Badacsony

Még az előző hétvégén sikerült körbejárnunk a Badacsony fennsíkját körbefutó tanösvényt, fényes délben, 500 fokban, ennyi eszünk van, de azért jó volt. A csúcsra nem mentünk fel a Somlón beszerzett másnaposság folytán.

Ez az ösvény részben szőlők közt, részben erdőben fut, de vannak sziklás, kaptatós részei is. A mai, turizmus-szőlészet által meghatározott Badacsony-képbe nehezei illik az, hogy nem is olyan régen a bazaltot még bányászták, a Balatonnal ellentétes oldalon két kőbánya helye is megtalálható.

Az út elején présházak, szőlőskertek között vitt az út, szép kilátással a Balcsira. Autóval elég nehezen megközelíthetők ezek a kertek, sok van, ami üresen áll, vagy eladó. Egy ilyen öreg présház kerítését felfuttatott, virágzó borostyán változtatta zárt sövénnyé:

Az erdős rész napsütötte foltjain virágzott a Somlón is látott kéküstökű csormolya.

Néhány száz méter után feljebb vitt az ösvény, a szőlő helyett erdők következtek. Az otthonitól eltérő, sávos mintájú gyöngyházlepkék ücsörögtek a földön.
A bazaltkő a szél, víz és a gyökerek hatására omlik, aprózódik, a kőgörgetegeken mesefilmszereplők nőnek.
A meleg, napsütötte köveken a meleg miatt roppantul felgyorsult gyíkok futottak előlünk, meglepően sok volt köztük a kicsi, öt-tíz centis. Ilyenkor kelnek ki a gyíkfiak. Ez a barna jószág a nagyobbak közé tartozott, olyan arasznyi hosszú volt. Talán pannon gyík? A Kőkapu nevű résznél a védett fehér májvirágok formás leveleit vettük észre.


A hegy északi oldalán két elhagyott kőbánya is van, ezekről egész szűkszavúan szóltak az információs táblák. Kiderült, hogy az ötvenes években zárták be őket, és ez a "hazai természetvédelem egyik legjelentősebb eredménye." Aztán a túraösvény vége felé találtunk egy emléktáblát. A közelben egy romos kőház állt. Utánanézve derült ki, hogy a bányában deportáltak dolgoztak az ötvenes évek elején, a ház pedig a rabszállás. A büntetőtábort Nagy Imre záratta be. Valahogy túlzottan keveset lehet megtudni erről.
A bányák helyét feketefenyőkkel ültették be, ez volt a tájrehabilitáció a hatvanas években. Ezek a fák az eredeti növényzetbe nem nagyon illeszkednek, de legalább a napfényben gyantásan illatosak.
Az az érdekes, hogy a feketefenyő elég jól érzi magát a hegyen, sok kis fenyőcsemete kelt mindenütt magától. A kőbányák még nem fásodtak be teljesen, cserjék és a virágos rétek növényei borítják hézagosan a sziklákat. Például ez a konkoly.
Nálunk itthon alig látni a piros bogyójú húsos somot, holott Halászi határában régen "egész somfa erdők szemléltettek", csak a veresgyűrű som nő mindenfelé. A Badacsonyon bőven nő a "rendes" som.
A Balatonról jött vendég ez a nagy acsa.

A salamonpecsét nagy kék bogyóterméseket érlel augusztusban.
Az utolsó szakaszon egy-két kidőlt fa is keresztezte az utat, gombákkal:

Hát nem fáztunk, az biztos. A túra után egyet még strandoltunk a Balatonnál, aztán Tapolca-Devecser-Pápa-Csorna felé, a szokott gyér forgalmú menekülőutunkon jöttünk haza. Tapolca nagyon tetszett, a malomtó halaival búcsúztatom el az idei nyarat. Halihó.