Kerti és természetjáró kalandok

A bicskázás vége...

12 megjegyzés
Már lassan kifogyok a veteményekből. De a paprika és a paradicsom hátravan még. A paprikából legalább hatféle szokott lenni, és eléggé vegyes tapasztalatokat gyűjtöttem be.
Már a palántázással is voltak gondok. A palántázódobozban (ami fagyistégely) gyönyörűen fejlődtek mindig a palánták, de tejfölöspohárba kitűzködve a felükkel végzett a palántadőlés nevű gombabetegség. Próbáltam szemenként vetni a tejfölöspohárba, de ott meg nem fejlődtek úgy, ahogy szerettem volna. (Mintha ezek a kis csíranövények, mint tesók segítenék egymást a fejlődésben. ha ezt Darwin látná...) Aztán hagytam a pokolba az egész pikírozási macerát, és a palántázódobozból egyenesen ment a sok növényke a földbe. Nem is lett semmi bajuk. Később láttam, hogy szomszéd néni palántázás és egyéb matatás helyett egyenesen a földbe veti a paprikamagot, és úgy is megélt, csak később termett. Kár, hogy az a paprika terem mindig a legtöbbet, aminek a termése frissen a legkevésbé élvehető. Gondolok itt arra, hogy a klasszikus szegedi fűszerpaprika a kertben mindig rengeteget terem, és mivel nem csinálunk belőle őrleményt (majdnem azt írtam: port), nem fogy el. (Jövőre különben fontolgatom a fűszerpaprika házi előállítását, mert a bolti paprika nagyon gyatra a házihoz képest. Anyuci szerint olyan, mintha téglaporral javítanák fel.) Nagy bukta volt idén az almapaprika, és ez csak most derült ki. Édes almapaprikának vetetttük, szépen termett, elrakva is lett, és az üvegbők kiszedve és megkóstolva derült ki, hogy méregcsípős. A nagyon kellemes csalódást egy méregdrága paprikamagból kikelt öt szál kápiapalánta adta. Az öt szem palántán annyi tűzpiros termés lett, hogy a múlt héten ettük meg az utolsó darabokat. (A paprika hűvös helyen - de nem hűtőben - tartva februárig is eláll!)
A paradicsommal sokat küzdöttünk a betegségek miatt. A palántakitűzdelésnél tavalyelőtt megint tarolt a palántadőlés, így hanyagolva lett a tűzdelés idén. A palánták így is szépen fejlődtek kiültetés után. Aztán jött a csapadékos, meleg nyarak tipikus betegsége: a fitoftóra... Legalább ötször permeteztem. Sok tő így is kipusztult. A Kecskeméti nevű fajtát ültettem, ez szinte teljesen tönkrement, pedig ez egy kiváló fajta, húsos-édes-savas. Igen fogékony lehet erre a fertőzésre. A lukulluszparadicsom azonban lényegesen jobban ellenállt, a paradicsomfa is beteg lett, de az kiheverte! Az is tanulság, hogy a kezdetektől karózni kell a paradicsomot, mert könnyebb tisztán tartani az ágyást, a termések nem rohadnak, füllednek, jobban körülveszi őket a rezes permetlé. És hát persze nem levitézlett felmosónyelet kell használni paradicsomkaró gyanánt! De ne panaszkodjunk: így is volt mit befőzni, úgy paradicsomlének, mint ketchupnek
Végül a káposztafélékről. Nem termettek rosszul, nem panaszkodhatunk. Viszont ilyen hernyóinváziót rég láttam, mint idén. Szinte karavánokban vonultak a hernyók növényről-növényre. Szerencsére kézzel is elég jól ki tudtuk őket irtani, pláne Nyunyi jeleskedett az agyonnyomogatásukban. Fejeskáposztát soha nem ültetünk, mert egyszerűen nem nő meg. Idén kaptunk valahonnan tizenöt palántát, ebből lett két akkora káposztafej, mint egy-egy alma. Biztos van valami trükkje a nagy káposztafej nevelésének, de én nem jöttem rá. A karalábéval ugyanígy vagyunk, de ott a diónyi karalábékkal akármit csinálunk, azok még fásak is. A kelkáposzta is ugyanilyen vacak. A karfioltermesztésben nem is reménykedtem, mert a Héditől kapott és nagy buzgón elültetett palánták nálam semmire sem mentek, tesóm viszont apró, de takaros karfiolfejeket nevelt ki. Nem tudom, hogy csinálta, jövőre én is kipróbálom. A nem sikerülő káposztafélék helyett - vigaszúton - mindig van egy csomó brokkoli meg bimbós kel, ezekkel viszont nincs semmi gond, talán csak jobban szét kéne palántázni őket.
Idén kísérleteztem a zöld karfiollal. Hatalmas növények lettek, kicsi rózsával. Fogadkoztam is, hogy ilyet többé nem ültetek. A rózsákat kivágtuk, megettük, a szárak meg még ott maradtak a földben - és elkezdtek görbe, kisebb mellékrózsákat növelni, amikből végül még a fagyasztóba is jutott. Így megváltozott a véleményem a zöld karfiolról. Azt hittem, olyan mint fehér cimborája, aminek ha kivágod a rózsáját, nem hoz oldalhajtást.
Most jutott eszembe, még volt egy-két lehetetlen kísérletem, de ezk évelő virágokkal történtek. Nevelni akartam csillagfürtöt, vakondtúrásföldes-biohumuszos cserépben, de a föld mésztartalma olyan nagy volt még így is, hogy már a cserépben sem ment semmire a kikelt csillagfürt-növényke.
Másik balsiker a rozmaring volt, amit szintén magról neveltem. Állítólag nehéz nevelni, és rossz kelő. Nekem hiányosan kelt ki, bár a pár apró növény eléggé életképesnek tűnt. Szépen fejlődésnek indultak, de itt az öntözéssel volt a gond. Úgy látszik, azt nem tudtam eltalálni, egyszer túl soknak, másszor túl kevésnek bizonyult a víz - én is elbénáztam. Jövőre újra megpróbálom: talán két edénnyel, az egyiket jobban, a másikat kevésbé locsolva, és akkor sikerül egy takaros rozmaringnövényt kinevelnem.
Ezek voltak az év sikerületlen vagy félsikerű próbálkozásai. Sok tanulsággal lettünk gazdagabbak, remélem, tavasszal még jobban fog menni!

