Embercsemegék, bogárernyők

Hédi javasolta, hogy írjak a sárgarépáról, nekem viszont nem volt hozzá túl nagy kedvem. De hogy ne érje szó a ház elejét, írok... de nem a répáról (arról majd máskor), hanem a kert ernyősvirágzatúiról. Magam is meglepődtem, hogy milyen népes csoport hivatott közülük arra, hogy bendőnket töltse. Valahogyan mindig elsiklottunk felettük, jelentéktelennek tekintve őket, és tessék: nagy a választék!

Nem valamilyen bölcs tudományos szempont vagy konyhai fontosság szerint veszem őket sorra, hanem a vetés irányában: a kertkaputól a kukoricatábla felé haladva.

Első helyen áll az édeskömény. Ez nem a húsos gumójú változat, hanem az, ami gyógynövénynek számít: puffadást csökkent, hasi görcsöt old, epét hajt. Megnő akár másfél méter magasra, és nagy zöld lombokat, kaporszerű, nagyon illatos virágernyőket nevel. Az ernyőkön tarka bogarak ücsörögnek... Négy éve, kísérletképpen vetettük, hogy hasfájós gyerekemet csikarások nélkül szoktassam a zöldségekhez. A vetés olyan jól sikerült, hogy azóta ki se lehet irtani a kertből. Nem csak a saját maga által elszórt magokkal szaporodik, egyes tövek át is évelnek. Ánizsos ízű zöldje káposztás ételekhez, zöldfűszeres majonézbe, saliööntetekbe szedjük, akár novemberig is, kapor helyett is használható.

Közeli parcellában nő a metélőpetrezselyem, mohafodrozatú fajta. Ezt tavasszal vetettem, megbízhatóan kikelt, és a "hétköznapi" petrezselyemnél korábban hozta üde ízű leveleit.

A koriander is kapuközeli, ezért a harmadik helyen szerepel. Idén vetettem először, kíváncsiságból.Néhány szakácskönyv ugyanis égig magasztalta csodás ízű leveleit. Elvetettem, kikelt szép sűrűn, majd zöld bokrocskákban leveleket hozott. Ezeket azonban olyan büdösnek találtam, hogy képtelen voltam megenni, divat ide vagy oda. Vigaszképpen az egyéves növénykék tetszetős, rózsásfehér virágokat hoztak. Ebből meg anyukám takaros csokrokat szerkesztett rózsával, szarkalábbal, liliommal vegyítve a vázába! Persze arra ügyeltünk, hogy bőven maradjon virág, mert a virágokból születő magokat nagyban használjuk savanyúságba. Eddig a boltban vettük, idén a sajátot fogjuk beletenni a kápisaliba...

A zellerek sora a következő említésre méltó csapat. Őróluk is külön fogok még írni. Saját nevelésű palántáimat ültettem ki. Megmaradásukért nem adtam volna húsz forintot, de összekapták magukat. Ez nem gumós, hanem angol zeller, mert a kötött talajban egyszerűen nem tudunk étkezésre alkalmas zellergumót nevelni. Ezt pótolja az angol zeller szára. Gumója nincs. A kapor a következő fontos növény. Ez az ágyások közt össze-vissza nő. Sosem vetjük, mindig az előző éven elszórt magjaiból nő újra. Azt mondják, hogy segíti a répamag csírázását, de ezt igazából nem hiszem el. Azt már inkább, hogy erős illatával távol tartja a répa kártevőit. Ez is a virágonücsörgős rovarok egyik kedvenc trónusa. Felhasználásáról hadd ne írjak, bizonyára kapásból tud mindnyűájatok néhány kapros ételt.

A sárgarépa méretes ágyásokban terem. Nem mutatom be, ez egy külön bejegyzés témája lesz, a petrezselyemmel együtt. Pár szóval: idén különösen szép, hűségesen meghálálta az öntözést.

A gyökeréért nevelt petrezselyemről is csak annyit, hogy most valami egészen pocsék. Nemrég utánvetettünk, de az új vetés kikelésének még a leghalványabb jele sincs.Ez a pasztinák. Mivel ebben az évben vetettem először, annyit tudok róla mondani, hogy elszórtam a földbe, mint a répát, kikelt. A levelei nem ehetők, mint a petrezselyeméi. A növény valamivel nagyobb, mint a fehérrépa. Ízéről, kártevőiről más tulajdonságairól majd ősszel tudósítok, amikor kiássuk...
Végül a lestyán. Róla már áprilisban írtam, vagyis hát meglepetésszerű kikeléséről. Azóta a tetvek szinte tövig lerágták. Semmilyen répafélén nem láttam ilyen tetűinváziót. Jellegzetes fűszere a leveskockáknak, Hédi fűszersót is gyártott belőle, ami vegeta helyett használható. Neki bezzeg egy tetű sincs a lestyánbokrán, sőt virágzik, és nagy virágernyőin édi-bédi kis bogarak spacíroznak... Ez az "ernyősválasztékunk". van még jónéhány fajta, amit fűszerként ismerünk, használunk, de még sose ültettünk: az ánizs, a kömény, a turbolya. Mindannyian csendes, nem tolakodó, magukra a figyelmet betegséggel, kártevővel fel nemigen hívó lakói a kertnek, mégis milyen fontosak, milyen sokan vannak!