Már megint a növénybetegségek!

"Anya! Itt az undorító krumplievő bogár!" -kiabálta kiccsajszim szerda este a kertben, és nagyot rúgott a krumplibokorba, gondolván, lehullnak majd ettől a lárvák. De azok továbbra is makacsul kapaszkodtak. Sajnos mégsem ússzuk meg az irtást. A tábla mérete miatt - ha nagyon elszaporodnak - sajnos lehetséges, vegyszert is be kell vetni. De először kipróbálom a diófalevelet. Van az építési telken egy nagy vad diófa, aminek mogyoró nagyságú diói nőnek csak, de nem vágtuk ki, mert nagyon jó árnyékot ad a déli hőségben. Meg miért is kéne kivágni? Egy nagy ágát azonban le kell fűrészelni, mert rálóg a járdára. Ennek az ágnak a levélzetét akarom kipróbálni, mint bogárriasztót. Ezt azért is megtehetem, mert a krumplit fajtánként szétválasztva ültettük, és a bogarak még csak egymástól elszigetelt csapatokban jelentek meg.

A gusztustalan lárvák képesek egészen a levélnyélig leenni a bokrot, ami vegetációs rész híján csak teng. Ezen kívül ürülékükkel is elszennyezik a növényt.

A szomszédunknak a miénktől két méterre van a krumplisa. Ő csak fahamuval irt, kevés sikerrel. Mi lesz, ha az ő bogarai átmásznak a mi krumplijainkra? Csak permetezést tudok kitalálni. Lehetőleg keresek valami kíméletes szert. Érdekes egyébként, hogy azonos fajtából való bokrok közt valahogy különbséget tesznek a lárvák és imágók. Gyakran előfordult, hogy az egyik bokrot tarra rágták, a mellette levőre közben meg fel se másztak a bogarak, valamiért utálták.

Sajnos a vírusos leromlás is észrevehető, a szomszéd nénitől kapott vetőgumó miatt.

A jobb oldali tő a kapott, a bal oldali pedig a biovetőgumóból fejlődött.

Mindegy, csak terem valamennyi sárga krumpli, jövőre meg gondoskodunk valami jóféle vetőgumóról. Sajnos a vetőmag-multik miatt csak kb. 3-fajta vetnivalóhoz lehet hozzájutni a vetőmagboltokon kívüli kereskedelemben, azok sem magyar fajták. A krumpli a kert egyik legkényesebb növénye.

A másik beteg a cseresznyefa.

Az evésre csábító gyümölcsök közt már feltűntek a moníliás szemek. Tavaly szinte egy szemet se tudtunk leenni, úgy tarolt ez a gombabetegség. Sajnos tavasszal a lemosó permetezés elmaradt. Meg az is gond, hogy a gyümölcsök hatalmas fürtökben fejlődnek, és elkapják egymástól a betegséget. Ilyenkor az egész hatalmas füzér megbarnul, fehér gombafonal-szerű pöttyök jelennek meg rajta - és oda a termés. A monília olyan fertőző, hogy az előző évről a fán maradt pár összeszáradt gyümölcs képes az egész fát összefertőzni. Nálunk is ez a helyzet, mert a fa teteje a mérete miatt elérhetetlen. Most már késő a védekezésre. Annyit tudunk tenni, hogy őszig az ágakat megtisztogatjuk a gyümölcshulláktól. Utána veszünk tavasszal egy hosszú toldalékcsövet a permetezőhöz, és a fa tetejéig felspricceljük a gombaölő szert. Sajnos a gyümölcs emellett még kukacos is. Ez ellen is virágzáskor kellett volna valamilyen irtószert kipermetezni. De ennyi erővel egész tavasszal csak permeteztem volna a fát. És lett volna egy csomó gyümölcs, amit úgyse tudunk se leszedni, se megenni, se feldolgozni. A kárenyhítés úgy történik, hogy csak kimagozott gyümölcsöt teszünk el, hogy ne legyen benne még véletlenül se pondró.

A céklán meg levéltetvek tűntek fel. A szívogatástól a levelek külső fele elkezdett torzulni, arról vettem észre. De a fertőzés nem tűnik túl súlyosnak. Meg ahol a szükség, ott a segítség: katicák tömegei jelentek meg az ágyásban. Emellett meg nemsokára kivirul a cékla melletti virágágy. A virágok meg odacsalnak egy csomó olyan rovarkát, amik a tetűn élősködnek. Így várom a természetes megoldást, nem avatkozok be.