Kert-történet

Én is belefogok a saját kerttörténet-és kertkialakítás -írásba, bár ez nem annyira érdekes, mint amikor a tényleges munkákról írhatok. Azért remélem, lesz, aki elolvassa.
A kert kialakításának történetébe a kezdetekig nem akarok belemenni, mint Hédi, mert annak se vége, se hossza nem lenne. Maga a terület kb. 1200 négyzetméter (8x150 m-es szalagtelek, jobb szélén úttal.) Tartozik hozzá egy kb. 600 négyzetméteres udvar. A ház és a melléképületek kb. 200 négyzetmétert foglalnak el. Most elég annyi, hogy a kertet egy öt évvel ezelőtti, iszonyúan elgazosodott állapotból (mindent tarack, ördögcérna, acat borított), próbáljuk évről-évre kicsit jobban feljavítani. A talaj állagának javítása, tisztítása mind a mai napig tart. Először erről.
A korábbi gyomtenger állapotnak több oka is volt. Egyfelől örömteli: azon a nyáron Nyunyi már ezerrel rugdosta a bordáimat – belülről, így eltiltottak a családtagjaim a komolyabb kerti munkától. A házat pont átépítettük, és mindenre kellett időt szakítani, a kertre nem maradt. Abban az évben még a szomszéd bácsinak volt lova, amivel fuvarozott. A kerti utat nem tartotta azonban rendben, így a sok tarack átnőtt. Ráadásul a kertje végében létesített egy lucernást, hogy onnan táplálja a lovát. Persze – utánam az özönvíz – a lucernást nem gondozta, teli lett acattal. Végül már több volt az acat, mint a lucerna. A sok pelyhes mag szállt a környék kertjeibe. Persze hozzánk is. Azóta a lucerna már rég ki lett irtva, de az acatból még most is van, és nemcsak nálunk, hanem a környék több kertjében is. A bal oldali kertszomszéd meg pont akkor építkezett, a földkupacokon meg gyökeret vert az ördögcérna, ami szépen átterjedt hozzánk. Katasztrofális állapotok uralkodtak, mellig ért a gaz. Rendet kellett vágni!
Ráadásul azidőtájt pár évig lóval volt a föld művelve, ami csak fokozta a gyomtengert. A szántást egy helybeli öreg végezte, egy gyulainak való lóval, aki majdnem kipurcant a fogatban. Ősszel szántattunk, tavasszal pedig a tél folyamán megtömődött földet lefogasoltattuk. Az eke nem forgatta meg a földet rendesen, betonkemény maradt. Ahhoz azonban volt elég póver a lóban, hogy a tarack-és acatgyökereket széttépje, és elterjessze az egész kertben. Hiába akartuk a kert állagán javítani, a lovas földművelés csak rontott a helyzeten. (Azért nem traktorral szánttattunk, mert akkor csak nagy trakik voltak kerti bérszántásra igénybe vehetők, és azok a szalagtelkekkel nem boldogultak, a fordulásnál úgy összetaposták a földet, hogy utána nem lehetett semmivel sem feltörni.) A javulás azonban megkezdődött. Befejeztük a felújítást, Nyunyi meg babakocsis állapotban már engedte anyukáját kapálni, amíg a meggyfa alatt szendergett. Gondunk így is volt elég, mert a kert túlméretes volt. Nem tudtuk a leghátsó szögletig bevetni, mert egyszerűen nem volt annyi terményre szükség, idő, energia. Akkor pattant ki a fejemből: vessük be kukoricával a kert végét! A sűrű kukorica kifojtja az ördögcérnát. A termés meg hozzájárul a tyúkélelmezéshez. Amikor ezt kisütöttem három éve, már április vége volt. Nem lehetett hozzájutni sehol takarmánykukorica-maghoz. Pattogtatni való kukoricát kaptunk csak, de a célnak az is