy ha egy kicsit feljavul az idő, prérivé taroljuk a kertet. Ennek oka az volt, hogy a hét elején anyuci összetalálkozott azzal az úriemberrel, aki az őszi szántást szokta elvégezni, és előjegyzésbe vetette szántásra a kertünket a jövő hét közepére. Mire jön a szántás, méretes gyomszárak, félkidöglött vetemények, kóródarabok nem éktelenkedhetnek a kert földjén! A csütörtök végre meghozta a várva-várt napsütést, neki is estünk a kertnek. Anyuka egy ideig gereblyézte a lekaszált, kiszáradt gyomszárakat, utána felhúzkodta a bimbós keleket, amik az utóbbi pár hétben megelehetősen kifejlődtek. Kinyűttük a pagodakarfiol és az elnyílt brokkoli szárait a tyúkoknak. (A pagodakarfiolról a véleményem, nevezetesen, hogy ilyet nem termelek többet, szaporátlan volta miatt, megváltozott. Ráfoghatnám Csincsillára és Beára (akik evésre csábítanák a legaszkétább szenteket is, Andiról nem is beszélve...), de mivel egy ronda, kapitalista, burzsoá, fejét csak a hasznon törő kertész vére is csörgedezik ereimben, más is befolyásolt. Mégpedig az, hogy a fő karfiolrózsa kivágása után a lustaságból ki nem húzott szárak minike karfiolfejeket kezdtek el növelni. Így már mindjárt érdemesebb vele pepecselni, ha kétszer szüretelhetünk, ugye? Érdekes azonban, hogy a másodszülött rózsák mind ilyen muris görbék.)Hatalmas mennyiségű gyomszárat szedtünk össze, amit aztán meggyújtottunk. Délután fél kettőkor kezdtünk el égetni, fél hatkor még parázslott a máglya. De egy menetben rend lett, nem két hónapig naponta, talicskánként égettünk, mint egyes környékbeli lakosok. Mivel az égetnivaló elég nedves volt, bevallom, rádobtuk öreganyánk százéves, műszőrme galléros, molyette nagykabátját is, ami az egyik sufni mélyén hentergett. A vizes ramaty gyors, nagyobb füsttel nem járó égetéséhez ugyanis jól jön egy hirtelen nagy fűtőértéket biztosító anyag begyulladása a gyomszárak közt. Ideális egy-két pillepalack ehhez: a megolvadó-szétfolyó műanyag cseppjei végigfolynak a szárakon, erőteljes égésre késztetve azokat. Jó egy kis rongy, de megjárja egy-két fahasáb is. Szomszéd néni azonban radikálisabb módszert választott. A lenyiszált nyers ágakat meglocsolta benzinnel, úgy gyújtotta meg. Az eredmény az lett, hogy leégett a szemöldöke. A vizes ágnyesedék azonban csak nem akart égni... Utána orvosi alkohollal próbálkozott, de azzal se boldogult, végül dühösen otthagyta az egészet... Nekünk szerencsénk volt, a szártömeg jól égni kezdett. Négy után Nyunyi is berobbant a kertbe "Ugye még nem késtem le semmiről?!" felkiáltással. Tüzeskedni akart a gyöngyöm... Végül apuci-anyuci-gyerek családi idillben égettük a gyomszárakat, hintáztunk az oldalra fektetett kerti esővizes bádoghordón, néztük a kelő újholdat, és jókat nevettünk azon, hogy játszik a szomszéd kutyája a levegőben szálldosó pernyével. Kellemes este volt. A gyatrább felásott petrezselymekből az udvar legmelegebb helyén, a homokozó mellett csináltunk petrezselyemiskolát. Ezek homokba ültetett lelevelezett gyökerek, a kertecskéjük régi cserepekkel van körülfogva. Télen fóliatakarást kapnak, az alatt hajtanak a tövek. Tulajdonképpen olyan ez a kis ágyáska, mint egy mini fóliasátor. Így egész télen lesz friss petrezselyem.

Elmaradt azonban a leveles kel áttelepítése olyan helyre, ahol nem lesz szántás. A póré is még mindig a kertben hervadozik, igaz, állománya az elmúlt hetekben igen megfogyatkozott. Találtam még pár magról kelt salátapalántát, azt is kívül akarom tenni a vetésforgón. Ja, és elduggatok fokhagymát is. A legfontosabb: a maradék kukoricakórókat fel kell kötni, és előrecipelni az udvarba. Nem maradhat a traktor útjában.

Örvendetes, hogy Nyunyi lelkes ápolása okán a cserépbe vetett selyemakác-magok csírázni kezdtek.

A heti főzés a káposztafélék jegyében telt, ettünk a levelesből (főzelék), a bimbósból (szalonnásan), a brokkoliból és a zöldből (szezámos palacsintabundában). A csoda tudja, valahogy nem bírom megunni. És fogytak a befőttek, lekvárok, szörpök, fagyasztótöltelékek...

A hét vicces képét kelbimbópucolás közben találtam: ha jól megnézzük, megláthatjuk, hogy a kelbimbónak a szárán felül van egy újszülött pici bimbóbébije! Hogy tetszik?