Kerti és természetjáró kalandok

Decemberi virágok

6 megjegyzés


A télnek nem mindenki örül, de az advent azért sokunk számára még mindig a várakozás, megállás időszaka. A téli időjáráshoz a természet persze alkalmazkodik, de mindig van pár mégis meg mégse. Ennek szánok egy blogbejegyzést, talán az utolsót, ami még kerttel kapcsolatos, mielőtt a blog átvált a téli sztorizós-nosztalgiás üzemmódba. Az egész évben szerencsés témaválasztás ilyenkor azért okoz fejtörést, hogy jaj, kéne írni valamit, de most a kertbe legfeljebb csak petrezselyemzöldért megyek, de másfelől téma azért mindig akad, mert szájat jártatni jó:-)

Elsőnek két rokon, nem virág, hanem termés- és levélpompával. A bibircses kecskerágók, amelyek a szomszéd üres telken nőttek, elég betegesek voltak, alig hoztak termést. Egy bokor volt csak, amely az idei nyarat egészségben átvészelte, no az termett a többi helyett is. December elejére teljesen kinyílnak a kis bíborosi sapkák, kis kocsányon lógnak le a benne rejlő narancsszín szívecskék.

A japán kecskerágók viszont aprócska, tarka vagy élénkzöld levelekkel télen is díszítő cserjécskék. Nem mindenhol érzik jól magukat, elsősorban a védett, párás-árnyékos fekvést kedvelik. Nyáron kissé elveszettek a színözönben, a tél az ő dicső időszakuk. (Tavaly de. 30-án -7°C-ban gyönyörködtünk pompás fajtáiban a soproni egyetem kertjében, majd utána a Gyógygödörben fél liter forralt bor mentette meg a lefagyástól a lábamat.)
A kertben már tényleg csak egy-két virág harcol az egyre hidegebb éjszakákkal. Ilyen sokat tűrő közkatona az utolsó szamárkenyér.

Az egyik szegfűtövem is megkísérelt még egy bimbónevelést. Tényleg ritka látvány az ilyesmi, decemberben a járda szélén a lábunkhoz hajló szegfű.
A kokárdavirág még mindig bírja, 10-15 virágot tartogat. Érdekes, hogy ilyenkor a nyáron uralkodó pirosas-barnás színek visszahúzódnak a kinyíló virágokon és uralkodó színné válik a sárga.
Kitart még a nyári viola, ez olyan, mint egy retekvirág.
Az egyik rózsán is van még néhány bimbó, halványan bizakodom, hogy a karácsonyi asztal dísze lehet. Ez egy évente kiújuló dili nálam: élő, kerti rózsát az ünnepi asztalra...
A gyomok közt is van virágos: októberben még fűnyíróval visszanyírt seprence virága a fenyőfák alatt.
Elnyílásuk után a kert végleg nyugovóra tér. Mi ünneplünk, jön a karácsony, az év vége, az Ágnes-nap, és január végétől pedig újrakezdjük majd: zellert palántázunk, figyeljük a hóvirágok kibújását, no meg a virágcserepekben az amarilliszt, klíviát. Apró jelek, amelyek jelzik a közeledő tavaszt, meg azt, hogy kitartás emberek, rövidesen lehet ismét igazán élni...

6 megjegyzés :

  1. Én nem váltok át sztorizós nosztalgiába, van még témám rendes kertes...

    VálaszTörlés
  2. A Gyógygödör, az jó hely!

    VálaszTörlés
  3. Egész Sopron,Fertő, a környékbeli falvakkal, ahogy van, egészben jó hely.

    VálaszTörlés
  4. A bibircses kecskerágó annyira különlegesen szép! Mi is pár éve vettük észre hogy a telken a Börzsönyben is van ilyen növényünk. :-) Igaz régóta ott volt a bokor, de akkor volt először termés rajta. Azóta nagy kedvenc lett nálunk is. A kokárdavirágra és a nyári violára meg csak tátom a számat.....Nálam már nem virít jóformán semmi. De százszorszéppen tele a fű most is. Szegény virágok nem értik ezt az össze vissza időket...
    Mostanában kevesebbet tudok jönni, sokat dolgozom, kevés az időm. Kérlek ne haragudjatok ezért lányok.Azért nem vagytok elfelejtve!

    VálaszTörlés
  5. Pepi, örülök, hogy itt vagy, mi követjük a blogod. A virágokkal csak annyiból van szerencsénk, hogy az egyik ágyást a házfal, a másikat pedig a kerítés lábazata védi meg északról, így egészen védett fekvésben vannak. Ezért van még rózsabimbók, de a bokor nagyon megszenvedte a nyári kánikulát. Kitartást a sok munkához, addig jó, míg van.

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!
    Bocs hogy csak most írok, nagyon tetszik a blogotok, örülök (nagyon-nagyon) hogy más is imádja a növényeket :)
    Még egyszer: Boldog Újévet Nektek,
    Rita

    VálaszTörlés