Duna mellett, nyárból őszbe

Ági és Laci találtak egy remek erdős zugot a Mosoni-Dunát kísérő ligeterdő nem Szigetköz, hanem Mosonmagyaróvár felé eső oldalán. Tesóm ma reggel elcsalt ide körülnézni és fotózni. Térképen itt látható a hely, ami tulajdonképp a lovastalálkozókról ismert Babos-majorral szemben van, a falutól északra található nagy kanyarban, a Mosoni-Duna nyugati oldalán:
http://www.1hungary.com/map/halaszi

Az út eleje egy olyan erdőrészben vezetett, ahol a kőris és a tölgy volt a leggyakoribb fa. Már kifejlődtek a makkok, most éppen érnek, csak a hitványa potyog.Egy újonnan ácsolt vadászles közelében bámulatra méltóan arányos, szép termetű vadalmafa áll, érőfélben lévő, iszonyat fanyar gyümölcsökkel. A kányabangita sok helyen megtalálható a falu környékén, már most piroslanak a bogyói.A veresgyűrű som feketés termését szinte öt-tíz méterenként láthattuk. Húsos somot sajnos nem.

Az erdei utat egy szélesebb, lekaszált rész szegélyezte, virágok sokaságával, mint például a réteken gyakori tarka koronafürt. Olyan szép ez a virág! Jól mutatna egy rózsaszín, válogatott évelőágyás elejében.

Nemcsak Somogyban, hanem nálunk is sok helyen látni a csalánlevelű harangvirágot, de kicsit beljebb, a félárnyékos részeken.

Imola:
Ernyősvirágú növény termése.
Tarkán virágzó szőrös kenderkefű.
Az őszi kikerics bimbói sorra tolakodnak felfelé, sőt találtunk olyat is, amelyik már kinyílt.




Az erdős rész végén fiatal, telepített tölgycsemeték alkották az átmenetet a szántóföldek felé. Köztük találtunk úgy 25-30 tő selymes peremizst. Ezt a növényt ezen a helyen, ha jól tudom, még senki sem említette.
Kellemes és izgalmas hely volt, sőt túl izgalmas is, mert a tesóm alaposan kihasználta azt, hogy félek a vaddisznóktól, és egy idő után már az ivóvize lötyögését is csörtetésnek hallottam. Szerinte a vaddisznók még nálam is jobban félnek ember közelében, mint én tőlük.

Az erdőben széles, napsütötte út vezetett, a pillangók nyomták a dolcsevítát:
Akinek inkább táplálkozni volt kedve, az sem járt rosszul:

Egyesek meg csak élvezték a napsütést.

A Dunához közeledve egyre több szitakötő csatlakozott a lepkékhez, például ez a foltos legényke. A csajok zöldek.

Mindketten lesifotós módjára fényképeztük ezt a szitakötőt.

Végül elértük a Mosoni-Dunát. A vízparton a kidőlt füzek, uszadékok miatt a jellegzetes szigetközi képek fogadtak, közben ahogy csörtettünk a vadcsapáson, ugráltak a vízbe a békák. Szárcsák, szürkegémek, vadkacsák riadtak fel a jöttünkre.



Hazafelé egy napsütötte részen rengeteg apró, nemrég kelt fali gyíkot láttunk, a lépteink zajára ötösével-tízesével szaladtak szét. Az októberi takarodóig van még idejük kondíciót gyűjteni.

Extrém sportot űző pannon csiga az akácfaágon. Nem semmi lehetett felkúszni a fejmagasságban lógó ágvégre.

Szóval jó kis utat talál a tesó, felért egy tanösvénnyel. Köszönöm neki, élmény volt.