Csem. kuk.

E heti kivesézendő témáink közül az egyik a csemegekukorica lesz, amit imádok! Nem bírok belőle annyit enni, hogy elég legyen. És van, akinek két cső után halálközeli élménye van, nekem reggeli, ebéd, vacsi helyett is jöhet.

Hol is kezdjem? Ja, a vetésnél. A csemegekukorit áprilistól lehet vetni, dédi szerint püski búcsú környékétől, vagyis Szent György-naptól (Püskin a templom védőszentje Szent György, ekkor van a búcsú). Ritkán vetjük a csemegekukoricát önállós sorokban, általában az uborka sorait van hivatva egymástól elválaszani, vagy futóbab természetes karójaként fog funkcionálni. Fajtát nem tudok mondani, sokfélét kipróbáltunk az idők folyamán. Volt rá eset, hogy a kukoricatövön megkeményedett csöveket meghagytuk magnak, és a következő évben abból is vetettünk. Pórul jártunk: a csemegekukorica-vetőmagok nagy része hibrid, és a magok előző nyáron bekereszteződtek mindenféle takarmánykukorica-fajtákkal. A jobbik eset, ha kemény, ízetlen szemű csövet kapunk, van, hogy egy szem szem sincs az ilyen szedett magból kinőtt töveken. A bolti vetőmag nem valami olcsó, de érdemes megfinanszírozni, sokkal jobb termés várható belőle, mint a rosszul értelmezett takarékoskodásból megszedett "házi" magból. Mindenféle tenyészidejű van, jól összeállítva egész nyáron van kukorica. A kereskedelemben kapható mag általában csávázott, így a kis növényeket nemigen tizedelik a betegségek, de vigyázni kell, mert a csávázószer gyakran mérgező, célszerű kesztyűben vetni!

Egy-két szakkönyvben láttam, hogy javasolják a palántanevelést is. Gondolom, ez ott jó, ahol hűvös az éghajlat, vagy pedig nagyon korán akarnak kukoricát enni a kerttulajdonosok. Sose próbáltam. Mivel azonban több kukorirajongó is van a családban, a szakaszos vetést ki nem hagynánk. Az első vetés áprilisi, ebből július végére van termés. Májusi vetés lát el minket augusztusban, és a zöldborsó utáni, harmadik vetési szakasz (mint másodvetemény) lát el minket szeptemberben. A legfinomabbak azok, amiket a teljes erővel tűző nap érlel, így a júliusi és az augusztusi termés. A szeptemberi már nem olyan ízes. Ez a porció már a fagyasztóba megy.

Vetéskor két lábfejnyi (olyan 60 centi)távolságra, lyukba dobunk három-három szemet. Ha bab a köztes, azt a kukoricasorba, két tő közé középre vetjük két szemenként. Ha ubi közé kerül, akkor az nem a kukorica sorába, hanem külön, párhuzamos sorba kerül. A soroknak legalább félméteres hely kell. Itt túl jól sikerült a köztes: a Juliskabab látszólag fojtogatja a kukorit. Látszólag: a bablevelek alatt két hatalmas cső lapul!

Hamarosan kikelnek a kis növények. Ha száraz a tavasz, egy-egy kis adag vizet kapnak, hogy megerősödjenek. A vizet nagyon szépen hasznosítják, gyorsan növekszenek, június végére a legkorábbi vetésen megjelenik a címer, majd a kukoricahaj. Eleinte szép szőke, aztán ahogy telnek a napok, megbarnul, a csövek egyre dagibbak lesznek. Július közepétől már elkezdjük "szondázni", vannak-e érett csövek: kicsit kihasítjuk a zöld csuhét, és a sárgálló szemeket körömmel megbökjük. Ha tejfehér lé csurran ki a szemekből, pont jó a kukorica, lehet szedni. Ha a kifolyó lé vízszerű, a cső még éretlen. ha meg sűrű, sárga lé jön ki, a cső túlérett. Ekkor is hasznosítható még emberi takarmányként, bár vastag a szemek héja: megfőzzük, lemorzsoljuk a tuskójáról és megy a fagyasztóba. Ha nagyon vén, a tyúkok kapják, de ez még nem fordult elő...

