Kisnyaralás

Somogyi túra

Nem volt ideális idő abban a három napban a kötelező nyári pihiprogramokra, úgymint fürdés, lángosozás, herevereterefere, stb, amikor Jani szabit kapott, ezért az idei mini nyaralást inkább túrázással töltöttük. Jó nagy kört tettünk a Dunántúlon, az első nap Somogy, a második nap Veszprém megyében. Ez csökkenti a környezetbarát-benzinkímélő turizmussal kapcsolatos öntetszelgésünket, élménynek viszont kellemes. Jól éreztük magunkat, sok mindent láttunk, sokat is fotóztunk, de a képek többsége valahogy hihetetlenül bénára sikerült, az érdekességek zöme használhatatlan fotókon pihen a Lomtárban, sajnos.

Köröshegyen aludtunk, fent az Öreghegyen, Jani apukájának hétvégi házában. A Balatonhoz közeli dombokat ahol nem szőlő, ott rét vagy erdő borítja, és az a legjobb benne, hogy bár sok turistaút van, bármelyik földúton elindul az ember a dombok között, gyönyörködhet, amiben bír. Például a kilátásban, egyes dombokról szinte a Balaton egész medencéjét belátni, vagy a tájban, a növényekben, állatokban. Somogyról az a benyomásom, hogy egész tavasszal és nyáron állandó a pillangóinvázió. Az "üres", csupán évente kétszer kaszált telkeken nagy gazdagságban találhatunk mindenféle virágokat.

A szomszéd telken nagy párnákban nő a kakukkfű, az illata sokkal erősebb, mint a kertben növő társának.

Ez persze nem minden, ördögszemek, varfüvek, lucernák, herék és lednekek sokasága mindenütt, nos, ők landoltak tucatszám a Lomtárban.
Vastövű imola. Hogy ez a csoda miért nem kerti virág? Ha még járunk arra, hozok róla magot.

Pusztaszemes után, Andocs előtt megálltunk egy szimpatikus földútnál egy kicsit sétálni. Találtunk egy turistajelet, egy darabig követtük, aztán megnéztük a térképen, hol is vagyunk. Kiderült, hogy az út a Dél-Dunántúli Piros túra egyik szakasza, az élőhely jellegét tekintve pedig homoki tölgyes. Egy görény úgy sétafikált tőlünk néhány tíz méterre, mintha a saját udvarán lenne. Maga az erdő is szép, de a szélén, a cserjésben a most virágzó szedreken és gyalogbodzán igazi lepkemennyországot láthattunk.

Lyukaslevelű orbáncfű

Női olvasóközönség kiszolgálására szakosodott álcsüngőlepke pózol elegánsan a luxuskivitelű gyalogbodzán.

Nem perverzitás, hársfabetegség. Fogalmam sincs, hogy mi ez.

Fehér ürmön pannon csiga.


Szóval, természetjárás szempontjából Somogy megyét messze alulértékelik. Ha valakit a balatoni nyaralás közben déli parton kap el a rossz idő, irány Somogy!

A fő úticélunk Kaposvár volt. Az első hely, ahová betértünk szomjunkat egy pohár sörrel oltani, az a Koppány söröző volt. Kikérjük, asztalt keresünk, egyszer csak odatoppan mellénk egy köztisztviselő vagy bankos kinézetű ötvenes, molett hölgy, barna ápolt konty, szolid smink, fehér blúz, dzsörzé mellény, hogy... a Kapos Tévétől van, és érdeklődne, először vagyunk-e a városban, mi vonzott erre, stb, stb. Közben fixíroz, keresi a tekintetünket. Gyanús, gyanús, aztán rátér a lényegre, jó-e nálunk egy pohár sörre. Oké, jó, vigye, de hagyjon békén. Addigra belejött a szövegbe, folytatja: "jó emberek vagytok... hogy szeret az urad téged... jaj, de nagyon szeret az urad téged... milyen jó ember az urad... milyen jóképű az urad... nyertetek egymillió dollárt a Kapos Tévétől, holnap megkapjátok" Elkezdtünk röhögni, aztán lelöktük a maradék sört és bátran megfutamodtunk, mert attól tartottam, hogy a "jóképűnek" a következő sör után még felajánl mást is a millió dolláron kívül, amihez ugye a hites feleség jelenléte már eléggé kínos. Különben is minden nehéz helyzetben a párunk mellé kell állni. Szorosan.

