Jövő évi tervek

Ezek azok a hetek, amikor a kertészkedés az ágyások, kapa, gereblye, permetező helyett a jó meleg radiátor mellett, kapa helyett sütivel a kézben az amatőr kertész fejben zajlik... Kell is ez, jobb, mint az újévi fogadalmakon agyalni...
Mivel aránylag feltisztult a kert, most már tényleg a vetés "finomhangolásával", és nem a legelemibb gyomkiirtással kell foglalkoznunk, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
Most megint szeretném sorra venni az összes növényt, és művelési módot, amit el akarok követni. Legalább ősszel visszakattinthatok ide, és lesüthetem őzikeszemeimet a földre: mire nem voltam megint képes, esetleg vállon veregethetem virtuálisan magamat: jól sikerült ez meg az a zöldség, gyümölcs, virág ... Talán ez utóbbit meghagyom Hédinek.
Kezdeném a koraiakkal. Első a vetőmagbeszerzés. Sajnos egy helyen nem lehet megkapni mindent, ezért január-februárban sokszor nyitogatjuk a verőmagboltok ajtaját... Persze nem mindent szerzünk be szaküzletben, a szupermarketeknem kitett olcsó vetőmagok áruknál fogva igen csábítóak... Van, amit bátran megveszek, mert tudom, hogy az olcsó mag is szépen fog teremni, de sok ilyen maggal igen csúnyán felsültem. Szerintem sok ilyen gagyi magot lejárat után újracsomagolnak és átdátumoznak. Különösen csúnyán bebuktam tavalyelőtt osztrák import, filléres, aránylag különlegesnek számító zöldségmagokkal, amiket ráadásul egy félig-meddig szaküzletnek számító helyen vettem Győrben. Tisztára kidobott pénz és fölösleges munka volt. Ezt kiküszöbölendő, arra is gondoltunk tesómmal, hogy egy megbízható vetőmaggyártótól vagy forgalmazótól rendeljük meg a magokat. Így nem kell futkosni utánuk sokszor, és jó minőséget kapunk.
Némi műtrágyát ilyenkor kell beszerezni, és a lemosó permetezéshez szükséges vegyszereket is. Külön eset a takarmánykukorica, ezt egy gazdaboltból kell kilóra venni, csak ott kapható a környéken. Át kell nézni, tisztogatni a házi szedésű magokat is, hogy jól keljenek majd.
Ha a magok megvannak, kezdhetjük a kultivátoroztatást, utána indul a föld elegyengetése. Ez akár már február végén is előjöhet.
Ezután ki kell alakítani az ágyásokat. Ezt a munkát mindegyikünk utálja, mert nagyon fárasztó, nehéz. Garantált utána a derékfájás, különösen, hogy jól elszoktunk télen a kerti munkától. Ilyenkor potyognak le sorra a télen elfintult kapa-és gereblyefejek is, fokozva a boldogságot. Mindig ilyenkor futunk nyélért, fenjük a kapát, amikor már régen az ágyásban kellene matatnunk. Már februárban fülön akarom csípni Lacit, hogy mire a szezon indul, legyenek rendben a szerszámok.
Ráadásul az ágyások kialakítása afféle látszat nélküli munkának tűnik, pedig enélkül el se lehet kezdeni semmit. Ágyáscsinálás nélkül kertészkedni kábé olyan eredményes, mint lábos nélkül főzni. Ezért mindenki fellélegzik, amikor készek a vetnivalók helyei.
Nekem az ágyáskialakítással kapcsolatban a derékfájáson és a szétpotyogó szerszámokon kívül még az is gond, hogy nem vagyok egy matematikus alkat. Magyarul: nem tudok két egyenes és párhuzamos vonalat meghúzni. Ez papíron még csak elmegy, de a kertben a párhuzamosok nyolc méter hosszúak, és ott már látszanak a szép hegyesszögek. És ezen a kerti technika vívmányai se segítenek, a sorhúzó kapa súlyos vasfogaival éppen olyan ferde sorokat húzok, mint a madzagos sorjelölő mentén. És azért kell nekem kihúznom, mert anyuci szerint én tudok egyenesen kijelölt ágyásokat csinálni! Anyu már meg se próbálja, Laci meg sorhúzáskor mindig halaszthatatlanul eltűnik permetezni vagy valami hasonló feladatot elvégezni. Így hát maradok kettesben a ferde vonalaimmal. Eleinte a szomszédok jókat röhögtek a kacsti ágyásokon, aztán megszokták. A sárgarépát és a hagymát nemigen izgatják a ferde sorok.... Mivel azonban az ágyások kissé furcsa szögeket zárnak be egymással, mindig maradnak üres, hihasználatlan háromszögek, félsorok. Ide mindig valami gyorsan kiehető, kisebb termetű zöldségfélét, mondjuk salátát teszünk, a nyár felé haladva virág-és paprikapalántákat, fűszernövényeket. Ezért is kesze-kusza a kert kinézete. Nem ám úgy, mint Hédinél! Sógoromból kinézem, hogy ha nem is teodolittal, de minimum harmincméteres centivel méri ki az ágyást.
A kész ágyások általában nyolc méter hosszúak. Szélességüket az elültetedő mag vagy palánta határozza meg: így lehetnek harminc centi, de akár öt - hét méter szélesek is. Készek az ágyások, vethetünk... de ezt majd később, folytatás következik!