megfelelt. Rá egy évre már szépen, hibridkukoricával vetettünk, bab-tök köztessel. El is tűnt az ördögcérna. A kert zöldséges része így a megművelhetőség méretébe lépett át, szebb is lett. Abban az évben szerves trágyát is kapott a föld. És sikerült egy traktoros szántót találni, aki nem egy dög nagy „emtézével” nyomja, hanem egy kisebbfajta trakival. A helybeli szalagtelkes kertészek kézről-kézre adták ezt a kisebb traktoros bérszántót, úgy ajánlgatták egymás közt, mint egy jó szülészorvost… És fele annyit kért, mint a lóval szántó kisöreg! A masszív, traktoros eke kiforgatta a tarackgyökereket, amiket kézzel ki tudtunk szedni. Az acatgyökereket meg úgy feltrancsírozta, hogy nem voltak képesek virágzós hajtásokat kinevelni, és maggal tovább szaporodni. Ősszel masszívan szántott, tavasszal pedig nem fogassal, hanem kultivátorral ment rá a traki. A kultivátor kerek kései úgy felaprították a földet, mint a sógorom a krémest a tepsiben… A szántás hatalmas köveket hozott ki a mélyből. Ilyen mélyen még nem volt megművelve a talaj! Sokat használt a nyári mulcsozás is. Most pedig a fahamut hordjuk hátra a kertbe talajjavításként. Margit néni, a telekszomszédunk a lúgos fahamut kénsavalapú műtrágyával és fűnyesedékkel keverve hordja ki a kertbe, és gyönyörű nála minden, azt mondja, ezzel kiváltható a méregdrága és büdös szervestrágyázás.
És most? A kertben még mindig vannak nagy foltokban tarackos párnák, de a szántás kiforgatja a gyökereiket, tavasszal ki tudjuk szedni. A mélyebb művelés miatt a föld puha, könnyen tudjuk kapálni, gyommentesen tartani. Acat is van, de kicsi, nem tud virágzó állapotig eljutni, és ez a legfontosabb: nem tud újra elszaporodni. Ördögcérnából egy tövet találtam, amire nemes egyszerűséggel rátoltam a fűnyírót és viszontlátásra. Lesz még munka, de egy boldogító állapotban vagyunk: a föld feltörése helyett már zöldségfajtákkal kísérletezhetünk. Ha pedig felteszitek a kérdést: érdemes ezzel pepecselni? – csak azt tudom mondani, hogy igen. Sok érvet is fel tudnék sorolni, elég három. Először: a gyakorlatiasat: ugyebár az embernek az ingatlanjait karban kell tartania, mert különben ha elgazosodik, az önkormányzat küldi a csekket meg a felszólítást a rendben tartásra. Ez – ha nem kertként művelnénk: többezer négyzetméteren való gyomirtózással, kaszálással, fűnyírással tudnánk megoldani, egy évre kivetítve lényegesen nagyobb költséggel, mint amibe a kapálás kerül, de legalább ugyanennyit kéne vele pepecselni, hogy ne kapjuk azt a kis sárga papírt. Másodszor: az egészségeset: hogy a sok friss zöldség egészséges, azt nem kell magyarázni. A kerti meló sportnak se rossz, sokkal szimpatikusabb és hasznosabb, mint zenére ugrálni vagy súlyokat emelgetni, céltalanul dögledezve, ráadásul egy csomó pénzért. Nekem a kerti munka sokkal izgalmasabb, és több érdekességet tartogat, mint a „Jaózsi barát”… A harmadik érv az anyagias: a legszerényebb számítások szerint is legalább kétszázezer forintnyi zöldséget termeltünk ki körülbelül húszezer forintnyi ráfordításból. Ebben nincsenek benne a gyümölcsök, az aszalványok, befőttek, savanyúságok és a szinte ajándékként nőtt gombák árai. Szóval: kertészkedni jó!
Kora tavasz

Nyár

Ősz

Tél eleje