2009. június 7., vasárnap

Takarmánynövények

Ezek a szegény haszonnövények eddig a blogban eléggé a perifériára szorultak, pedig a kert negyedrészét ezek foglalják el. Több okból nevelünk takarmánynövényeket, az első és legfontosabb az a kilenc italozó hölgy, akiből csak hét fért fel a képre :-)A takarmánynövény - nevelésre több dolog hajtott rá minket. Az első: hogy az egész család utálja a bolti tojást. Ezért mindig tartottunk tyúkokat. Jelen pillanatban kilencfős csoportjukat kosztoljuk. A kilenc tyúk egy év alatt kétszázötven kiló búzát eszik meg! Ezt nyilván nem tudjuk megtermelni, erre a házikert nem alkalmas, így a búzát egy máriakálnoki őstermelőtől vesszük minden év augusztusában. A kétszázötven kiló csak a "mindennapi kenyér", ezt ki kell egészíteni. A kiegészítés az ételmaradékokból, gazból, kerti hulladékból és a takarmánynövények terméséből áll össze. A kipótlás azért is kell, mert a tojások méretén és minőségén ez hatalmasat javít. Amikor pedig jön a hideg, vagy a baromfiak vedlenek, a kiadósabb koszt miatt fizikailag jobb karban vészelik át a nehezebb időszakokat. Pipijeink úgynevezett "letojt tyúkok" - itt nem a kakára kell gondolni :-). Ez azt jelenti, hogy egy ketreces tyúktartással foglalkozó, tojástermelő gazdától vettük meg őket bagóért, amikor egyéves korukban a gazda már túl öregnek minősítette őket a gazdaságos tojástermeléshez. Szegények tiszta kopaszok voltak, a szűk ketrecben kitépkedték a madarak egymás tollát, ami meg megmaradt, a ketrec vasán összetört. Kellett egy pár hét, mire helyrejöttek. Na de térjünk vissza a takarmányokhoz!
Azért is ültetünk még takarmánynövényeket (nevezetesen kukoricát), mert a kertünk a mindennapi zöldségtermeléshez túlméretes egy kicsit. (Ha tényleg biokertész vagy igazi őstermelő volnék, akkor biztos kicsi lenne. De hát mást is csinál az ember, nem csak kertészkedik...) A földet viszont művelni kell! Nem lehet lustaságból gaztengert hagyni, aztán valamikor legyomirtózni, mert a talaj leromlik, később művelhetetlenné válik, ezen túl az önkormányzat meg küldi a felszólítást és a csekket a parlagfű miatt.
Az ilyen kis kerti földdarabok minimálműveléséhez a legjobb a kukorica, köztessel, esetleg a takarmányrépa. A takarmánynövények azért is jók, mert bírják a több évig tartó, ugyanarra a helyre való vetést, bírják a szárazságot, erős növekedésűek és elfojtják a gazokat. És akkor a termésről még nem is beszéltünk...
Ez a "hatalmas" takarmánynövény-termesztésünk több fázison ment keresztül:
Amikor kicsik voltunk, és még szőlőnk is volt, a szőlő közt egy időben lucerna termett. A lucernásban a gazok nemigen tudtak megerősödni a sűrű vetés és az állandó kaszálás miatt. Hogy a lucernával mit csináltunk, arra már nem emlékszem... Hédi, te tudod?
Aztán pár éve kocsibehajtót kellett kialakítanunk a kert végében. Akkor ott keletkezett egy olyan csücsök, aminek a normális hasznosítását nem lehetett megoldani, ráadásul elkezdett elterjedni rajta az ördögcérna. Oda meg takarmányrépát ültettünk. Ez már értelmesebb gondolat volt, a tél kezdetéig elcsipkedték a hatalmas, lilásvörös répákat (az a rossz, aki rosszra gondol :-) a baromfiak.
Olyan négy éve alakult ki a kert végének végső állapota. (kocsibehajtó-kialakítás, a korhatag vén diófa kivágása, mélyszántás...) Azon a tavaszon találtam ki, hogy kukoricát kéne odavetni, hogy a tyúkokat azzal pótlólag táplálni tudjuk. Anyukánknak nagyon megtetszett az ötlet, de volt egy kis gond: május eleje volt már, égen-földön nem lehetett kukoricavetőmaghoz jutni! Ekkor a krumplis bejegyzésnél már említett Marika néni sietett a segítségünkre. Pattogatnivaló kukoricából adott vagy öt csövet, hogy együk meg, de mi elvetettük. A nyeszlett kukoricatövekről lekerült silányka pattogatnivaló kukoricát ették a tyúkok egész télen a búza mellé...
Körülbelül három éve alakult ki a mostani takarmánynövény-termelésünk "formája". Elővettük a józan paraszti eszünket, anyukám meg a tapasztalatait is mindehhez. Ezen kívül meg is terveztük, hogyan fogjunk hozzá a telepítéshez.
Mindenekelőtt alaposan szántattunk, szervestrágyáztattunk a kukoricás csücsökben. Szereztünk igazi nagyüzemi hibridkukorica-magot, olyat, aminek egy növényén sokszor három cső is van, és hatalmas termetű. Úgy vetettük el, ahogy anyu kiskorában a papa vetette a kukoricát: Szent György nap környékén. Az is előjött, hogy közteseket neveljünk a kukoricában - mint régen az igazi parasztbácsik. Először csak futóbabot (a már említett tűzbabot) ültettük el a kukorica sorába, a kuki vetésével egy időben. Így - a vetéstől - eltekintve - gyakorlatilag munka nélkül lehet szárazbabhoz jutni, kár lenne nem kihasználni. Aztán sütőtököt is kezdtünk köztesként nevelni, most meg takarmánytököt is. Ez utóbbit azért, mert a tojás sárgája szép lesz tőle, ha a tyúkok eszik. A magját mi is megropogtatjuk. A nagy, szürkés-narancssárga tökök meg dísznek is kiválóak ősszel.
A kukoricával jobbára kiskorában kell foglalkozni. Általában három kapálást igényel. A kapáláskor a sorközöket meg kell tisztítani a gazoktól, hogy a melegkedvelő kukorica erőre kapjon (persze a bújó köztesre vigyázni kell!), be kell állítani a tövek számát, sűrűségét. A kukorica fattyúhajtásokat is hoz, amik ha megerősödnek, a tő nem terem. Ezeket ki kell tördelni. Eddig két kapáláson vagyunk túl, meg most vetettük a köztes babot újra...

