Petrezselyem

Azt hiszem, időszerű a gyökérfélékről írni ilyenkor, amikor már az ősz első pillanatait ketyegi a kert órája, és gyökérterméseik megnövekedve, csendben lapulnak a földben. Tavasszal mire mennék, miről írnék, talán a vetőmagról? Akkor bejegyezhető egy növény, ha van hozzá valami szemléltetés...

Szerintem nemigen van olyan kert, ahol petrezselymet ne ültetnének. Sok helyen még a társasházak parányi előkertjeiben is látni egy-egy sort, ahonnan pár csokor friss zöldet ki lehet nyerni. Petrezselymet mi is vetünk minden évben, sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Tavasszal már sokat nyekeregtem itt a blogban azon, hogy botrányos pocsékul kelt ki az ültetvény, pedig kapitális mennyiségű magot vetettem el. Rövid-félhosszú fajtákat választottam, mert a hosszú egyszerűen nem képes megnőni az agyagos földben. De szerintem a rövidebb fajták se. A petrezsír köztudottan rossz kelő, az idei eredmény azonban egészen lehangoló lett.

A petrezselymet elvileg már egészen korán tavasszal el lehet vetni, sekély, de jól eldolgozott ágyásokba. A magot nem csak kiszórtam, hanem előcsíráztattam. Ehhez két kiló nyirkos folyami homokba bekevertem a magokat, és a homokkal együtt szórtam be a kis árkocskákba, némi állás után. Nagyanyáink praktikái szerint így gyorsabb és jobb a kelés. Hát, nem úgy vettem észre. Öt hét múlva jelent meg itt-ott egy kis csírapamat. Közben meg gyomláltuk, locsoltuk, hogy váljon valamivé, de semmi. Májusban pótvetést csináltunk a kikeletlen sorközökbe, ezúttal nem bolti, hanem házi szedésű, ajándékba kapott magból. Ez sem kelt, csak kelegetett, aztán meg ami nagy nehezen előbújt, jó nyeszleteg maradt, semmirevaló, cérnafosó gyökerekkel. Általában a petrezselymet meg szokás kicsikét ritkítgatni, akár ceruzavastagnyi - már ehető méretű - korban, de idén erre nem volt szükség, olyan foghíjasan bújt elő. Vetettem levélpetrezselymet, azt meg Laci egy nagy bebuzdulásában véletlenül kikapálta. Így a helyzet a petrezselyemfronton a kertben meglehetősen pocsék, a kb. harmincöt folyóméterre kijövő veteményesszakaszon ha tíz méter van, az nagyon jó. Nem használt igazából sem a pótvetés, sem a pátyolgatás.

Bezzeg Hédinek! Neki aztán olyana petrezselyemágyása, mint az etalon: harsogó zöld, dús, illatos.. Az előkertben meg szegélyként, a szegfűk közé és mellé vetett levélpetrezselymet, és valami állati jól néz ki, nem mint nálunk. Ugyanis nem elég a rossz kelés, a lisztharmat is meglepte. A zöldje is ehetetlen lett, gratulálok. Ekkor a második szomszéd, Marika néni tűnt fel a jótanáccsal: "Vágjátok vissza a zöldet a középső szívlevelek magasságáig, a rohadt zöldet dobjátok ki. Hamarosan friss hajtásai lesznek, azt ehetitek." Ezt anyuci is megerősítette, mondván, hogy azelőtt papa a piacra szánt petrezselymet időnként meg szokta kaszálni! Így most visszavá gtam a maradékokat, remélem kihajtanak. Talán a mai eső segít rajtuk. Legalább zöldjét tudjunk fagyasztani. Szegény ágyás, nem elég, hogy félig üres, a petrezselymek úgy néznek ki benne, mint valami rosszul - félig megpucolt, tokos csibék.

Ha lett volna petrezselymünk, a gyökereket október elején felástuk volna, és némi szikkasztás után mentek volna a pincében a homokba. Meg nem mostuk volna a betárazás előtt. A zöldjéből meg remélem, még annyi összejön, amit apróra vágva, tejfölöspohárba gyömöszölve eltehetünk a fagyasztóba. Addig talán Hédi ellát minket.... (ezt vedd célzásnak, tesó!)

