A szedést meg a szakirodalmat az első bejegyzésben már megjelöltem, nem írnám le még egyszer. Csak azt, hogy hogyan ettem meg az adott növényt, mivelhogy most olyan vadnövényeket kotortam elő a virtuális tarsolyomból, amik egy részét már magam is kóstoltam!
Elsőként a tormát, viccesen-szigetköziesen az orrfacsaró gyökeret.
Ez nem a kertben, hanem az udvar zegzugaiban kiirthatatlanul fejlődik. Vadon a Duna partján fordul elő a legnagyobb tömegben. Még nagypapánk telepítette a töveket vagy ötven évvel ezelőtt, így talán nem is nevezhető igazán vadnak, bár a Duna-parti vad tormák leszármazói nőnek mindenfelé. Egy évben nem sok tormát eszünk meg, csak savanyúságba meg húsvétkor, a sonka mellé fogy, de ha nem lenne, hiányozna. Hihetetlenül életképes növény. Minden évben kétszer-háromszor ások fel a gyökereiből, mindig ugyanazokat a töveket. A gyökérdarabokat még sose sikerült egyben kiemelnem, a végük mindig beleszakadt. És ezekből a beleszakadt gyökérdarabokból képes évente kétszer-háromszor megújulni! Ápolása abból áll, hogy nem tolom rá a fűnyírót… Én vagyok a családban a legnagyobb tormaevő, de nem rajongok a puding, gyatra ecetes tormáért. A torma csak amúgy magában, frissen reszelve, könnyfakasztó kivitelben finom szerintem. Én, aki a legenyhébb csípős paprikától haldoklok, szemrebbenés nélkül, boldogan falom a meztelen, zokogtató tormát. Állítólag kidugítja a náthás orrot, és irtja a bacikat, már csak ezért is jó. Végh Antal szakácskönyve szerint pedig zsenge levele töltöttkáposztához hasonlóan elkészítve isteni. Ezt tavasszal kipróbáltam volna, csak Laci megmotoroskaszázta...
A következő a százszorszép, a csibevirág. Már áprilisban leírtam, milyen körülmények közt ettem meg (desszertben), még most is ráz a hideg, amikor a fogam alatt csikorgó homokszemcsékre gondolok. A kerti úton, a kocsibehajtón, az udvar gyepében mindenfajta telepítés nélkül, nagy számban él ez a kis, kedves virág. A szakirodalom szerint olajban-sóban-ecetben eltett bimbói igen ízesek, bár eléggé szaporátlannak tűnik ebből együvegnyit összehozni. Az uborkával ugyanez kicsit gyorsabban megy… Nem is próbáltam meg így megenni, a virág ízétől meg nem voltam elragadtatva. Vagy nem is kellett volna megkísérelnem befalni? Még most is a Radó-sziget kutyagumijai jelennek meg lelki szemeim előtt, amikor a százszorszépevésemre gondolok! Brrr!
Most pedig gyerekkori kedvencünk: a papsajt, a szép, ragyogó színű mályvavirágok rokona. 
Ez nemigen eltéveszthető, rózsaszín virágai sokáig nyílnak, a szár alsó részén meg kis, zöld nyélen ücsörögnek a kerek, apró, zöld "sajtok". A levele gyógynövénynek számít, az apró sajtocskák meg ehető aprópénzként szolgáltak kisdedkori ganétúrós játékainkban. Nem valami extrafinomak, de szerintem alig volt régen olyan kisgyerek, aki ne evett volna belőlük. Különben meg makacs, fás szárú, kitéphetetlen gyom a kertivetemények közt, virág rokonai ennél sokkal hasznosabbak. A díszpapsajtnak jóval nagyobb "sajtja" van, azt már érdemesebb volna megenni, de az - sajnos élvezhetetlen .
A soron következő a tyúkhúr.
Egyszer – a család nagy botránkozására : libának, tyúknak, baromfinak neveztek ki ennek okán minket – tesómmal kitaláltuk, hogy megkóstoljuk. Kerestünk pár szépen fejlett bokrocskát a kertben, jól megmostuk, és egy fokhagymás-joghurtos öntettel meglocsoltuk. Nagyon finom, zsenge ízű zöldség, jobb, mint a vastag levélerű, sokszor kesernyés, vegyszerrel locsolt fejes saláta. És enyhe teleken is virít, most is bőven van, bár ilyenkor novemberben már nem bontja ki apró, fehér virágait. Próbálja ki mindenki bátran, még akkor is érdemes, ha kinevezik háziszárnyasnak! Inkább háziszárnyas, mint házisárkány, nem?
