Kerti és természetjáró kalandok

A november utolsó napjai...

13 megjegyzés
... - bár az ember azt gondolná, ilyenkor a kertész már csak tévézget, olvasgat, nassol és pipázik - feszített tempójú kerti munkával teltek. Azért kellett sietni a feladatokkal, mert 1.) jó idő volt, 2.) a hét közepére beígérték a szántást. A kritikus pontokat a kert földjén heverő kórókupacok jelentették. Korábban szólt egy ismerősünk, hogy elvinné, de aztán mégis nyakunkon maradt mind a tizennyolc kéve. Jól megszívták magukat esővízzel, dög nehezek lettek, de mindenképpen el kellett tüntetni őket, mert nem tudott volna tőlük a traki szántani. Egy félreeső helyre hurcoltam őket a végső égetésig. Azt hittem, pikk-pakk végzek vele, de három napomba tellt a lehordás. Sajnos a korai sötétedés is igen nagy akadéka a tempós munkának...
A kertben a földben volt még pár fej saláta, tömegnyi leveles kel és póréhagyma. Ezeket olyan kapott-hagyott módon felszedtük, a pórét sáros gyökérrel, pamatosan, a leveles kelt azzal, hogy majd előre, a virágágyba elültetjük, hogy anyucinak ne kelljen a kertbe mennie a ronda téli latyakban a fözeléknekvalóért. Persze a kertészkedés közben mindig talál váratlan, örömteli leleteket az ember... Így fedeztük fel a gombákat, és több nagy csokor friss zöldkaprot is, ami a kivénült, kiráncigált, júliusban félredobált kaporszárak elhullatott magjaiból származott. Késői, üde petrezselyemmel is meg tudtuk még utoljára tölteni a kerti szatyrot.
Aztán eltelt pár nap, s már azt hittük, letehetünk a szántásról. Csütörtökön anyuci délelőtt még "leletmentést végzett" a kertben: kiszedte az utolsó bimbóskeltöveket. Dolgavégezte után félórával kikukucskált: a trakis bácsi szellemcsendességgel jött, megszántott, és mire anyu észrevette, már el is ment. Örültünk: ez is le van tudva, ki se kell dugni idén már az orrunkat a kertbe... Mert azért novemberben már savanyúbb képpel roszog az ember hátra a kertkapig, mint májusban.
Még azt kellett kitalálni, hova ültessük a leveles kelt. Végül visszapalántáztam a kert frissen felszántott földjébe. Hát, ennyire nem voltam képes kidugni az orromat a kertbe.... Kibírtam pontosan két óra hosszáig, hogy ne ültessek oda semmit... :-) Aztán hirtelen ötlettől vezérelve visszaültettem még a hatalmas földkoonccal felszedett póréhagymákból vagy tíz pamatot. (A póré a kertben nem szálanként, hanem nagy pamatokban nő, mert nem kel ki helybevetve, csak palántáról él meg. Palántázni a gyenge kis pórénövényeket szálanként képtelenség, csak pamatokban megy. A kis palántapamacsokból pemzligyökerű pórébucik lesznek őszre, általában tíz-tizenöt nagy szál, végsőkigösszegabalyodott tövű hagymával.) Remélem, a hűvös kerti földben nem rothad meg. Nőni már biztos nem fog, de talán nem is fonnyad meg, mintha csak simán a hűtőbe vagy a kamrába raknám. Úgy tudom, bírja a hideget. Tavaszra úgyis kiesszük.

Elszántam magam a fokhagymaduggatásra, de nem a varjúk orra elé ültettem, hanem a petrezselyemiskola mellé, az udvar elejébe. Oda már nem merészkednek ezek a nagy, fekete madarak. Bezzeg a kert minden délután mintha varjúparty színhelye lenne! Állandóan a földben guberálnak a kányák, de még sose láttam, hogy találtak volna bármit is. Gondolható, Nyunyika milyen élvezettel hajtja a varjúkat, amik egyáltalán nem félnek az embertől, ha már nagyon rájuk ugrat a kisded, akkor esetleg egy fél méterrel odébbszállnak, és nyugodtan böngésznek tovább.

A szántással legnagyobbrészt lezárult a kert művelésének idei munkája, bár a föld csak körülbelül két óra hosszat állt üresen: máris visszakerült bele a póré és a kel. Ha a fokhagymaültetvényt és a petrezselyemiskolát is hozzávesszük, kijelenthetjük: november 26-án a 2010-es kerti évad nyitánya megtörtént...

A jövő hét feladata lesz a dísznövények végső téliesítése, és a madáretetőnek is jó helyet kell találnunk. Hatalmas eltakarítandó avarkupacok állnak mindenütt, és van még egy csomó felhúzkodott, de leszedetlen bimbóskel-szár is, amit meg kell takarítani és fagyasztásra előkészíteni. Ez azonban már csak kisded pepecselés a kóróhordáshoz vagy a júniusi kerti dömpinghez képest.