A harmadik kapálás után már nemigen szoktuk a kukoricát abajgatni, kártevő se igen tűnik fel rajta Címert, bajszos csövet hoz, majd augusztusra elkezdenek beérni a csövek. A gazoknak esélye sincs a kukorica alatt. Néha bemászunk a sűrű kukoricalevél-erdőbe, babszedés céljából, meg a gyerekek szoktak benne "kommandózni". Szeptemberre a kórók erősen sárgulnak. Ekkor kóróvágó kapával, metszőollóval vagy valami éles alkalmatossággal tőből vágjuk ki a kórószálakat, a babszárakat az időközben beérett szárazbabokkal együtt leszedjük, a kukoricacsövet letörjük, a megtermett tököket meg összegyűjtjük. A bab megy a fagyasztóba - oda nem jut be a zsizsik - , a kukoricát nagy kosarakban - tavaly lett vagy tíz kosár - az egyik melléképületben betárazzuk. Ide János cicának szabad bejárást biztosítunk - az egerek ellen. Mondhatni, jól el is látja a feladatát. A tökökből dísznek is teszünk ki, mi magunk is eszünk. A többi - feldarabolva - biztosítja szárnyasaink téli vitaminszükségletét... A megmaradó kórót sokszor elviszik olyanok, akik állatot tartanak (a kecske, ló megeszi a kórót, ami nem permetezett, így sok állattartó beszerez egy csomó ingyen takarmányt, mi meg örülünk, hogy megszabadultunk a használhatatlan, fás száraktól), de volt, hogy elégettük. A bennmaradó, el nem bomló kukoricagyökér-maradványokat a szántás hozza elő, ezt össze kell szednünk, hogy ne akadályozza az újbóli vetést. A kukorica után a föld ősszel is olyan gyommentesen tiszta, mint a patyolat! A tyúkok meg vígan falatozhatnak. Mi meg vígan falatozzuk a tojást... :-)

