Ez a tetves, rohadt élet!

Megint nem kellett témáért messzire mennem, csak húsz métert, a nektarinfáig, ami számtalan, pár hét múlva érő gyümölccsel kellemesen csiklandozza az arra járók szemét.A hét közepén rengeteg eső esett, földig húzva a gyümölccsel teli ágakat. Amikor egy kis időre elállt, kimentem megtámogatni a faágakat. Üzemen kívüli paradicsomkarókkal aládúcoltam a fát, hogy jobban bírja a nagy súlyt, közben feltűnt, hogy milyen nagy a nyüzsi a fán. Jövő-menő, bámészkodó bogarak seregei sürögnek-forognak, röpködnek az ágakon. Ez a tolongás kicsit gyanús lett, mert csak virágzáskor szokott ilyen tömeg lenni itt. Így már nem is csodálkoztam annyira, amikor megláttam a tolakodás elkeserítő okát.

Világoszöld levéltetvek seregei rágják, szívják, kakilják le számtalan levél hátsó oldalát. Jónéhány hajtás vigasztalanul sárgul, mert teljesen lecsapolják őket ezek a piszok kis élősködők. Szerencsére csak a fa két ága fertőzött, azt hiszem, még nem végzetes a fertőzés. Azonban a tetű úgy tűnik, csak nekem kártevő, másoknak pecsenye. Ebből a narancssárga, fekete popsijú lágybogárból többet is találtam a fán, hogy a tetvekre vagy a barackra nyomul-e nem tudom. Katicák seregei ücsörögtek a fán. A klasszikus piros-fekete hétpettyesnek a nyomát se láttam, volt azonban sokpettyes narancssárga, aligpettyes piros, sárga-fekete fejjel,sokpettyes piros, kétpettyes , sőt egy "antikatica", fekete hátán két piros pöttyel. Ez megátalkodottan futott a fényképezőgép elől, alig tudtam lekapni.

A hangyák is csapatokban vonultak fel, de ők a "körítést" is ették a "hús" - a tetvek mellé: lerágták az esőben megrepedezett barackok héját... Rájuk haragszom: képesek kirágni úgy a gyümölcs belsejét, hogy olyanok lesznek, mint a leengedett lufi... A megrágott gyümölcs rothadni kezd.Volt ilyen kis légy is, szimpatikusan lengette a csápjait jobbra-balra. Szerintem ő a "jó kislányok" közé tartozik: valószínű valami olyan rovarka lehetett, ami a tetvekre rakja a petéit, a kikelő lárvák meg a tetűkön élősködnek. Csodáltam őket, mert a szél erősen rázta a fa eveleit, de egy bogárka se pottyant le, erősen kapaszkodtak. Pedig ez a szélrázás olyan lehetett nekik, mint mondjuk egy 10-es erősségű földrengés nekünk...Sajnos a sok esőtől a gyümölcsök megrepedeztek, több moníliás lett, vagy elkezdett rothadni. Nem gondoltam volna, hogy idén még a gyümölcsfát permetezni kell, de nem várhatunk vele. Az első szárazabb napon muszáj lesz lefújnom a fát. Már meg is van, mivel: először egy készen kapható, pirimoltartalmú szerrel akartam permetezni, ez még a biokertészkedésbe is belefér, nincs várakozási ideje, arra tekintettel, hogy a gyümölcs a fán érőfélben van. (A hagyományos, mérgező rovarirtók várakozási ideje - amíg lebomlik - 14 nap !!) De a fa alaposabb megszemlélésekor kiderült, hogy a gombabetegség is támad a monília formájában. Valamilyen kombinált készítményre volt szükségem, amit meg is találtam a mészkénlé formájában. Ez egy ősrégi szőlészeti vegyszer, még a permetezés hőskorából, a modern kemikáliák bevezetése előttről. Lemosó permetként is használatos, a tetveket, atkákat és a gombabetegségeket egyaránt irtja. Biokertészetekben is alkalmazható, várakozási ideje nincs. Mindez nagyon szép, egy komoly gond van vele, ugyanaz, mint a csalánlével: a szaga. A sárgás lé bukéja egy felrobbanni készülő záptojáséhoz hasonló. Attól tartok, hogy a vele permetezett gyümölcs még kb. 3 hét múlva - mire beérik- büdös marad. De inkább megkísérlem vele a permetezést, minthogy a szemem láttára rohadjon el és hulljon le a sok szép gyümölcs... Reménykedem a finom őszibarackillatban. Elő hát a büdös löttyel és a permetezővel!

Megjegyzés: az "antikatica" és társai a harlekinkaticák közé tartoznak, köszönjük Mángorlónak a felvilágosítást! Itt olvashattok arról, hogy a katica kedves álruhája alatt milyen szörnyeteg bujkál!