Lombjavesztett erdőben

Most, hogy a fagyok és a viharos szelek megfosztották lombjaiktól a fák és cserjék jó részét, más lett a környezet. Minden távlatot kapott és a hétvégi napsütést akadálytalanul élvezte az aljnövényzet no meg mi és a kutyánk is.

A termések száraz kórói lassan elenyésznek, néhány maradt csak mutatóba. A talajon előtűnnek az évelő vadnövények formás levélrózsái, az ürmök, a galajok első látásra felismerhetők. A levelek színeire sokan rácsodálkoznak, de érdemes az olyan növények lombjára is vetni egy-egy pillantást, mint a kutyatej.

Virágból már csak cickafarkot és mezei csorbókát láttunk, gombából viszont többfélét is, de ezeket nem nagyon ismerem, a határozásban segítséget kérek.

Ez a gomba egy tölgyfatuskó mellett nőtt,

ez a második egy korhadt faágdarabon,
Ez a kicsi pedig az erdő avarjában.

Az iszalag termései olyanok, mint a vattapamacs, vagy valami nagyon öreg boszorkány haja. Életerős fák koronája tetejéig is felkapaszkodnak ezek a boszikoloncok.

Egy helyen, az erdő aljában megvan még a sóskaborbolya, pár szem termése hamarosan a madarak bendőjében végzi. Fogynak a termések, hamvas szedret már egyáltalán nem tudtunk csipegetni. A somok levelei bronzos-bordós színt vesznek fel, ágaik pedig a tél beállta előtt megpirosodnak. Azt vettem észre, de nem tudom, hogy ez helytálló-e, hogy az erdők délies- napos részén a cserjék levelei majdnem mind pirosodnak ősszel, az erdő belsejében, árnyékosabb helyen növők pedig még mindig zöldek, alighanem a levélszíneződés valamelyest fekvésfüggő. Jártunk az avarban, az is egy véghetetlen jelentőségű felfedezés, hogy az avar minden fafajtánál másképp ropog, legkeményebben a nyárfáké, már puhábban a tölgyeké, aztán jönnek az apróbb levelűek, a mezei juhar meg a kőris, a legpuhább pedig az akácfák avarja. Ez a kedvenc fám, a mezei juhar tenyeres levele.

Még nem Dendrománia-méretű, de szép termetű hagyásfát találtunk egy kisebb, tarra vágott, de frissen újraültetett erdőrész szélén. Így fest ellenfényben,

így pedig mikor beragyogja a délutáni nap. Szóval jól telt a mai délután, jobban, mint a péntek este, ugyanis már nem lehetett tovább halogatni a vasalást. Két és fél órába telt eltakarítani a horrorfilmbe illő kupacot. Úgy bírtam ki, hogy megnéztem ezt a filmet, tabudöntögető beszélgetés Feldmár András pszichiáterrel. Van- e élet a halál előtt? Érdekes, ajánlom minden türelmesnek.