Elsőként a tormát, viccesen-szigetköziesen az orrfacsaró gyökeret.
Ez nem a kertben, hanem az udvar zegzugaiban kiirthatatlanul fejlődik. Vadon a Duna partján fordul elő a legnagyobb tömegben. Még nagypapánk telepítette a töveket vagy ötven évvel ezelőtt, így talán nem is nevezhető igazán vadnak, bár a Duna-parti vad tormák leszármazói nőnek mindenfelé. Egy évben nem sok tormát eszünk meg, csak savanyúságba meg húsvétkor, a sonka mellé fogy, de ha nem lenne, hiányozna. Hihetetlenül életképes növény. Minden évben kétszer-háromszor ások fel a gyökereiből, mindig ugyanazokat a töveket. A gyökérdarabokat még sose sikerült egyben kiemelnem, a végük mindig beleszakadt. És ezekből a beleszakadt gyökérdarabokból képes évente kétszer-háromszor megújulni! Ápolása abból áll, hogy nem tolom rá a fűnyírót… Én vagyok a családban a legnagyobb tormaevő, de nem rajongok a puding, gyatra ecetes tormáért. A torma csak amúgy magában, frissen reszelve, könnyfakasztó kivitelben finom szerintem. Én, aki a legenyhébb csípős paprikától haldoklok, szemrebbenés nélkül, boldogan falom a meztelen, zokogtató tormát. Állítólag kidugítja a náthás orrot, és irtja a bacikat, már csak ezért is jó. Végh Antal szakácskönyve szerint pedig zsenge levele töltöttkáposztához hasonlóan elkészítve isteni. Ezt tavasszal kipróbáltam volna, csak Laci megmotoroskaszázta...A következő a százszorszép, a csibevirág. Már áprilisban leírtam, milyen körülmények közt ettem meg (desszertben), még most is ráz a hideg, amikor a fogam alatt csikorgó homokszemcsékre gondolok. A kerti úton, a kocsibehajtón, az udvar gyepében mindenfajta telepítés nélkül, nagy számban él ez a kis, kedves virág. A szakirodalom szerint olajban-sóban-ecetben eltett bimbói igen ízesek, bár eléggé szaporátlannak tűnik ebből együvegnyit összehozni. Az uborkával ugyanez kicsit gyorsabban megy… Nem is próbáltam meg így megenni, a virág ízétől meg nem voltam elragadtatva. Vagy nem is kellett volna megkísérelnem befalni? Még most is a Radó-sziget kutyagumijai jelennek meg lelki szemeim előtt, amikor a százszorszépevésemre gondolok! Brrr!Most pedig gyerekkori kedvencünk: a papsajt, a szép, ragyogó színű mályvavirágok rokona. Ez nemigen eltéveszthető, rózsaszín virágai sokáig nyílnak, a szár alsó részén meg kis, zöld nyélen ücsörögnek a kerek, apró, zöld "sajtok". A levele gyógynövénynek számít, az apró sajtocskák meg ehető aprópénzként szolgáltak kisdedkori ganétúrós játékainkban. Nem valami extrafinomak, de szerintem alig volt régen olyan kisgyerek, aki ne evett volna belőlük. Különben meg makacs, fás szárú, kitéphetetlen gyom a kertivetemények közt, virág rokonai ennél sokkal hasznosabbak. A díszpapsajtnak jóval nagyobb "sajtja" van, azt már érdemesebb volna megenni, de az - sajnos élvezhetetlen .A soron következő a tyúkhúr.
