Kerti és természetjáró kalandok

Badacsony

6 megjegyzés
Még az előző hétvégén sikerült körbejárnunk a Badacsony fennsíkját körbefutó tanösvényt, fényes délben, 500 fokban, ennyi eszünk van, de azért jó volt. A csúcsra nem mentünk fel a Somlón beszerzett másnaposság folytán.

Ez az ösvény részben szőlők közt, részben erdőben fut, de vannak sziklás, kaptatós részei is. A mai, turizmus-szőlészet által meghatározott Badacsony-képbe nehezei illik az, hogy nem is olyan régen a bazaltot még bányászták, a Balatonnal ellentétes oldalon két kőbánya helye is megtalálható.

Az út elején présházak, szőlőskertek között vitt az út, szép kilátással a Balcsira. Autóval elég nehezen megközelíthetők ezek a kertek, sok van, ami üresen áll, vagy eladó. Egy ilyen öreg présház kerítését felfuttatott, virágzó borostyán változtatta zárt sövénnyé:
Az erdős rész napsütötte foltjain virágzott a Somlón is látott kéküstökű csormolya.
Néhány száz méter után feljebb vitt az ösvény, a szőlő helyett erdők következtek. Az otthonitól eltérő, sávos mintájú gyöngyházlepkék ücsörögtek a földön.
A bazaltkő a szél, víz és a gyökerek hatására omlik, aprózódik, a kőgörgetegeken mesefilmszereplők nőnek.
A meleg, napsütötte köveken a meleg miatt roppantul felgyorsult gyíkok futottak előlünk, meglepően sok volt köztük a kicsi, öt-tíz centis. Ilyenkor kelnek ki a gyíkfiak. Ez a barna jószág a nagyobbak közé tartozott, olyan arasznyi hosszú volt. Talán pannon gyík? A Kőkapu nevű résznél a védett fehér májvirágok formás leveleit vettük észre.


A hegy északi oldalán két elhagyott kőbánya is van, ezekről egész szűkszavúan szóltak az információs táblák. Kiderült, hogy az ötvenes években zárták be őket, és ez a "hazai természetvédelem egyik legjelentősebb eredménye." Aztán a túraösvény vége felé találtunk egy emléktáblát. A közelben egy romos kőház állt. Utánanézve derült ki, hogy a bányában deportáltak dolgoztak az ötvenes évek elején, a ház pedig a rabszállás. A büntetőtábort Nagy Imre záratta be. Valahogy túlzottan keveset lehet megtudni erről.
A bányák helyét feketefenyőkkel ültették be, ez volt a tájrehabilitáció a hatvanas években. Ezek a fák az eredeti növényzetbe nem nagyon illeszkednek, de legalább a napfényben gyantásan illatosak.
Az az érdekes, hogy a feketefenyő elég jól érzi magát a hegyen, sok kis fenyőcsemete kelt mindenütt magától. A kőbányák még nem fásodtak be teljesen, cserjék és a virágos rétek növényei borítják hézagosan a sziklákat. Például ez a konkoly.
Nálunk itthon alig látni a piros bogyójú húsos somot, holott Halászi határában régen "egész somfa erdők szemléltettek", csak a veresgyűrű som nő mindenfelé. A Badacsonyon bőven nő a "rendes" som.
A Balatonról jött vendég ez a nagy acsa.

A salamonpecsét nagy kék bogyóterméseket érlel augusztusban.
Az utolsó szakaszon egy-két kidőlt fa is keresztezte az utat, gombákkal:

Hát nem fáztunk, az biztos. A túra után egyet még strandoltunk a Balatonnál, aztán Tapolca-Devecser-Pápa-Csorna felé, a szokott gyér forgalmú menekülőutunkon jöttünk haza. Tapolca nagyon tetszett, a malomtó halaival búcsúztatom el az idei nyarat. Halihó.


6 megjegyzés :

  1. Azért ez a kényszermunkatábor egyenesen sokkoló.

    VálaszTörlés
  2. Ez a legfurcsább, mennyire agyonhallgatott dolog.

    VálaszTörlés
  3. Nem nagyon illik a Balaton imagebem, talán azért nem :D

    Tapolca nekem is egyik kedvencem, a malom-tó gyönyörű. Klassz lehet valamelyik tóra néző házban lakni.

    VálaszTörlés
  4. Nem az áldozatoknak lenne hallgatnivalójuk, azt hiszem.
    Tapolca jó hely, az biztos!

    VálaszTörlés
  5. Mi is jártunk ott,de nem teljesen értem az emléktáblát: Mit oszlatott fel Nagy Imre rendelete 1953-ban? Erről nem találtam infót. M.

    VálaszTörlés
  6. Ha jól nyomoztunk, a tomaji és badacsonyi kőfejtőben deportálr foglyokat kényszermunkatáborban dolgoztattak, ezt oszlatta fel Nagy Imre.

    VálaszTörlés