Decemberi erdő

Azt hittem, a decemberi erdőjárásról havas vagy zúzmarás képekkel fogunk hazatérni, helyette az októberi túráéval tökéletesen azonos időjárási körülmények kényeztettek az év utolsó előtti napján. Ha azonban körülnézünk, azért jól látni, melyik évszakban kellene, hogy járjunk.

A lombtalan erdőben ilyenkor tűnik fel a rengeteg sötétzöld borostyán. A talajt mindenütt sűrűn beszövi, számos fát teljesen beborít ez a mutatós kúszónövény. Érdekes, hogy a levelei azonos növényen is változó formájúak. Itt-ott csokrokban látni a fekete, felfelé szélesedő bogyóit is.

A Kálnoki-Dunát követve nagy csobogásra lettünk figyelmesek. Ez a kis folyóág nemrég részesült abban a szerencsében, hogy kikotorták a medrét és így rehabilitálták. Újra megtelt vízzel és élettel, ezenkívül párával tölti meg a környező erdősávot, amit már természetközeli módon művelnek, az elpusztult, kidőlt fák egy részét a helyükön hagyják. Így az erdő egészen vadregényes képet mutat. A vízben természetes gátat képez az uszadék, mellette rögtön láthatóvá válik a víz munkája. A sodrás felőli oldalon mélyíti a partot, a másik oldalon pedig "lepakol", folyása egyre kanyargósabbá válik.

Most már teljesen el lehet jutni a folyóág mellett Máriakálnokra, az éren keresztül két-három fahíd is vezet a faluba. Sok ember rendelkezik ebben a kis faluban álomotthonnal, a főutca melletti telkek jó része az érparton végződik. Irigylésre méltó állapot.
A falu szélén összebarátkoztunk egy karámban tartott pacival, odajött hozzánk kíváncsiskodni.
Néhány kis irtásrész mellett is elvezet az út, a kivágott fák helyét tölgymakkal vetették be. A csemeték most kb. félméteresek. Megkerestem a novemberben látott gubacsot, most már lyukacsos, alighanem kirágták magukat a férgek, pontosabban darázslárvák.
A nyárfákon pedig a fehér fagyöngy élősködik.

Ilyenkor a "kisvilágban" lehet a leginkább elmélyedni. Rengeteg az erdőben a hóvirág, az avart megbolygatva már novemberben meglestük a fejlődésnek indult, hagymából kihajtó növényeket. Akkor a fél-egy centis kis hajtások még sárgásfehérek voltak, most már zöldesek. Három változatot néztünk meg alaposabban, ilyenek az avar alatt, levéllel takartan fejlődő hagymák (fotózás után visszatakargattam) :
Egy erdőrészben vadtaposás nyomait fedeztük fel. A nagyvadak, őzek, vaddisznók csak egyszerűen félrerúgták vagy széttúrták az avart. Itt látni, hogy a hóvirágokon a külső levelek kicsit megfagytak helyettük a belső levelek kezdtek el már kihajtani. Sápadt, sárgult, beteges a színük.
Találtam egyetlen szál bimbós, de még azért elég fejletlen hóvirágot. Decemberben azért eléggé különleges. Őszintén? Ez sem egészségesforma.
A talajon sokhelyütt piros, kicsit ráncosra aszott bogyók heverésztek. Nem cserjék alatt, hanem csak úgy szanaszét. Kellett egy kis idő, amíg rájöttem, hogy ezek a gyöngyvirág mérgező termései. A hóvirág is piros bogyókat hoz, azokat korábban, ősz elején lehet látni, de tömöttebb fürtben. Ezek a bogyók azon a helyen fejlődtek, ahol tavasszal a gyöngyvirágokat láttuk, a bogyók állása nagyjából megfelel a virágfürt helyzetének.
A talajon sok a zöld szín, számos növény levélrózsával telel. Az ibolyák, tüdőfüvek, vérehulló fecskefüvek első látásra felismerhetők. Ilyen a szagos müge is.
A párás, enyhe idő nagyon kedvez a moháknak, zuzmóknak. Gyönyörű, fejlett telepeik ilyenkor a leginkább látványosak.

Rájöttem arra, hogy korai, mondhatni "primőr" fotótalálatokat olyan helyeken tudok ejteni, ahol délies fekvésű erdőfélszigeteket süt szépen körbe a nap. Három ilyen pár négyzetméteres területkém van jelenleg, ahol ráadásul az aljnövényzet is gazdag. A bogáncstermések még nem estek szét, szépen látszik a szerkezetük. A második kép Jani műve.
A zsidócseresznye lampionburkainak különböző mértékben ártott meg a tél. Vannak, amelyek mit sem változtak ősz óta,

vannak, amelyek már kezdenek lerongyolódni, kilátszik a piros bogyó,
de a leglátványosabbak azok, ahol a burokból mér csak egy háló maradt.

A délies kitettségű, napos helyeken a vad mogyoróbokrok már teljesen beindultak, hibátlan a barkadísz, a rügyek duzzadnak.

Úgy tűnik, nem fáznak, a rügyek közelről megnézve szőrös kis pikkelyekkel vannak befedve. Lehet, hogy tudják, rövid lesz az idei tél?
A sombokrok viszont még egyáltalán nem hajtanak. Piros vesszőik messzire ellátszanak, nagyon díszesek a csupasz erdőben.
Sok a kidőlt fa meg a tuskó, rajtuk taplók, gombák.

Tövestől kidőlt, vihar kicsavarta fán élősködő farontó gomba, taplóféle.

Szóval egyelőre semmi jég, semmi hó, semmiféle klasszikus téli díszlet. Pedig magaslesről, napsütésben olyan szép is tud lenni, főleg ha kiszaladnak az őzek.