Az érett csövek hamar elvénülnek, ezért folyamatosan szedni - és enni kell a kukoricát. Ettől azonban nem hullat senki véres könnyeket.... A friss, érett csövek leszedve hamar vénülnek, lecsökken a cukortartalmuk, kiszáradnak, legjobb azonnal megfőzve!

Savanyúságba való bébi kukoricát egyszer akartam szerkeszteni csem. kuk.-ból, mert kíváncsi voltam az ízére, de fásnak találtam. Azóta láttam a vetőmagboltban, hogy külön fajtaként árulák a bébis savanyúságnak való kukoricát.

A kukoricából a friss megevésen kívül még főzés és lemorzsolás után mirelitet állítunk elő. Ez már nem olyan zamatos, mint a friss nyári, de kukoricás rizsbe, salátába és hasonló ételekbe kifogástalan. Erre a sorsra azok a csövek jutnak, amik szeptemberre érnek be, vagy már nem bírunk velük.

A kukoricának egy betegsége van nálunk, ez az üszög. Ez torz, eleinte fehér, majd elfeketedő gombabucikból áll. Szörnyen néz ki, még jó, hogy nem túl gyakori. Ellenszer a beteg rész eltávolítása és megsemmisítése. Vannak olyan országok, ahol a zsenge üszögöt csemegeként eszik, förtelmes, sose bírnám megkóstolni! Fuj!

A letermett kukoricaszárak még egy ideig babkaróként funkcionálnak, szeptember végén azonban levagdaljuk őket. A száraz, szőrös, éles nagy lapuk, kemény szárak tyúktakarmánynak nem alkalmasak, a komposztban nem korhadnának el, így el szoktuk égetni, a hamut meg visszaforgatjuk a földbe. Az utóbbi két évben egy öreganyóka el szokta kérni a kórót táplálékkiegészítőként a kecskéinek. Örültünk is, vigye, legalább nem kellett hallgatni senki dörgedelmeit az égetés miatt....

A csemegekukoricának ezen kívül még két haszna is van. Az egyik, hogy ha megfelelően vetjük, nagy lapujai eltakarják azt, ami illetéktelen szemeknek nem valók. Nem kell végighallgatni a szomszéd feléd irányuló litániázásait, mert egyszerűen nem látja, hogy ott vagy a kertben, és békésen szeded az uborkát a kukoricakordon mögött. Nem kell elviselni a hátsó utca ráéremkedő IQ-bomba lakóinak pofátlanságát (Hámikormészférhö? Mennyihiteltvettetekfő ahhoamarhanagyházho? Ménemmaracc anyádda? Ekkoramájalejányod?). Helyettük van... béke, csönd és sok-sok kukorica.

A másik előnye: a csemegekukorica-csuhé a csuhéfonók egyik ideális alapanyaga. Hajdanvolt leánykakoromban olyan szerencsés voltam, hogy a profi csuhébabafonást el tudtam sajátítani a téma egyik helybeli mesterétől. A csemegekukorica a legjobb. csuhélevelei bár kisebbek, mint a takarmánykukoricáéi, puhábbak, selymesebbek. A takarmánykukorica levelei az októberi esőktől sokszor megbarnulnak, megfoltosodnak, megpenészednek. A csememgekukorica csuhéját azonban még nyáron le lehet szedni, jól kiszárítani a forrón tűző napon. Így olyan alapanyagot kapunk a fonáshoz, ami puha, hibátlan, folttalan, esztétikusan vajszínű vagy zöldesfehér. Nem durva, barnás vagy foltos. Bár évek óta nem készítettem ilyen babákat, lehet, hogy idén szedek pár adag csuhét, és csinálok pár karácsonyfadíszt, mert családtagjaim gyakran szekálnak érte karácsonytájt. Ha sikerül, felrakom ide a készítését, hiszen egyik, bár nem túl fontos témánk a bütyköldészés is!