Szüret előtt

Ilyenkor, augusztusban a Sokoróalján még nyoma sincs annak a nagy nyüzsgésnek, ami majd szeptemberben megkezdődik a hegyben, bár a szőlő már érik. Hamarosan megindul már a készülődés, mert a szüret nem azzal megy, hogy "hú de frankó, szedjük majd a szőlőt, aztán jól berúgunk" - sajnos. Addigra mindenféle szüreti felszerelésnek díszben, patyolattisztára sikálva készen kell állnia! De ez még majd jópár hét múlva lesz esedékes. Most, augusztus közepén mozdulatlan minden, a pincesor szinte kihalt. Szelídgesztenye ad egy kis árnyékot az udvarokon. A rozsdás kút nagyon régi, talán száz éves is megvan. Ez, és egy másik kút látta el ezt a pincesort vízzel, mielőtt - pár éve - bekötötték volna a vezetékes vizet. Érdekes, hogy a kút sötét mélyén mindig táncol, hullámzik a víz: a régi gazdák, hogy jó vizük legyen, olyan mélyre fúrattak le, hogy egy forrásra bukkantak. A forrás állandóan, bugyog, áramlik, friss vizet hozva, ez okozza a hullámzást. Vannak, akik még most is innen hordják a vizet!

Egyébként maga a pincesor műemléki védettséget élvez, s az újak is a régik modorában épülnek, vastag fehérre meszelt falakkal, nádtetővel. A régebbiek közül sokat szépen felújítottak, de néhány bizony nagyon roskatag. A siralmas állapot azonban megmutatja, hogyan épültek a régi présházak: vastag karókat vertek le, amit fűzfonadékkal szőttek be, s erre került a majd fél méter vastag vályog. A lyuk olyan, mint egy régi ablak, de nem az: ott szakadt ki a vályogot tartó fonadék. Bodza és mindenféle giz-gaz, folyondár nő ki az ablakon, ajtón. A házat a gazdái réges-rég elhagyták már...

A nagy melegben csak néhány bebuzdult gazda rotációzza a kordonok alját, esetleg permetez (nem fél vajon, hogy a permetlé lemarja a leveleket?), egy helyen meg a pincét tatarozzák a 32 fokban.

A Zalagyöngye már érik:

Az olaszrizling szemei inkább savanyú, zöld puskagolyóra emlékeztetnek, mint gyümölcsre. A Kecskecsöcsű csemegeszőlő hatalmas fürtje: Még ez sem édes, majd szeptember végén csipkedhetem csak meg.

Az Othelló olyan, mintha érett lenne, de ez csak a látszat!A nagy meleg ellen legjobb a présházak hűvösébe bújni!
És mi van a pincék mélyében?

A hordók már üresek, de a pinceasztal szélén, a gyertya mellett, a tartón sorakozik pár pohár: még maradt egy kis vörösbor tavalyról...A régi fogason lóg még csak a lopó, a mustfokoló, meg mindenféle tölcsérek, üzemen kívül:A szürethez használt régi műanyag kád, mögötte a szőlődaráló csak porosodik, de mellettük a kék vödörben a gyümölcsösben összeszedett hulló szilvából cefre, majd kifőzetés után pálinka lesz, már egy szüretelőkádnyival összejött ezen kívül.

Ez a nagy nyugalom már nem sokáig tart, egy-két hét múlva megkezdjük a nagytakarítást, a hordómosást, a többi munkát, hogy minden készen álljon a szüret napjára. Hogy addig mennyi marad a vörösborból, jó kérdés. Talán tartalékol gazduram egy kicsit...

Végül egy alkonyi kép a Kőris-hegy ívéről.