Egyszer – a család nagy botránkozására : libának, tyúknak, baromfinak neveztek ki ennek okán minket – tesómmal kitaláltuk, hogy megkóstoljuk. Kerestünk pár szépen fejlett bokrocskát a kertben, jól megmostuk, és egy fokhagymás-joghurtos öntettel meglocsoltuk. Nagyon finom, zsenge ízű zöldség, jobb, mint a vastag levélerű, sokszor kesernyés, vegyszerrel locsolt fejes saláta. És enyhe teleken is virít, most is bőven van, bár ilyenkor novemberben már nem bontja ki apró, fehér virágait. Próbálja ki mindenki bátran, még akkor is érdemes, ha kinevezik háziszárnyasnak! Inkább háziszárnyas, mint házisárkány, nem?
Speciel én inkább házisárkány, de ez az én nehéz természetem miatt van. :-)
VálaszTörlésA tormát én is sokkal jobban szeretem frissen reszelve, mint ecetesen, és emlékszem nálunk is volt gyerekkoromban a kertben kiirthatatlanul. Mindig azt húztuk fel húsvétkor.
Jaj, a papsajt, de jó is volt :)
VálaszTörlésAkkor nem én vagyok az egyedüli fakír, aki meztelenyen falja a tormát ezek szerint... :-)
VálaszTörlésTorma nekünk is van a szőlőben(tyúkhúr is).Jó néhány éve a fater húsvétra csinált reszelt tormát.Azon nyomban a házat kellett alaposan szellőztetni.A tormából szerintem még mindig van pedig bőszen adományoztuk mindenkinek.
VálaszTörlésSajnos mifelénk a papsajt valahogy kipusztult már évek óta nem látok sehol(káposztalepkét sem)pedig kiskorunkban tényleg milyen jó volt.
A tyúkhúrt pedig tavasszal kipróbálom!
Akkor a legjobb a torma, ha ilyen erős! nem véletlen használták régen hólyaghúzó szernek.
VálaszTörlésPróbáld ki a tyúkhúrt, tesóm is igazolja majd (ha visszatér a piacos kujtorgásból a blogra), hogy finom!
Tesó, a mindentudó Lajos bácsi a tormás inhalálást (simán leforrázva a reszelt tormát) javasolta a mostani vírusokra, azt mondta, h1n1 ellen is jó. Ki is próbálta az egyik náthás kollégám és annyira használt, hogy a régi letapadt hurutos szennyeket is kitakartította a légcsövéből.
VálaszTörlésIgen, a mályvafélék közt is sok a gyógynövény,nekem ziliz van, megfázásra teának való a gyökere, hatásos növény, jövőre gyűjtök teának valót.
VálaszTörlésNe nevesetek ki, a tyúkhúr valami hihetetlen finom! Próbáltam!
Tessék! Nemcsak kaja, orvosság is!
VálaszTörlésTesó, szedj össze a gyűjtögetős zöldségekről is egy bejegyzést!
VálaszTörlésMilyen gyűjtögetős zöldségekről?
VálaszTörlésVadspárga a Somlón, vadsóska az út szélén, minden, amiből spenót jellegű zöldpürét lehet készíteni, vadsaláták gyógynövényből, kerti zöldségek ősei, ilyesmik.
VálaszTörlésEgy alkalommal, amikor Székelyföldön jártunk és persze ott is volt tyúkhúr, mondtam az egyik ottani gyereknek, hogy ez tyúkhúr. Visszakérdezett, hogy micsoda?? Ő még sohasem hallotta ezt a nevet. Egy darabig elcsodálkozott ezen, én meg azon, hogy nem is ismerik ezt a növényt? Végül megkérdeztem, hogy ők hogy hívják. Hát pipehúrnak!
VálaszTörlésUgye, értitek a poént?
Ez nagyon jó!
VálaszTörlésAkárhogy erőltetem az agyam sehol nem tudok pipehúrt a közelemben :(
VálaszTörlésPedig gyerekkoromban még tényleg szedtük a tyúkoknak.
Viszont egy salátaboglárkás helyet már elspájzoltam az agyamban, én arra hajtok majd rá kora tavasszal.
Nagyon jó blog! Rendszeresen fogom olvasni, nagyon jó ötletek vannak benne, leszámítva a vegyszerezés alkalmazását.
VálaszTörlésSziasztok ha valaki tudna nekem gyulára békés megyébe Tormát küldeni az hívjon fel legyen szives ezen a számon 06703076153.gyogyászati célra kellene a gyermekeim imádják de itt nincsen nem találok sehol köszönöm.
VálaszTörlés