A héten a gombaleleteket ettük: volt gombapöri és gombás-zöldséges-rizses hús. Csináltunk leveleskel-főzeléket és szalonnás kelbimbót, a befőttesdiből meg eperlekváros croissant-okat. Hatalmas tömegben esszük nyersen a pórét is.

Végül a hét képe, amit szeretettel ajánlok kistesómnak, aki imádja a kisállatokat: a képen János és egy süldő pocok, amit a takarmánnyal teli melléképületben csípett el a macska, és hozta bemutatni. Röviddel a kép készülte után a pocok és a macska valami furcsa módon 2 in 1 lett...

13 megjegyzés :

  1. Felénk fotóztál:-)
    Nincs közelibb kép a mezei pocokról?
    Ha jól tudom, téliálomot alszik, és ugyanúgy ás, mint a vakond. A pocok is csinál túrásokat?

    VálaszTörlés
  2. Méghogy téli álmot alszik...
    Akkora furásokat csinál a szőlőben és a gyümölcsösben,hogy csak na.
    Ez a 2 in 1 nagyon jó!
    És ha a macska mégegyet megeszik akkor 3 in 1 ??

    VálaszTörlés
  3. És ha a macskát megeszi egy kutya, és a kutyát meg egy kínai, akkor mi van?

    VálaszTörlés
  4. Ez a fotó most a fotózás után készült? :-) nem látom a pockot! :-(

    VálaszTörlés
  5. A pocok a macska előtt, a fűzfalevélnél van. A macska nem engedett közelebb, úgy féltette a pockát. Szinte löködött félre. Ez egy kinagyított változat!
    A pocoktúrást úgy lehet megkülönböztetni, hogy a vakond kupacokat túr, a pocok meg egész hosszú, girbegurba földcsíkokat tol fel a föld alól. Amikor még megvolt a Zsivány kutya, az előszeretettel ásta fel ezeket a járatokat, kirántandó a pockot. Azok viszont jóval nagyobbak voltak. A pocok meg a kutya ketten tisztára tönkretettek egy egész ágyás sárgarépát. Amit a poc meghagyott, a kutya kiásta.

    VálaszTörlés
  6. Mivel aránylag közel a Duna, a nagyobbfajta vízi pocok is feltűnt már a kertben, egyszer még döglött pézsmapockot is találtunk, amit szintén valószínűleg a kutya csípett el. A kertünk-udvarunk tájékát szerencsére kerüli a patkány, bár tartanak többfelé disznókat. Bezzeg a telken... ott aztán tombol a vakond, a patkány, a pocok. Talán ha odaköltözünk, és lesz egy jó vérmes spiccünk (ez a kedvencem, Roxi kutyánkban is spiccvér kering, bár keverék), az majd elrendezi a terepet.

    VálaszTörlés
  7. Föl se tűnt, tesó, hogy befotóztam a házatok sarkát... :-)

    VálaszTörlés
  8. Régen volt macskánk is, és egyszer megdöglött egy hal az akváriumban, és odaadtuk neki. Hogy az hogy játszott vele, pofozgatta, és olyan szinten morgott, ha a közelébe mentünk, hogy rendesen féltünk tőle.

    VálaszTörlés
  9. Jaj, férjem exe (Andi, természetesen) akvárium- és macskatulajdonos volt egyben, párom azzal szórakozott, hogy egy könyvet keresztbe tett az akvárimon és figyelte a meccset... Végül előállt a 2in1 konfiguráció. Ezért is lett ex?:-)

    Tegnapi mérleg: újabb pocok, most a fürdőszobából. A macska megfogta, elharapta a torkát, majd letette az étkezőasztal mellé, ahonnan a maradványokat szokta felenni, úgyhogy kaptunk egy pockot ajándékba Dorótól.

    VálaszTörlés
  10. Köszi, Ági, már látom a pockot! Jót röhögtem a pocok-kutya kombináción!!!

    Hédi, hány Andija volt?

    VálaszTörlés
  11. Gratulálok, tesó, a pockotokhoz. Csak azt tudnám, hol jönnek be a férgek, mert - lekopogom - nálunk még egy sem volt.

    VálaszTörlés
  12. Hát, szerintem a garázskapu mellett van gy rés, ami nincs normálisan kiszilózva, de amikor kifejtettem, azt kaptam az arcomba, hogy az nem lehet. Pedig de.

    VálaszTörlés
  13. Tegyél mögé egérragasztós deszkát. Miért nem tesztek ki egérragasztót már a garázsban? Akor el se jutna a sütőig. Sógornőmnél a garázsból is be lehet menni az előszobába. Itt állt a babakocsi, amikor még pici volt a kisfia. Egyszer levegőzni vitte volna a kis Lackót, befektette a kocsiba, és kiugrott a gyerek mellől egy nagy kanegér, ami a garázsból szökött be...

    VálaszTörlés