Az őszibarack

Mindig csak a veteményesről, meg a virágoskertről lamentálgatunk, most fásítsunk egy kicsit.
Az őszibarack az egyik kedvencem. Úgy is, mint gyümölcs, úgy is, mint fa. Sajnos kettőnknek együtt csak két kis fája van, Hédinek egy csepp csemete, ami idén virágzott először, az enyém takaros kis fa. Igazából nem is őszibarack, hanem nektarin. Fajtájának neve Red June. Dacol faggyal, hideggel, minden évben a maga tempójában virágzik, de termést csak minden második évben hoz. Talán ezért nem is különösebben beteges. Tavasszal kap egy metszést, egy lemosó permetezést, aztán kibomlanak a csodás, rózsaszín virágok...és jön a tafrina. A tafrina nem valami nőci, hanem az őszibarack egy betegsége, amitől a levelek úgy néznek ki, mint a fugákba túladagolt pur-hab. Szegény fa meg kínkeservesen lerúgja a beteg leveleket, a kis, zöld gyümölcsökkel együtt. Ennek lehetne elejébe menni a lemosó permetezéssel, de idén erre nem került sor, mert a fa 2 nap leforgása alatt egyszerre kizöldült, és virágba is borult. Lemosózni meg csak a rügyezetlen fát lehet... Úgyhogy hígabb permetlével majd most kell megejteni a permetezést, nehogy csúnyán lebetegedjen szegényke. Szóval, ha túlestünk a virágzáson meg a fagyosszenteken is, megjelennek a fán az első kis termések: már csecsemőkorukban is tűzpirosan. Aztán a meleg nyári napon érlelődnek. Ilyenkor már a levelek is izmosak, makkegészségesek. Ekkor jön a következő kártevőadag: a darazsak és a hangyák. Hát ugye, a gyümi finom, mézédes. A darázs csak bepróbálkozik, megszúrja a gyümölcsöt, de nehezen kezdi ki, mert a húsa viszonylag kemény. De a hangyák! Rendíthetetlen karavánokban masíroznak fel a fa törzsén . A barackot kifúrják egy kis lyukon keresztül, sokszor majdnem teljesen kirágják a héj alatt. Idén azt hiszem, egérragasztóval megkent papírt fogok a fa törzsére kötni, talán az megfogja a megátalkodott bandát.
Ez a kis fa a család nagy kedvence. Kétszer is bizonyított: hat éve, Hédiék lakodalmakor hatvan vendég ismerte el az esküvői asztalra felhelyezett gyümölcskosár házi barackjainak erényeit, négy éve meg egy olyan kislánynak adta összes gyümölcsét, akinek nem volt elég az anyukája teje...
Egyet azonban sose értettem. Ha valaki fellapoz egy gyümölcstermesztéssel kapcsolatos szakkönyvet, ott azt látja, hogy a koronát "katlan alakúra" kell vágni. Nekem a katlanról mindig a falusi disznóölés jut eszembe. Ott volt katlan, általában régi benzineshordóból dizájnolva úgy, hogy a falusi lakatos lábakat, zsanéron nyíló ajtót és kályhacsövet szerkesztett rá. Ebben a formában "kotlá"-nak is nevezték. Benne lángoltak az akácfahasábok. A beleillesztett nagy üstben, - "keszliben"- az abálében diszkréten úsztak a véresek, szolidan buktak a zsíros lé alá a préshurkák. Nekem ez a katlan. Hogy mi a katlan alakú korona? Tavaszi metszéskor Laci körül lábatlankodtam, ő magyarázta: a koronában belül ne hagyjunk ágakat, hogy járhassa a levegő, és a napfény. Ne legyen több négy-öt nagy ágnál. A termőrészek kifelé álljanak, hogy a nap süsse őket, és meg tudják érlelni egyszerre az összes gyümölcsüket. Ennyi. Lehet, hogy ettől egy profi kertész sírva fakad, de a "katlan-dolog" szerinte ebben kimerül. Ettől még nekem a katlan alakú koronáról enyhén paprikás préshurka-szeletek jutnak eszembe, zöldpaprikával, lilahagymával...