Mivel jó testvérek vagyunk, egy kerti témát kettéosztottunk, mint kiskorunkban a svájci rokontól kapott Milka csokit. Most két külön gépen írjuk egyszerre ugyanarról a virágról a bejegyzést: ez a növény a rózsa. Azért is célszerű volt megfelezni az elmondandókat, mert mindkettőnknek van jópár töve, mind más színű és fajtájú, és az összes bemutatása egy bejegyzésben kicsit keszekusza lenne.
Elsőként az egyik legnagyobb kedvencem, istenadta virágom: a
vadrózsám. Őt már egyszer bemutattam, ezért inkább áttérek nemes tesóira, amiket szintén igen szeretek. Nincs kedvenc színem, mindegyik nagyon tetszik. Rózsáink nemesített tearózsák, kertészeti katalógusból rendeltük őket pár évvel ezelőtt,. Parki, japán-, művész - illetve futórózsáink nincsenek. Van néhány igen öreg tő is, korukra tekintettel velük kezdem.
A rózsaszínű rózsa egy túlélőbajnok. 25 éve ültettük a szomszéd ház tűzfala mellé. Ez idő alatt a szomszéd házat bepucolták, és a kőművesek az állványzattal szinte teljesen kitörték a szárát, a vakolatból is kapott bőven. Utána meg - kb. 10 éve - bekötöttük a vezetékes vizet, akkor az árokásó gép ráment. Öt éve kifagyott, és egy szál gyenge hajtásról kezdett új életet. És a tő megifjodott, rendületlenül virít. Anyukánknak ő a kedvence, mindig simogatja a leveleit...
A másik matuzsálem: a sárga rózsa. Ő a telkünkön élt le vagy húsz évet, egy hat rózsatőből összeállított lugas részeként. A lugas azonban pont a kitűzött alap alá esett volna, el kellett bontanunk. A töveket ekkor markológéppel emeltettem ki. A hatból kettő élte túl a brutális átültetést, ő az egyik. Ez a legerősebben illatozó rózsánk, a többi tearózsának alig van illata. Érdekes, hogy a déli fekvésű, homokos talajon a telken narancsszínű volt, itthon meg árnyékban a kötött agyagban citromsárga lett. Szerintem szeret itt, mert kártevői nincsenek. Előző helyén a levelei mindig tele voltak barna foltokkal, bár sokkal több virágja volt!
Ez az érdekes, pink - fehér különlegesség szintén a telken kezdte a pályafutását, ő az alapozás másik túlélője. Az udvar legrondább részét nagy, élénk színű virágaival őszig megbízhatóan feldobja.
És a negyedik túlélő: a két piros tő. Eredetileg az utcai előkertben nevelkedtek, de amikor a szigetközi bicikliutat megépítették, fel kellett számolnunk a csöpp előkertet a két öreg gömbakáccal együtt, kellett a hely az útnak. A töveket a bejárat mellé ültettük. Talán jobb is itt nekik, mert az utcán mindenféle hősszerelmesek állandóan letépkedték a virágait, hogy azzal hódítsák meg szívük hölgyét. Volt olyan finom, szerelmes úriember, aki erre a jeles feladatra kisfröccsért bérelt fel mindenféle iszákos kocsmatölteléket. Mivel velünk majdnem szemben van egy kocsma, a ház előtti virágoknak mindig lába kelt. Bent az udvarban ilyen gond nincs.
Ez a se-nem narancs-se nem rózsaszín virág a kiccsaj kedvence, elnyílott virágainak szirmaival szokta feldíszíteni a homokozóban gyártott szülinapi homoktortákat. Múltkor csak bámultam: mitől lett kékes a rózsa? Kiccsajszikám talált egy tasak konfettit a limlomok között, és alaposan meghintette vele a virágokat. "Így még szebb, ugye, anya?"