12 megjegyzés :

  1. Van egy módszerem a paprikára meg a paradicsomra: nagy és mélyebb muskátlis ládák, kevés homokkal kevert kerti földdel, nedves homokkal kevert, előcsíráztatott, nagyon ritkán vetett magok, elhelyezés a legvilágosabb, legdélibb ablakban és odafigyelni az öntözésre, enyhén nedvesen tartva. Mondjuk, egy-két enyhébb kiszáradás edzettebbé teszi.
    A paprika így elég időben termőre fordult és szép, egészséges növényeim lettek, csak túl kevés. A paradicsomból szép palántákat neveltem, de a gombabetegség azért a nyár folyamán elég sok kárt okozott.

    VálaszTörlés
  2. A káposztaféléknél tényleg jó riasztó a zeller. Ahol a növények közt volt belőle, sokkal kevesebb volt a hernyó.

    Virágok: Régebben csomagküldőtől rendeltem teltvirágú mályvarózsa tövet, jött helyette csillagfürt, a 6 tőből azon a nyáron egy lila és egy rózsaszín azért egy keveset virágzott, de a második évben már elő sem bújt a földből. Nem szereti nálunk a talajt, sem a fekvést. Tavaly volt egy nagy rozmaringbokrom, jól betakargattam. -7°C volt a leghidegebb éjszakán tavaly, mégis kifagyott. Csak szupervédett fekvésbe való. Ültetem egy kis tövet a ház déli végébe, meglátjuk, tavasszal mire jut.

    VálaszTörlés
  3. A káposztaféléknél tényleg jó riasztó a zeller. Ahol a növények közt volt belőle, sokkal kevesebb volt a hernyó.