Maga a város

Andi, nektek van, ha jól tudom, kaposvári kötődésetek, kíváncsi vagyok a véleményedre a városról. Az első benyomások alapján Kaposvár számomra olyannak tűnt, mintha a határainkon belül egy határainkon túli város lenne. Kicsit szebb, kicsit jobban kitalált, kicsit ötletesebb, kicsit elegánsabb minden, mint a hasonló méretű-helyzetű városokban. Ugyanakkor a megmutatni kívánt dolgaikban megtalálható a groteszk irónia, fanyar humor. Például egy asztalos szakmunkásosztály tablóján ez a névjegy:

A "virágok városa" névre abszolút méltó Somogyország fővárosa. A sétálóutcákon hatalmas, kaspószerű edényeket helyeztek el, benne fák-cserjék-virágok. Nemcsak a mindenütt látható fajták, hanem ritkaságok is, például halványkék tányérhortenzia. A középen látható kis, sötétkék csillagok a valódi virágai!Újabb kedves torzkép, halbirka vízköpő. Kamikáze bárárny...

...béget. A Nagyboldogasszony Székesegyház előterében.

A Balatontól 60 km Kaposvár, de megérte megtenni ezt az utat. A Rippl-Rónai Múzeum természettudományi kiállításán a legtetszetősebbek a természetfotók, a főutcán kifőzdében délután négykor hihetetlen olcsón lehet a napi maradékból eszméletlenül bekajálni, és hogy mellé majdnem megkaptuk Somogy kissé avítt és szeszes tündérét, az csak hab a tortán.

Bakonyi bénázás

A második napon körüljártuk Veszprém megyét. Meglátogattuk a herendi Porcelaniumot, utána Hárskútról próbáltunk egy földúton átjutni Pénzesgyőrbe, ami nyolcvan százalékban sikerült is, de az utolsó 500 m-en. egy mélyedésben a sok eső miatt annyira felázott a talaj, hogy kis híján beleragadtunk egy vízmosásba. Úgyhogy visszafordultunk, de a bénázás közben párat fotóztam.
Eszméletlenül gyomos vetés vagy egyszerűen vadkamillamező a dombok közt.

Itt végre valóban látni a zabvetések szélén búzavirágokat. Fotó nélkül, fotó a Lomtárban.

Mezei szegfű. Meglepett, mennyire kecses virág. A kerti változat brutális mamut hozzá képest.Ami a Vadszelídből kimaradt: a fekete hagyma, de az megkóstolni nem tanácsos, mert fejfájást okoz!

Még suliba alsóba jártunk, amikor szedtem belőle egy csokorral, szépen megpucoltam, ahogy az újhagymát szokás, és főzőcskés játék közben barátnőim nemcsak játékból ették meg, hanem igaziból. Nem gondoltam volna, hogy megteszik. Másnap majdnem agyoncsaptak, hogy meg akartam őket mérgezni. Akkor nem értettem, miért. Most már tudom, hogy szépen megpucolva, csomagolva akármit megesznek az emberek. Már aki.

A túrázásból a masszívan zuhogó eső miatt inkább bakonybéli kocsmai szeszmentes punnyadás és esőlesés lett, aztán a pipáló hegyek közt a páratlanul gyönyörű Zirc-Pápa utat végigkocsikázva épségben hazaértünk. Zuhanyoztunk. Aludtunk. Vége.