Két ifjabb tő, különleges színváltozatok: fehér szirmok rózsaszín szegéllyel, és rózsaszín csíkok lila szirmokkal. Ezeket három éve telepítettük. Azt tartják a nemesítők, hogy az ilyen színváltozatok vírusfertőződés eredményei, mint a csíkos tulipánoknál. Ezek szerint léteznek jó vírusok is!
Nyílás közben halványodó virágú, pasztell selymek, illat nélkül:
Van még pár szín, de azoknak már - vagy még - nincs virágjuk, nem tudtam őket lefotózni. Van egy tő fehér, érdekes, mindig csak sínylődik, virágai hitványak. Van egy lila különlegesség. Az is katalógusból való. Ott a képen sötétlilának tűnt, de itthon csak sápadtlila virágokat hozott. Van egy mini rózsa is. Ezt anyu kapta anyák napjára, a levirágzás után azonnal kiültettük a cserép silány tőzegéből. (Kiültetés nélkül a mini rózsát igen-igen nehéz a lakásban nevelni!). Még nem virágzik, de elkezdett hajtani, reméljük, őszig újra nyílik. A mini rózsa nem marad mini a szabadban, ugyanolyan nagy, csak kicsit más formájú rózsabokorrá válik, mint a normál rózsa.
Végül pár szó a rózsanevelési tapasztalataimról. (Itt tesóm sokkal többet tud majd modani, mert neki van magastörzsű, ágyás - saját nevelésű stb... rózsái, én csak a legelemibb dolgokat tudom.)
Igen: a rózsa pont úgy viselkedik, mint egy fa, hiába virág. Úgy is neveljük őket,és talán ezért olyan szépek. Rózsát könnyű nevelni, mert nincs vele sok macera, és a meszes-agyagos talajt meg az árnyékot nálunk szerintem kifejezetten szereti). Ősszel vagy kora tavasszal pont úgy ültetjük, mint egy fát: nagy gödörbe, alá komposztot, vagy szervestrágyát kell tenni. Ültetés előtt a gyökereit meg a hajtásvégeket egy kicsit meg lehet kurtítani. (A hipermarketekben forgácsban árult, kiszáradó tövű vagy már hajtani kezdő rózsatövek megéledési esélye minimális, megvenni kár, ezért jobb kertészeti árudában megvenni, vagy kerti katalógusból megrendelni a töveket.) Be kell ültetni a gödörbe, jól belocsolni, és sokat öntözni. Ha megéledt, hamarosan megjelennek az első pirosló rügyek. Ilyenkor csak várni kell, hogy kinőjenek a bimbók, és ki is nyíljanak - a jobbik esetben. Mert ugye jönnek a kártevők. A leggyakoribb a levéltetű, eztvagy Biolával (ez egy készen megvehető virágspray), vagy a tetvek rózsatövön való erőteljes "masszírozásával" :-) lehet megszüntetni. A másik a lisztharmat. Érdekes, hogy ez - gyakran csak őszre - csak a piros színű rózsákat szokta megtámadni. Ez ellen agombaölő szerek a jók, de őszintén - csak ezért nemigen szoktunk permetezni. Idén meg egy rejtélyes támadó is feltűnt, korábban ilyet nem is láttam. Valaki tudja, ez vajon mi?
A rózsa gondozása igazán az elnyílás után kezdődik... Az elnyílt virágokat le kell vagdosni, hogy a rózsa ne érlelje meg kerek, piros bogyóit, gyengítve ezzel a tövet. Ráadásul ezzel újra bimbózásra késztetjük a növényt. Mivel vad alanyra oltott rózsáink vannak, gyakran törnek elő méretes vadhajtások, amik szélsőséges esetben teljesen lerúgják a ráoltott nemes részt, virágoznak és csipkebogyót teremnek! Ezeket a hajtásokat tőből ki kell vágni, hiszek a virágoskertben ki akar vadrózsát termelni? Meg hát a nemes töveket képesek teljesen tönkretenni. A vadhajtás formája, színe egész más, mint a nemesé: apró, zöldes levelek, hosszú, nyurga, igen sűrűn tüskés, még nem fás szár. Metszőollót neki!
