Másodvetések és fejlődő termések

Az én blogfőnököm nagyon szigorú, szememre hányta, hogy pangok és lustulok. Úgyhogy csak és kizárólag az erőszaknak engedve mutatom, hogy nem egyedül a lustulat-pusztulat megy nálunk:

Július közepén vetett Ági az én kertemben salátanövényeket,
úgymint fejes salátát,

lollo rosso salátát, (egy hülye azt kérte a vetőmagboltban: torro rosso, asszem, agyára ment akkor a Forma-1),

és leveleskelt, ezek szépen kikeltek. Palánta méretűek, ritkítani kell őket, ez jó, mert a salátástálban végzik. Egy részét pedig a szabad helyekre szétpalántázom. Tavasszal a Lollóból és a jégsaliból a virágágyásba is ültettem lazító zöldnek egy-egy sort, ezeket a nyár folyamán kiettük. A fodros petrezselymet is így használom, a csap mellett a lecsöpögő vizet nagy levelekkel hálálja meg. Ha kapni madárbegysaláta-magot, az is ilyen őszi-téli saláta és helykitöltő, most is lehet vetni télire, balkonládában is terem. Jaj, akinek egy kis kertje vagy virágágyása van, annyira nagyon ajánlom ezeket a salátanövényeket, gond nélkül megteremnek, nagyon finomak, ráadásul alig kaphatók, és akkor is vagy fonnyadt, vagy horrordrága. Otthon pedig minden gond nélkül megnő. Emellett pedig mutatós, formás a lombjuk. Aki nem ért hozzá, úgysem szúrja ki, hogy nem virág, hanem ennivaló. És ha kiszúrja, akkor is mi van?

Ági a permetezéssel megmentett 6 tő parit, hosszúkás lukulluszt és lugasparadicsomot, ezek most már érőfélben vannak. Lehet, hogy még egy permetezésre szükség lesz. (á, dehogy célzás, főnök... nem azér mondtam...)
A pritaminpaprika neveli a terméseit, de mi zölden leesszük. Nagyon szeretem éretlenül, kesernyésen.
Július elején a szabad helyekre vetett zöldhüvelyű bab most kezd teremni, a hét vége felé már lakmározhatunk belőle.
A tűzbabot későn vetettem, most kezd virágozni, és alul láthatók a kis hüvelyecskék. A sütőtök indázik és kanyarog, vigyázni kell, hogy fel ne bukfencezzünk a terméseiben. Maga a növény jó kis helykitöltő, meg amúgy nagyon finom köret a télies, nehezebb húsételekhez kakukkfűvel párolva.
A zirci arborétumban van egy szimpatikus kertészeti áruda, hétköznapibb és különleges növényeket is tartanak barátságos áron. Itt vettem zöldspárgamagot, amit hidegágyban nevelgettem egész nyáron. Most már úgy húszcentisek a kis növénykék. Jövőre rendes, feljavított talajú ágyásba kerülnek majd. Évelő, állítólag 25-30 évig is terem, addigra bőven lejár a lakáshitel... A Somlón találtunk vadon növő spárgát is, pont ugyanígy nézett ki, csak termést is hozott.
A télre készülök a kelbimbó-metélőzeller párosítással. Még a nyolcvanas évek végén adták ki a Vetéstől a tálalásig című könyvet, ami arról szólt, hogy egy fővárosi újságíró házaspár vett egy vidéki házat, a kertet a sitthalomból fordították termőre. Közben az összes elképzelhető zöldség termelését kipróbálták, és jókat főztek a kert ajándékaiból. Mindezt olvasmányos, helyenként egészen dörgedelmes stílusban le is írták, és sok biokertes fogást is közzétettek. Ezek egyike, hogy az erős illatú zeller kiváló védőnövény az összes káposztaféle számára, elriasztja a rovarkártevők nagy részét. Valóban működik a módszer, sőt az a legjobb benne, hogy a kelbimbó és a levélzeller is hidegtűrő, a tél nagy részében is kint marad, tehát fagymentes időben mind a kettőből hozhatunk be a főzéshez. (A brokkolit inkább a szárzellerrel párosítanám, a hasonló hosszúságú tenyészidőszak miatt)
Így már jó vagyok nálad, Főnök? (nyalnyal)