27 megjegyzés:

  1. Tikok. Randák, vedlettek. Minek raktad be?

    VálaszTörlés
  2. Kivegyem?Szerintem nem olyan vészes? Ha egyszer te is nekiállsz tikot tartani, a tieid se lesznek szebbek!

    VálaszTörlés
  3. Én törpenyulat meg törpekecskét akarok nevelni. Valamint fehér színű spicc kutyust.

    VálaszTörlés
  4. De, kell egy agresszív elem a házba... A teknősök is harapnak.

    VálaszTörlés
  5. Bolondok vagytok! :-)
    Gyönyörűek ezek a tikok, ne vedd ki! A bejegyzés is fantasztikus, kétszer olvastam egymás után! Bäher Ivánnak van egy novelláskötete, az egyik fejezet benne A letojt tyúk. (Most persze nem találom, nyilván valami kö..ög nem adta vissza! Na én onnan tudtam mi az!)
    És miért nem szeretitek a bolti tojást? Van különbség igaziból?
    Ha lesz kertem, biztos hogy lesznek tyúkjaim is. Szokták kérdezni, hogy le merem majd vágni? Még nem tudom, de nyilván, ha enni akarok majd adni a fiamnak (unokámnak), akkor igen! :-) Ti levágjátok?

    VálaszTörlés
  6. Hát a környéken számos család foglalkozik csirkeneveléssel, vágással, pucolással. Mi általában az egyik ismerős családtól vesszük a csirkét. Amikor megnőttek és elérte őket a végzet, a jószágokat házhoz kiszállítják. Otthon pedig szétdaraboljuk, csomagoljuk, aztán megy a fagyasztóba. Mindez három havonta ismétlődik.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon irigykedem, szeretnék én is ilyen házi csirkékhez jutni, nemrég majdnem sikerült is. Még dolgozom az ügyön! :-)

    VálaszTörlés
  8. Azért rizikós, múltkor az ismerősünk szegény betegség miatt nem tudta időben levágni a csirkéit, és két héttel később szállította. Akkor már strucc méretűek és vészesen elhájasodottak voltak. Kisütöttem a zsírját csibetöpörtyűnek, az három nap alatt elfogyott, mert aki belépett hozzánk, lopott egy marékkal. Ennyit az csirkehús egészségre gyakorolt pozitív hatásairól.

    VálaszTörlés
  9. Jaj, imádom a töpörtyűt!
    És szerinted az természetes, hogy két hét alatt annnyit nőttek és híztak?

    VálaszTörlés
  10. Persze, hogy nem, de ez van. A háztáji csirke is legalább felerészben tápon nő fel. Háromhónapos ciklusnál az a két hét végül is 15%, és ez mind zsír formájában jelenik meg.

    VálaszTörlés
  11. Nagyon észre lehet venni a tojás minőségén a házi eredete: Egyfelől: sokkal nagyobbak a boltinál. Másodszor: a sárgájuk körül olyan erős a hártya, hogy akárhogy töröd fel, a sárgája sose folyik szét. A télen kifogytunk a tojásból, kénytelenek voltunk venni. A tojássárgája szinte narancsszínű volt benne. Piskótát csináltam belőle. Mire kisült, a piskóta szinte fehér lett... Valamivel beetették szegény szárnyasokat... Harmadszor: azonnal verődik házi majonéznek, habnak, mindenféle finomságnak.