Elvileg másodveteményként, ilyentájt is lehetne vetni petrezselymet. Nagyszüléink ezzel a módszerrel érték el azt, hogy télen is mindig friss zöldségzöldjét vigyenek a piacra, és jó áron eladják. A vetési mód így is azonos, de a kikelő kis növényeket a tél folyamán papírral, ronggyal, szalmával,avarral letakarták, egyfelől azért, hogy ne fagyjon meg teljesen, másfelől meg ne huzigálják fel a varjak. Így mindig volt valamennyi friss zöld. Másik megoldás az volt, hogy kerestek valami fagymentes, maximum gyengén fagyos helyet az udvarban valamelyik melléképületben. Fogtak valami rossz vödröt, edényt, amit homokkal elegyes földdel megtöltöttek. Ebbe szabályszerűen elduggatták a gyökereket, amik hamarosan hajtani kezdtek, némi locsolás mellett. Azt viszont tudni kell, hogy az ősszel, téli petrezselyemzöldnek vetett magokból kelt petrezselyemnövények tavasszal garantáltan felmagzanak, gyökerük ezzel tönkremegy, befásodik, így használható tavaszi fehérrépát nem nyerünk ezzel a vetési móddal. A vödörben hajtatásban meg az ehhez használt fehérrépa teljesen kifonnyad a leveledzésben. Tehát nem hozható ki olyan termésmennyiség az őszi vetésből, mint a tavasziból. Leggazdaságosabb így talán a tavaszi vetés, ahol egyszeri vetéssel gyökeret és levelet is elő tudunk állítani, a gyökér tárolható, a levél fagyasztható, és a mínuszokban sem veszít az értékeiből. Ettől függetlenül Nyunyu télen üzemen kívüli homokozójának egyik sarkában hajtattunk elő petrezselymet, hogy legyen friss zöld, még ha csak ételdísznek is... Petrezselyemzöldet szárogatni nemigen szoktunk. Sajnos a másodvetést azért is hanyagolhatjuk, mert már belátható közelségben van az az időpont, amikor a traki szántja a kertet! Ha a veteményesbe ültetnénk, bizony fölös munka lenne. Máshol meg nincs hely.

Levél még lesz, de a gyökérhelyzet teljesen reménytelen...lenne, ha nem vetettem volna pasztinákot. Szomszéd bácsi évek óta ültetett, mondván, szebben terem ebben a kötött földben, mint a petrezselyem. Idén vetettem először, csak úgy próbaképpen, ugyanúgy vizes homokkal keverve, mint a petrezselyemmagot. Csak egy sort. Néha meggazoltam, meglocsoltam, de a ritkítás meg más hasonló munkálatok bizony elmaradtak. Valahogy beleolvadtak a növénykék a mögöttük levő virágágyásba. Múltkor eszembe jutottak a kicsikék, akik közben hatalmas lapukat növesztettek. Tudni akartam azt is, hogy a föld alatt mi lapul, megástam. Az eredmény imponáló. Levelestül így néz ki; a levelek legalább félméteresek: Ha "empirikus módszereket" vezetünk be és "összehasonlító elemzést" végzünk a petrezselyemgyökérrel, az alábbi dolgokat állapíthatjuk meg az alábbi levő ábra alapján:1. A kép bal szélén lévő 3 db gyökérzet a petrezselyemé - rövid fajtáé, mert az állítólag bírja a sűrű földet. Korai vetésű. A répa pár centi után kettő - háromfelé ágazik, mert így se boldogul, pucolhatatlan, a felemegy a pocsékba. Kicsik, göcsörtösek, bár az ízük jó.

2. A kép jobb szélén levő négy gyökér pasztinák. Nem göcsörtösek, de szemmel láthatóan nagyobbak, pedig később vetettem őket, és feleannyit se tutujgattam, mint a hagyományos gyökeret. Ráadásul kettőt is elvágtam ásóval, mert nem gondoltam, hogy ekkorák. Kellemes sárgarépa-illatuk van, gondolom, az ízük kicsit más - de erről majd a holnapi húsleves vall... Kár, hogy a zöldje nem ehető. Anyuci is meg volt elégedve a lényegesen nagyobb gyökerekkel. Lehet, hogy át kéne állnunk a pasztinák + levélpetrezselyemre a fehérrépával kapcsolatos mindenévi kínlódás helyett?