2009. június 7., vasárnap

Évelő szarkaláb

Ez a június eleji-közepi időszak az évelők szempontjából a csúcs, ilyenkor virágzik először és legdúsabban számos igen mutatós fajta. Köztük a kedvencem, az évelő szarkaláb. Régi parasztkerti virág, régen anyu szerint "minden háznál volt". Újabban viszont a kertészeti újságok felkapták, és hihetetlenül látványos fotókon mutatják be az újabb változatait, itt már sokkal előkelőbb környezetben. A könyvek szerint hihetetlenül népszerű Angliában, ott számtalan változata van, és az ottani éghajlat alatt szép igazán, a kontinentális klímán csak rövid ideig él. Nos nálunk a faluban tényleg csak néhány helyen látható, de azokat a töveket idős nénik évtizedek óta gondozzák, nem igaz az, hogy csak 2-3 esztendeig ével át.

Nekem négy tövem van, amelyeket magról neveltem öt évvel ezelőtt. Kikelni jól kikelt, de a kis palántái csak nagyon lassan fejlődtek, levelesedtek. Az első évben cserepestül teleltettem át egy fűtetlen helyiségben. A kerti talajba kiültetve lassan indult fejlődésnek, a második ősszel egyetlen tő hozott csak egy rövidke virágszárat. Utána évről évre próbálkoztam magvetéssel, de vagy ki sem keltek a növénykék, vagy ha mégis kikeltek, a palántadőlés pár nap alatt végzett velük. Szerencse kérdése a nevelés.

A negyedik évben fejlődtek ki teljes méretükre és idén pompáznak először abban a szépségben, ahogy kell, és ahogy az idős néniknél láttam. Szóval a türelmesek virága. Megéri rá várni, mivel virágszárai úgy 2 m magasak, telve különféle királykék, égkék és lilás, fehér közepű virágokkal. Az egyes virágok hátsó oldalán csinos, megtekeredett sarkantyú látható. Elvirágzás után sok magot hozna, ha hagynám. Ezt azért nem teszem, mert ha visszavágom a szárukat, szeptemberben ugyan kissé rövidebb szárakon, de újra virágzik.

Szaporításán sokat tanakodtunk, és nagy sokára egy barátnőm segítségével találtuk meg a választ. Az a módszer, hogy az elnyílt oldalhajtásokat úgy vágjuk le, hogy a gyökérnyak szövetéből egy keveset hozzátépünk, majd eldugványozzuk. Így előbb-utóbb gyökeret ereszt, és kiültethető. Gondolom, utána azért jócskán igényel még türelmet és figyelmet, de az eredményt látva úgy gondolom, megéri.

Látványos ágyásképet alkot hasonló bevált parasztkerti virágokkal társítva, mint a margaréta, az égőszerelem és az évelő búzavirág. Ezt az összeállítást a rózsaágyások kiegészítésére is ajánlják. Mi a pénzlevelű lizinkát is ebbe a társaságba osztottuk.

12 megjegyzés:

  1. Amikor kicsik voltunk, mindig ezzel volt a tmplom dekorálva, minden képnél, szobornál júniusban a szarkaláb hosszú virágfüzérei voltak. Képzeld, amiket magról neveltem, azok mintha helyrejöttek volna, gyöngén, de elkezdtek hajtani, visszatért a szép zöld színük. Lehet, hogy nem kéne idén kiültetnem őket?

    VálaszTörlés
  2. Szerintem tedd be őket valami fűtetlen, de világos, zárt helyre. Megpróbálok dugványozni, ha sikerül, adok annak, aki kér.

    VálaszTörlés
  3. Jelen! :-)
    Ez is gyönyörű!
    Írhatnátok a parasztkertekről, a parasztéletekről: honnan volt ezeknek az embereknek annyi energiája, hogy az állatok, a sok-sok kerti munka és a befőzés mellett még virágoskertjük is volt? :-)

    VálaszTörlés
  4. Hát a mamáék nyolcan voltak testvérek, szerintem leosztották a feladatot.

    VálaszTörlés
  5. Hű, az szép!
    Igen, nálunk is úgy volt, hogy nagypapa és nagymama, meg a három fiuk és azoknak a családja éltünk együtt egy hatalmas kertben. Úgy persze sok feladatot el lehet osztani, csak hát el kell viselni egymást... :-) Gyermekkoromban nem emlékszem rá, hogy ez gond lett volna, de most, ha nekem kéne ennyi emberhez alkalmazkodnom... ajaj!

    VálaszTörlés
  6. Biztos, hogy mások vagyunk, kevesebbet bírunk, apróbb dolgokon fennakadunk, többet követelünk, kevesebbet teszünk, a bajban sokkal hamarabb elvesztjük a reményt.

    VálaszTörlés
  7. Mert sajnos rengeteg, hülye, értelmetlen dologgal kell foglalkoznunk, oktalan elvárásokkal terhelődünk a munkánkkal, a gyerekeinkkel meg ezer más, mindennapi dolgunkkal kapcsolatban. Példaként: Mama mondja mindig: régen a gazdáknak arra kellett, hogy gondjuk legyen, hogy jó legyen a termés. Ma? Vállalkozói vagy őstermelői igazolvány, könyvelőfogadás, számlatömb, bélyegző, EU-s normák, kvóták, vegyszerkönyv, hatósági engedély, illeték, vágóhídi engedély... és még egy szem mag sincs a földben, az állatok még egy csepp vizet se kaptak! Csoda, hogy egyáltalán Magyarországon még van olyan ember, aki termel. Ráadásul a gazdálkodásnál nincs vakáció, fizetett szabi stb..., emellett sokan utálják a sáros vagy éppen ganés munkát, a hidegben, esőben. Bevallom, én se gazdálkodnék főállásban semmi pénzért, bár nagyon szeretem a kertet

    VálaszTörlés
  8. meg egy nem túl dicső korban élünk

    VálaszTörlés
  9. Igaz! Sokszor beszélgetünk róla, hogy a mai korban rengeteg olyan dolgot kell tudni, aminek semmi köze az ÉLETHEZ. Maga a munka, amivel a pénzt keresem is ezek közé tartozik. Ha lenne egy nagy katasztrófa a földön, kevés ember maradna életben, mert még ahhoz sem ért, hogy mi az ehető, mi a mérgező. Nemrég egy fiatal pénztáros fel sem ismerte a zellert (a gumót) a Tescóban, tőlem kérdezte, mi az?
    Igen, ez a kor sem jó, de melyik volt az?

    VálaszTörlés
  10. a bűnbeesés előtti paradicsom talán

    VálaszTörlés