    Virágok: Régebben csomagküldőtől rendeltem teltvirágú mályvarózsa tövet, jött helyette csillagfürt, a 6 tőből azon a nyáron egy lila és egy rózsaszín azért egy keveset virágzott, de a második évben már elő sem bújt a földből. Nem szereti nálunk a talajt, sem a fekvést. Tavaly volt egy nagy rozmaringbokrom, jól betakargattam. -7°C volt a leghidegebb éjszakán tavaly, mégis kifagyott. Csak szupervédett fekvésbe való. Ültetem egy kis tövet a ház déli végébe, meglátjuk, tavasszal mire jut.

    VálaszTörlés
  4. Az egynyáriak közül a legtöbbet szintén palántázni kell, mert elő sem bújik.

    VálaszTörlés
  5. Hédi, ha ilyen jó vagy magvetésben próbáld ki a perui földicseresznyét (physalis). Kapható nagyobb bevásárlóközpontokban (pl. metro). Ki kell belőlük mosni a magot, és ugyanúgy mint a paradicsomot, elvetni. Jobb minél korábban, ha komolyabb menyiségű termést szeretnél - február/márciusban. A physalis egynyári bokorként nevelhető, kb egy jókora paradicsombokor nagyságot ér el nálunk. A termés tényleg nagyban függ a tenyészidőtől, ezért fontos a korai vetés, és palántanevelés. Kb. szeptembertől kezdi hozni a terméseket, folyamtosan növekvő mennyiségben egészen az első fagyokig. A ternések akkor fogyaszthatók, amikor a kis lampionok kiszáradtak, ha a termésburok éretlen addig a gyümölcs enyhén mérgező. Szerintem nagyon hálás gyümölcsöcske, megéri vele foglalkozni, gyors sikerélményt nyújt - bocs hogy én mindenhez a különleges gyümölcsöket ajánlgatom, ez a heppem :)

    Ezen a linken van egy leírás több más physalis faj mellett a peruiról is: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/tomatillo.html

    VálaszTörlés
  6. Jó,hogy összefoglaltad a bénázásokat, sokat lehet belőle tanulni, meg jó az is, ha az ember látja, hogy a profiknak se sikerül minden! :-) Az érdekelne, hogy már anyucid is foglalkozott a kertészkedéssel, mégis lehetnek bicskabeletörések? Úgy értem, a több éves tapasztalat sem elég ezek elkerülésére?
    És a szomszéd néni, akinek szinte minden sikerül, nem lehet, hogy vegyszereket használ a jobb termés érdekében? :-)

    VálaszTörlés
  7. Azért mentünk sokszor vakvágányra, mert évekig ragaszkodtunk bizonyos vetési módszerekhez, fajtákhoz, pláne, amig kicsi volt a magválaszték. Utána - amikor már nagyobb volt a választék- meg mindenféle zöldséggel kísérleteztünk, kicsit ész nélkül. Emellett zajlott a talajjavítás is. Mindez sokszor bezavart. És hát a kert nem zöldségüzem sajnos, volt mindig néhány váratlan esemény (késői fagy, kánikula, aszály túl sok eső, tetű-, hernyó-, krumplibogárinvázió), meg sokszor időnk se volt elég. Kábé öt év kellett, hogy jól belerázódjunk, de biztos jövőre is lesznek bakik...

    VálaszTörlés
  8. A szomszéd (pontosabban a második szomszéd) néni nyugdíjas, sokszor szinte egész nap a kertben van. Tápoldatok, vegyszerek, kerti traktor, benzinmotoros vízszivattyú stb... van neki a kertészkedéshez, ráadásul igen rutinos is, sokszor jó tanácsokat adott. Azért neki se sikerül minden, például tavaly mi láttuk el őt salátával.

    VálaszTörlés
  9. Totoro, ha látok magot, feltétlenül kipróbálom, lelkesítőnek hangzik. Azt hittem, hogy nálunk kevés neki a nap, és nem éri meg vesződni vele. Furán is néz ki...

    VálaszTörlés
  10. Ezt nekem is ki kell próbálnom! Amelyikünk előbb talál földicseresznyét valamelyik hiperben, az szedi a magot és neveli ki a palántát, jó, Tesó?

    VálaszTörlés
  11. A rozmaringot érdemesebb dugványozni. Hamarabb hoz eredményt és sokkal nagyobb sikerrel. Ez érvényes a levendulára is.

    VálaszTörlés