    VálaszTörlés
  12. Tesó, emlékszel a kb 30 éve kiadott "Vidám rajzos baromfitenyésztés" című könyvre, ahol leírták, hogy hullaliszttel ne etesse senki a tyúkját, mert büdös lesz a tojás?

    VálaszTörlés
  13. Én nem merem a csirke nyakát elvágni, de anyukám meg a párom is gond nélkül megteszi. Ettől függetlenül a kétkilós pontyot simán agyonvágtam, lefejeztem, kivéreztettem és kibeleztem. Tesó, most ne ájulj el...

    VálaszTörlés
  14. :-) Remélem nem ájultál el, Hédi! :-)
    Hát én is úgy vagyok vele, hogy ha nincs aki megcsinálja helyettem, akkor nem hisztizek, megcsinálom. Gondolom, így lennék a csirkével is. Ez nem fog megakadályozni abban, hogy legyenek csirkéim, annyira szeretem nézni, ahogy kapirgálnak, szeretem adni nekik a leveleket, amit mohón elkapkodnak. Azt azért ne gondoltam volna, hogy ennyi kukoricát megesznek!!!!

    VálaszTörlés
  15. Ági egy perverz, szadista állat! Kiröhögött, amikor a fenti szövegére azt mondtam: Böööööőő! Böööööőő! Brooáááááf!

    VálaszTörlés
  16. Szerintem én is nagyon röhögtem volna... bocsika!

    VálaszTörlés
  17. Lesz neked perverz, szadista! Andi, ez a dúvad megint megfenyegetett, hogy beleveri a pofám a tortába! Még megenni se hagyja! Milyen testvér az ilyen? :-)

    VálaszTörlés
  18. Pedig akkor is beéleverem a tortábo a fejit, ha van szülinapja, ha nincs!!!

    VálaszTörlés
  19. Ha van, akkor boldog szülinapot neki! :-) (Amúgy megnézném, amikor belevered, mert szeretek röhögni!)

    VálaszTörlés
  20. Tavaly volt ez az ominózus fenyegetés, előtte húsvétkor pedig valami pudingkrémes, körtekompótos, csokis csodatortát sütött Ági, és buzgón mutogatta, mielőtt a család megérkezett. Aminek pedig az lett a vége, hogy tálastul leejtette. Nem esett kétségbe: fölkanalazta fagyikelyhekbe, nyomott rá tejszínhabot, és azt mondta, hogy egy újfajta somlóit készített. Akkor még csak titokban mertünk röhögni, ahogy mindenki tömte magába a cuccost...

    VálaszTörlés
  21. Ági rendszeresen leejti a tortákat? Volt már egy torta, aminek ez lett a vége, amikor neked mutogatta... Hédi, te vagy ilyen hatással Ágira? :-))))

    VálaszTörlés
  22. Ez ugyanaz a torta, de az első említésnél még nem mertem leírni, hogy utána megetettük a romhalmazt a vendégekkel.

    VálaszTörlés
  23. Vagy úgy! Pedig én is megetettem volna. :-) Amit nem tudnak, az nem fáj! :-)

    VálaszTörlés
  24. Azért az hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem a spejzkőről, a sárgarépás rekeszből kanalásztam fel, hanem a tortaburával együtt ejtettem le, és csak pofára esett, nem a koszban hentergett... Ezért is tudtunk belőle vaníliakrémes-habos-gyümölcsös-csokis somlóit csinálni belőle. Receptje: ejts pofára egy tortát, vakard össze, tedd ki kelyhekbe, tegyél rá tejszínhabot, csokiszószt, és zsebeld be a dicséretet... :-) Csak ez az egy torta volt, amit pofára ejtettem. Ezenkívül csak egy tojásrobbantásom volt, ami nagyobb konyhai balesetnek számít.

    VálaszTörlés
  25. Ági, pedig azon gondolkoztam, hogy az üvegszilánkokat hogyan magyaráztad meg a vendégeknek? :-o :-D

    VálaszTörlés