Kerti és természetjáró kalandok

Somló augusztusban

3 megjegyzés
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat lakóhelyünk szempontjából, hiszen ha a képzeletbeli körzőnket 150 km-esre kinyitjuk, ami a vezetési hajlandóság fájdalomküszöbe a családban, a körön belül esik Bécs, Pozsony-Dunaszerdahely-Nyitra, Sopron, Szombathely, Veszprém, no meg Székesfehérvár és környéke. Ezen belül választunk általában úticélt, messzebbre lusták vagyunk elutazni. Jut így is a körbe tó, folyó, hegyek és dombok is. Mivel sík vidéken lakunk, amikor kirándulni indulunk, gyakran választjuk célul a dombos-hegyes tájakat. Ezek közül a legkedvesebbek közé tartozik a hétvége óta a Somló. Ági már egyszer írt a Kis-Somlóról, akkor a májusi állapotát írta le, mi pedig szombaton a "nagytesót" jártuk körül. A hegyet a derekáig borítják a szőlők, fent a természet az úr, s ez igazán sok látnivalót kínál. Kiépített tanösvény visz fel körbe a csúcsra, majd egy lépcsőn lehet visszaérni a kiindulóponthoz.
A Somló messze kiemelkedik a környezetéből, kilátást nyújt a kelet felé a Magas-Bakonyra, délen a Tapolcai-medence összes vulkánjára, nyugaton az Alpok felé, aztán látni a kemenesalji tanúhegyeket, Ajkát, Pápát, Tapolcát és Devecsert. Az ember alig hisz a szemének.
A hegy teteje felé közeledve végigmehetünk az erózió által létrehozott bazaltlépcsőn - nem tudom, tesómék hogy a búbánatba varázsolták fel rajta két éve a babakocsit -, ami száraz időben is elég csúszós. A többi rész viszont kényelmesen járható.
Az ösvény mindenféle élőhelyet bemutat, erdőt, cserjést és rétet. Tavasszal láthatják az arra járók a "tipikus", táblákon szereplő virágzó növényeket, de most, nyár végén is sok érdekességen legeltethettem a szemeimet.
Most kezd virágozni ez a szép, lilával erezett varjúháj.
Vajszínű virágú pimpóféle növény. Egy-két példányt találtunk belőle, az az érdekes, hogy termést nem láttunk rajta, hanem csak bimbókat.
Először nagyon csodálkoztunk ennek a vadvirágnak az extravagáns stílusán, de Vadassy Rita blogja segítségével sikerült beazonosítani. Kéküstökű csormolya.
Ez pedig mezei csormolya. Gyakori gyom, de itt a mi vidékünkön még nem láttam.
Nyílnak már a védett csillagőszirózsák, úgy látszik, búcsúzkodhatunk a nyártól.
Ilyen furcsaságot is láttam, ez dísznek tartott "kinti" évelő aszparágusznak tűnt, amit a Dédi szokott a piacra szánt virágcsokrok közé tenni. Először arra gondoltam, hogy a rész, ahol találtuk, egy elhagyott kert lehetett. Írták is az egyik táblán, hogy a hegy tetején is volt település, (igaz, hogy jó régen, a bronzkorban) sőt szántóföldek. De hát a lelőhely csak néhány méterre volt a nemzeti park egyik információs táblájától! Vagy a spárga vadon is megterem? Találtam erre utaló adatokat itt, hogy Szentes környékén valóban él, aztán, hogy több hazai faja is létezik, a Balaton-felvidék bazaltvulkánjain is előfordul. Először nagy csodának tűnt ez a spárgatalálás, aztán azt hittem, butaság, végül mégis az első gondolat volt a helyes.

A magas füvön vettük észre ezt a szép kék bogarat, messziről csillogott a fűben.


Somló vára nagyon régi eredetű, lehet, hogy Szent László idejéből származik, de ezt vitatják. Vadregényes, nem túlzottan feltuningolt rom. Az egykori konyha kéménykürtője ép, alatta valaki bazaltdarabokból príma szalonnasütőt épített fel, úgyhogy aki akarja, kipróbálhatja a kémény huzatát.

Sötétedett, amikor felértünk a hegytetőre, a kilátó sajnos már zárva volt. Találkoztunk fiatalokkal, akik itt vadkempingeztek, hát jó helyet találtak maguknak. Panorámás sátorhely akad bőven, lehet hogy 700 évnél is idősebb a konyha. Fürdővíz legközelebb a borgátai termálban. Jó világ... Egyszer én is felmennék egy üveg somlói borral élvezni az éjszakai panorámát, fejem fölött a Tejúttal.

A Somlóvidék honlapján találtam egy Vörösmarty-verset a történetével együtt, ez a környék számos kocsmájában is olvasható, tehát egészen a népé lett. Lehet, hogy benne van a borok egyik titka...

Vörösmarty Mihály: Somlóhoz

Rideg Somló, térföldi remete,
Reád száll a mezők lehellete,
Körül foly a nap, mint hű szerető,
Osztatlan hévvel, téged ölelő: -
A távol Marcal szellőt küld feléd,
Hogy illat és fény olvadjon beléd.

3 megjegyzés :

  1. Hát igen, nem egy könnyű túraútvonal a kétéves kisdeddel, aki állandóan nyervog... A bazaltlépcsőn úgy vittük fel a leányt a sportbabakocsival, mint egy indiai rádzsát a hordszéken! tavaly azonban a Fülöp-kilátóhoz már a saját lábán ment fel. Nekem a pejslim is kilógott, ő meg csak futott. Amit meg tavaly Petronell-Carnuntumban alakított az amfiteátrumban, az felülmúlta minden fantáziámat. Mostanra elértem azt, hogy nem csodálkozom semmin...

    VálaszTörlés
  2. Mindazonáltal a Somló kilátója adja szerintem az egyik legszebb látképet a Dunántúlon. A vár és a sok csodás növény csak fokozza az élvezeteket.

    VálaszTörlés
  3. A bor is fokozza, meg a noszlopi Lucullus is a Nagytúrós fánkkal.

    VálaszTörlés