Augusztus negyedik vasárnapját...

... megelőzően megint lanyhult a kerti munkamorál... Most hivatkozhatunk az időjárásra (zuhogó eső - 30 fok kombináció: vagy a föld ragad, vagy meg lehet dögleni...) Moshatnánk azzal magunkat, hogy sok a szúnyog, vagy azzal, hogy a ház lábazatának szigetelése is éppen most zajlik, vagy az, hogy a hosszú hétvégén is melóztam. Mindazonáltal a múlt heti tervekből a sziklakert gazolását nem sikerült megoldanom. Helyette megkezdtük a másodvetésű vajbab szedését, a katós és zöld hüvelyű bab nem érett még. Azt hiszem, jó termésre számíthatunk, ez egy negyed sornyi adag, és van belőle hat sor. Megint jön a babszálkázási szezon....

Ettől föggetlenül a kert egyes részei siralmas látványt nyújtanak a maguk félméteres dzsindzsájával. Vannak itt a legkülönfélébb gazok, hüvelykujj vastag szárakkal, répányi gyökerekkel. Ezt már kihúzni se lehet, a gyomirtózás mindig elsikkad valahogy. Meg szerintem ilyen gazok ellen nem is igen hatna, ha sikerülne mégis, a száraz gyomkórók még mindig ott meredeznének, s úgyis kaszálni kéne. Így metszőollóval, sarlóval, kaszával folyamatosan vagdossuk őket. Amelyikünk a kertben szédeleg, köteles legalább tíz tövet kivágni, a kerítésbe ebből a célból be van dugva egy ezeréves metszőolló - hogy a gazvágáshoz mindig kéznél legyen. Így koptatgatjuk a szépen hullámzó gaztengert. Különösen a krumpli meg az ágyásszegélyek igen-igen randák. A krumpliból valahogy keveset ettünk meg a nyárban (nem baj, legalább több marad télre), meg a felhúzkodott bokrok alatt is jócskán volt gumó, úgy, hogy idén alig permeteztünk. Ilyenkor augusztusban a krumplilevelek megvénülnek, nem olyan üdék, mint júniusban, nem árnyékolják le a feltörő gazokat, azok meg ezerrel tolják magukat az ég felé. A szegélyeknél - pláne olyan helyeken, ahova senki se jár, mint például a takarmánykukoricában - szintén megerősödött a gaz, bár sokat kihúzkodtunk, az aprajára meg egyszerűen rátoltam a fűnyírót. A másodvetésű parcellák magágyaihoz az üresen álló ágyásokat részben kipucolgattam, de itt is vannak csekélyebb dzsumbujok, legyengült acat és paprikagyam keveréke.

A feltakarított gazból a tyúkok is kapnak, a földben maradó szárcsonkokat meg majd az eke intézi el.

A paradicsomról - a permetezés utáni ÉVI leteltével szép gyümölcsöket szedtünk le, azonnal ki is próbáltam az Andi-féle ketchupöt, ami úgy sikerült, hogy egy üveggel már meg is ettek a híveim... Annyit változtattam a recepten, hogy barna cukorért lusta voltam elmenni a boltba, így sima kristálycukor került bele, a vörösborecet helyett meg almaecet. A passzírozás és a sűrűre főzés közti időszakban pedig főztem bele egy szál angolzellert, amit az üvegbe töltés előtt kidobtam. Kicsit túladagoltam a borsot, azt hiszem, és szabvány üveg híján Borsodi sörös üvegekben mentek a száraz dunsztba.

Mindezzel együtt azonban úgy vettem észre, hogy még most sem szűnt meg a paradicsomon a rothadás, bár a beteg növényi részeket igyekszem eltüntetni. Mert hát ugye az előző permetezést félig lemosta egy beígéretlen éjszakai zápor. Tesóm már megvette az újabb adag vegyszert, a héten permetezek.

Megcsináltam a magágyat a téli kelnek, ami még e hónapban vethető. A késői saláta nem kelt valami szépen, a magnak lehet talán valami baja? A frissen kelt fodros kelt meg valamiféle dög folyamatosan rágja, ami nem bolha. Kicsi másodvetett retkeimen azonban már megjelentek az apró, piros gumók. Találtam még otthon egy tasak hányódó sörretekmagot, azt is el fogom vetni, a helye kész, eső is esett.

A köznapi kerti virágok így augusztusban-szeptemberben a legszebbek. Mivel házi szedett magból nőttek, a színek kicsit egyhangúak: a rózsaszín - lila - piros színek uralkodnak, nincsenek különleges formák és árnyalatok. De a lepkék, szenderek így is boldogan lakmároznak róluk.

Szerdán elszántan lenyírtam a füvet, és újra megállapítottam, hogy a fűnyíró dögnehéz, pláne ha kétezer négyzetmétert nyír az ember vele, dög melegben. Azért lényegesen könnyebb volt, mint két hete, mert a fű kiszáradóban, és össze is gyűjtöttem.

Paprikát a héten is bőven szedtünk, és az almapaprikából jócskán tettünk el, olyat, ami annyira nem erős, olajosat.

Valahogy mindig elfelejtettem ránézni a tavasszal kísérletképpen vetett paszternákjaimra és feketegyökérjeimre. Mostanra méretes zöldeket neveltek, de hogy mi van a föld, a lombjaik alatt, az rejtély, de azt hiszem, a kéten oda is bekukucskálok majd!

A nagy termésben kicsit kifáradt növénykéket egy kis levéltrágyával megtámogattam, mert messze még a késő ősz, addig még a kertből akarunk táplálkozni!

Nyunyi névnapra kapott egy hula-hopp karikát. Játszottunk vele, dobáltuk, addig, amíg bele nem szállt az udvar ocsmányságainak eltakarására hivatott dísztökültetvénybe. (Ez is egy hanyagolt rész volt eddig. Miért is ápolnánk egy sittkupacot? Rá a tököt, aztán ámen, viszontlátásra.). Bemásztam a karikáért a dzsumbiba, és ott a következő darabokat találtam:

Felsorakoztattuk őket a szomszédunk felénk eső világítóablakának párkányára. Ott a ládába ültetett lobéliák úgyis régen tönkrementek már, ahelyett vidám színfolt ez a sok tök. És még lesz egy csomó.

A héten mindenféle terményes kaja volt, rántott zöldségek, karalábéleves, zöldbableves, grillzöldség, chilis bab (kifejtőből), lecsó, almakompót, eltettünk paprikát és ketchupöt, a fagyasztóba brokkolit, vajbabot.

A jövő hét, az a gyanúm, még mindig gazolásból, permetezésből és másodveteményezésből fog állni. A körteszüret még nem időszerű. A sziklakertet is helyre kell hoznom. Meg a lábazatszigetelésből egy csomó sitt meg föld kijött, azt is el kell tüntetni. Két rózsatövet sajnos ki kell emelni a helyéből - olyan lábazatszegélyt csináltatunk, amire rá lehet állogatni a leándereket meg a cserepeket, de öntözéskor a víz elfolyik róla a gyep felé, nem a házalap irányába - és szegények útban voltak. A két tőnek is jó helyet kell keresnünk.

Ez a heti terv, remélem, többet meg tudunk belőle valósítani, mint az elmúlt napokra kigondolt tennivalókból!