Búcsúzó

Múlt héten nagy esemény volt nálunk. Azért volt az a nagy Márton-napi izgalom, mert ilyenkor van Halászin a búcsú. Ez nagyrészt ugyanolyan, mint bárhol máshol, céllövölde, ringis, dodgem (hogy a bánatba kell ezt a szót normálisan leírni, az jut eszembe mindig, hogy nyasgem), kacatárusok, mézeskalácsos, satöbbi, de van egy igazi, közösségi része, ez a csingislovak. Így elsőre lehet, hogy furcsa ez ez a szó, de egy látványos lovas felvonulást takar.

Halászin ugyanis működik lovasbandérium, ami a 48-as önkéntesek emlékére szervezi meg a sokkal régebbre viszamutató szokást. Az óvodások fűzik a díszek jó részét. Vannak elsőlegények,
meg elsőleányok is:

És így ünneplünk mi nagy dicsőségesen: napközben majdnem mindenhol vendégjárás van, a menü elsőnek húsleves, másodiknak az eddig szokásos rántott hús/töltött hús duót lassan megint felváltja, divatba jön az eredeti kacsa/liba, és harmadiknak többféle házi sütemény, torta. Volt olyan év, hogy anyu akár tízfélét is sütött, no most már ez szerényebb.
Este minden kocsmában bál/buli van, ami jó szokott lenni, de tipikusan így zajlik: a teremtés koronái egész nap gondoskodván az italokról estére alaposan becsiccsentenek, az asszonyok meg a halál árnyékában járnak a többnapos megfeszített sütés-főzéstől, éjfélre a tisztességes házaspárok mind összevesznek, és általában az asszonyok dúltan hazarohannak, a férfiak meg maradnak, és folytatják az egész napos melót. Kevésbé tisztességes vagy rutinosan életrevaló családok meg nyugodtan és félrészegen táncolnak hajnalig.
Régebben rendszeres volt a bunyó, bizonyos családok ifjú tagjai önként vállalták fel ezt a felelősséget, hogy lerendezzék a másfalusiakat. Szóval szép és jó a búcsú, de nem nagyon vettem ki ebből a részből, mert hétfő hajnalban indulnom kellet vizsgázni, álltam a hajnali busznál, javában szólt még a zene, és lebegve szivárogtak haza a pógárok.