Novemberben nyílnak el az utolsó virágok. Ekkor a töveket alaposan vissza szoktuk vágni. Amikor az igazán kemény hidegek megérkeznek, a tövket az első elágazás szintjéig virágfölddel vagy fűrészporral fel szoktuk tölteni, hogy a rózsák meg ne hűljenek. Tavaszra a fűrészpor komposzttá válik úgyis a tövek körül. A tél elmúltával a rózsatövek is kapnak a lemosó permetezésből megelőzésképpen, így csak őszre, vagy egyáltalán nem lepi meg őket a lisztharmat. Kora tavasszal lessük az első rügyeket ("Ugye nem fagytak ki?"), aztán várjuk a virágzást, és ha megkezdődik,esténként nagyokat szippantunk a virágok fűszeres illatából.
Azt tudja valaki, hogy a kb. 10 éve divatozó kék rózsákat pontosan hogy csinálták? Én úgy tudom, hogy valami festékanyagot szívattak fel a tövekkel. Vagy a vágott virágot áztatták be abba a tintaszerű, kék lébe? Nektek tetszett?
Hédi, várjuk a te bejegyzésedet is!
Folytatás: Hédi rózsái
Jó dolog a változatosság, egy kicsit életelemem is, de a rózsákból főleg a pirosakat és rózsaszíneket szeretem, mert az az "igazi". Nekem tíz tő rózsám van, abból kettő piros és nyolc rózsaszín. Ötöt Jani anyukájától kaptam, ezek közül négy tearózsa, egy pedig piros, futó. Ezeket Etus néni júniusban letört ágból, két évig árnyékos helyen, elvágott aljú műanyag palack alatt nevelte, harmadik évben pedig szabadon. Ősszel ültettük őket végleges helyükre. Eredeti helyükön löszös, laza talajban nőttek, színük viszonylag világos volt. Nálunk az agyagos földben a piros rózsa sötétbordóra váltott, a halvány rózsaszín pedig erős pinkre.
A házunk mögött ágyásrózsák vannak, csupa rózsaszín. Azért szépek, mert egy ágon több virágot hoznak, és nagy zöld bokruk egészében sokkal mutatósabb, dekoratívabb, mint az egy vékony alig-leveles ágon óriási fejet növesztő tearózsáké.
Két fajtát ültettem, az egyik csomagküldőből rendelt angol rózsa, és ez tömvetelt, illatos, nagy bokrú.
˛
A másikat a Tescoban vagy 200 forintért vettem, Kimomo fantázianéven, ez kis termetű, 30-40 cm magas, szintén tömve telt. A két fajtából egy hullámzó magasságú, laza sort ültettem, közte zsályával, levendulával és fáklyaliliomokkal. Tetszetős lett az eredmény. Van egy magastörzsű tearózsám is, ő a királynő az ágyásban.
A 11. sárga mini rózsádat ne felejtsd el kiültetni!
VálaszTörlésMár kiültettem a bejárat mellé. Este nem vetted észre?
VálaszTörlésKét-háromszor is előfordult már, hogy a karácsonyi asztalra rózsát vittünk be, a szolgálati lakás fehér rózsájából. Fáj a szívem, hogy azt a félvad-félfutó-féltelt, rózsaszínnel pöttyözött szirmú rózsát nem tudtam szaporítani.
VálaszTörlésHa lehet, december végén metszek, tudod, a remény miatt. Nincs szebb a karácsonyi asztalon pompázó, kissé megviselt de VALÓDI rózsánál.
Csodásak ezek a rózsák!!:-)Csak ámulok,bámulok!!Én is ültettem az idén 10 tövet,volt is már virág néhányon,de volt amelyik szinte neki se indult a növekedésnek!!
