Decemberi virágok

A télnek nem mindenki örül, de az advent azért sokunk számára még mindig a várakozás, megállás időszaka. A téli időjáráshoz a természet persze alkalmazkodik, de mindig van pár mégis meg mégse. Ennek szánok egy blogbejegyzést, talán az utolsót, ami még kerttel kapcsolatos, mielőtt a blog átvált a téli sztorizós-nosztalgiás üzemmódba. Az egész évben szerencsés témaválasztás ilyenkor azért okoz fejtörést, hogy jaj, kéne írni valamit, de most a kertbe legfeljebb csak petrezselyemzöldért megyek, de másfelől téma azért mindig akad, mert szájat jártatni jó:-)

Elsőnek két rokon, nem virág, hanem termés- és levélpompával. A bibircses kecskerágók, amelyek a szomszéd üres telken nőttek, elég betegesek voltak, alig hoztak termést. Egy bokor volt csak, amely az idei nyarat egészségben átvészelte, no az termett a többi helyett is. December elejére teljesen kinyílnak a kis bíborosi sapkák, kis kocsányon lógnak le a benne rejlő narancsszín szívecskék.

A japán kecskerágók viszont aprócska, tarka vagy élénkzöld levelekkel télen is díszítő cserjécskék. Nem mindenhol érzik jól magukat, elsősorban a védett, párás-árnyékos fekvést kedvelik. Nyáron kissé elveszettek a színözönben, a tél az ő dicső időszakuk. (Tavaly de. 30-án -7°C-ban gyönyörködtünk pompás fajtáiban a soproni egyetem kertjében, majd utána a Gyógygödörben fél liter forralt bor mentette meg a lefagyástól a lábamat.)

A kertben már tényleg csak egy-két virág harcol az egyre hidegebb éjszakákkal. Ilyen sokat tűrő közkatona az utolsó szamárkenyér.

Az egyik szegfűtövem is megkísérelt még egy bimbónevelést. Tényleg ritka látvány az ilyesmi, decemberben a járda szélén a lábunkhoz hajló szegfű.

A kokárdavirág még mindig bírja, 10-15 virágot tartogat. Érdekes, hogy ilyenkor a nyáron uralkodó pirosas-barnás színek visszahúzódnak a kinyíló virágokon és uralkodó színné válik a sárga.

Kitart még a nyári viola, ez olyan, mint egy retekvirág.
Az egyik rózsán is van még néhány bimbó, halványan bizakodom, hogy a karácsonyi asztal dísze lehet. Ez egy évente kiújuló dili nálam: élő, kerti rózsát az ünnepi asztalra...
A gyomok közt is van virágos: októberben még fűnyíróval visszanyírt seprence virága a fenyőfák alatt.

Elnyílásuk után a kert végleg nyugovóra tér. Mi ünneplünk, jön a karácsony, az év vége, az Ágnes-nap, és január végétől pedig újrakezdjük majd: zellert palántázunk, figyeljük a hóvirágok kibújását, no meg a virágcserepekben az amarilliszt, klíviát. Apró jelek, amelyek jelzik a közeledő tavaszt, meg azt, hogy kitartás emberek, rövidesen lehet ismét igazán élni...