Pozsgások

Tesóm olyasmiről írt, hogyan lehet valamiből vizet kivonni, én viszont ma az élő víztartályokról írok. Ági tinikorában merő szülőpukkasztásból kezdett kaktuszokat nevelni, és akkor - kezdő kéz szerencséje - minden élt, virult, fejlődött a keze alatt. Az idősebb generáció napi rendszerességgel skandálta neki a "vénlány maradsz" szlogent. Ez olaj volt a tűzre, Ági annál jobban ráizgult a témára. Hogyan, hogyan se, pár hónap alatt vagy 60-70 darabos gyűjteményt szedett össze. Csak úgy áradtak hozzá a kaktuszok, pozsgások, megkapó sokféleségben. Évekig nevelgette a gyűjteményt, amikor pedig egyetemre járt, anyu gondozta őket tovább. Némelyikből azóta méter fölötti, cserepestül vagy húszkilós tövismonstrum lett, amelynek tavaszi ki- és őszi beköltöztetése komplett családi program. Volt sok, ami kihalt, de amikor önálló lakásba költöztem, a gyűjtemény szatyorban szállítható méretű darabjait "megörököltem" tesómtól. Ők díszítik a bejárati ajtó környékét.

Látva, hogy mennyire kevés tutujgatást igényelnek, mégis mennyire szépek és különlegesek, gyarapítani kezdtem az állományt. Közülük most virágzik néhány.
A kardlevelű kaktusz a mohai mamától, Jani nagymamájától származik. Tavaly nem virágzott, idén átültetve pedig hihetetlen virágpompát produkált.

Megvoltak, de valamelyik melléképület sarkában hányódtak a halászi mama régi csirkeitatói, belőlük lett a kövirózsás kert.
Otthon is maradt azért belőlük jópár darab, például ők:

Majd Ági ír róluk, ők a szörnyszerű monstrumok.

Őt mondjuk kedvelem. Fügekaktusz, másik néven medvetalp, amint a mellékelt ábra mutatja. Tűző napon, kegyetlen szárazon tartva télen-nyáron, szép sárga virágot is hoz, 0°C-ig kibírja a szabad levegőn.

Ágitól sok pozsgást vettem át, amelyeket arra használtam fel, hogy mindenféle kidobott lábast, lakásba nem illő kaspót, kissé repedt virágládát beültettem velük. Így kis helyen elférnek. Ő egy Aloe-fajta, most virágzik. Felfedezhető a kapcsolat a fáklyaliliommal.

Azt sosem értettem, miért vásárolják meg az emberek súlyos ezrekért a pozsgás-tálbeültetéseket. A kis növénykék külön-külön olcsók, az edények olcsók, beültetve, készen pedig többszörösébe kerül, pedig a hozzáadott érték csak kb. egy marék virágföld, egy marék homok, két marék sima, egyszerű folyami kavics vagy agyaggranulátum no meg vagy tíz perc munka.


Szóval kevés munkával látványos eredményt, ez sok pozsgás- és kaktuszfajra igaz. De nem mindre, vannak itt is extrém sportolók! Valójában ez egy külön hobbi, nemcsak sima kertbarátság. Mindig ámuldozom, ha egy igazi kaktuszgyűjtővel találkozom, ők általában igazi vadfanatikusok! Többszáz darabos az átlaggyűjtemény, de nem ritka az akár 2-5000 darabos sem. A gyűjtők hihetetlenül mély növénytani ismeretekkel rendelkeznek, profik a szaporításban, kinti-benti üvegházat építenek kedvenceiknek, és életük legalább felét velük töltik. Segítőkész emberek, de egy kicsit elitklub is.