VálaszTörlésJa,nagyon szépen köszönöm a szakácssapit,és bocsi,hogy még csak most,de nemsokat ülök a gép előtt!Ha nem bánjátok nem teszem ki a Gyöngyös blogomba,mert valahogy nem oda illik!De azért tényleg köszönöm szépen,és remélem nem haragszatok!!:)
Képzeljétek csináltam egy új blogot,igaz még csak tegnap,de majd ha van kedvetek,kukkantsatok be!!
További jó kertészkedést!!
Köszönjük, Hajnal, meglátogatunk.
VálaszTörlésJaj, de örülök, Hajnal, hogy jelentkeztél, futok is megnézni az új blogodat! Remélem jól vagy! A gyengélkedő rózsáid is biztosan összeszedik magukat, csak egy kis idő kell nekik.
VálaszTörlésNagymamának voltak ilyen nagy fejű, erős illatú rózsái a Sas-hegyen, mint, amilyenek az első két képen vannak. 1973-ban (6,5 éves voltam) kisajátították a telkünk egy részét, hogy lakótelepet építsenek rá, és bár nem emlékszem határozottan, de az érzés valahol mélyen bennem van, hogy állok a szobaablakban és nézem, ahogy a markológépek tépik ki a földből az óriási rózsabokrokat. A nagymama (akit nem szerettünk, mert ő sem szerette a gyerekeket, meg az embereket) szerencsére ezt már nem látta, mert ekkor már pár hónapja halott volt. Azóta nem láttam sehol ilyen nagyfejű, barackszínű rózsákat. Ezek emlékeztetnek rá! :-)
VálaszTörlésGyönyörűek Hédi rózsái is, ha lesz házam (nem uncsi, hogy mindig ezt írom?:-)), biztosan lesz piros futórózsám nekem is! :-)
VálaszTörlésJaj, Andi köszönjük a történetet. A mi Mariska mamánk is ilyen kemény asszony volt. Ő mondjuk nem szeretett semmiféle virágot sem.
VálaszTörlésAndi, jó hogy itt vagy, már aggódtunk érted.
VálaszTörlésIgen, láttam, és köszönöm! :-)
VálaszTörlésNem tudom mi volt a hétvégén velem, rengeteget kellett aludnom... de közben voltam péntek éjjel bulizni, ma meg cseresznyét és meggyet szedni, be is főztem, szóval teszem a dolgom. Most sütöm a jövő heti tízóraihoz a kifliket, ennyi időt adtam magamnak a blogoláshoz, de írni nem tudok, mert nem főztem olyat. Pedig rengeteg tervem van, csak hát nem úgy alakult.
Kösz az aggódást, jól esett nagyon! :-) Ti viszont jó sokat írtatok, aminek nagyon örülök!!!
Most van a főszezonunk.
VálaszTörlésÖröm nézni! :-)
VálaszTörlésA kártétellel kapcsolatban: A kerek foltokat a levelekből a szabóméh vágja ki a kicsinyei fészkének. Összegyűrve, szalmaszálba, falrepedésbe rejti el.
VálaszTörlésHasznos rovar, a beporzásban van fontos szerepe, ezért nem tanácsos irtani - főleg ha gyümölcsfák is vannak a közelben.
Nekem is van ilyen a kertben. Nagy kárt nem okoz az öreg rózsákon (és más növényeken - idén a Canna hibridemet "tisztelte" meg), de a kicsi, fiatal töveket érdemes védeni tőle (az első lyukak megjelenésekor), mert nekem az egyik jelentősen visszamaradt a fejlődésben, miután minden levelét alaposan megrágta. Mondjuk csavarhatsz köré régi organzafüggönyt, szúnyoghálómaradékot vagy fóliát húzhatsz rá, karókon kitámasztva.
Áhá!Szóval repülő rovarka kanyarított ki a levelekből. Ezért nem találtam meg, mi rágcsál. Köszönöm a felvilágosítást!
VálaszTörlés