Január harmadik vasárnapja van...

... és én pár hete még azt írtam ide, hogy a naptárbejegyzéseket csak kéthetente fogom tudni írni, de szokás szerint ezt sem sikerült tartanom, mint annyi minden mást: már most írnom kell! Ugyanis a héten az egyik hipermarketben megvettem az első vetőmagokat, nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Majdnem a teljes paprikarepertoárt megvettem: a Fehérözönt, vettem Garai fehéret is, paradicsompaprikát, édes almapaprikát, kaliforniai paprikát, kalocsai édes fűszerpaprikát is. Csak a Csángó F1 maradt ki, azt általában szaküzletben kapható. Azért szívből remélem, hogy tesóm ad még pár szem Mohaimama-féle kápiamagot...

Paradicsomból lukulluszt és - mégiscsak - Kecskemétit vettem. Ez lesz majd a "kísérleti állat" a rézdrótos palántanevelésnél.

Vettem még pórét is két tasakkal. És hirtelen ötlettől vezérelve egy tasak Zittaui sárga hagymamagot. Kitaláltam ugyanis, hogy palántázni fogom ezt is, mint a pórét, hátha így magról tudunk termeszteni egyéves, nagy hagymákat. Még egy-palántázóföld-láda...

És közben meglepett a kísértés újra, és rendelnem kellett fekete paprikát, sárga óriásparadicsomot, román csíkos paradicsomot, tigriscsíkos paradicsomot. Már tiszta bolond vagyok, nem? Pedig a ládákat még meg se tudtam tölteni földdel, mert még a rózsák tőtakaró fűrészpora is egyben mozog a fagytól. Érdekes látvány viszont, hogy a hideg, fagyos idő ellenére is hogy párolog a hó, tünedeznek el a még megmaradt kupacok.

Tegnap este (miközben lágy zene szólt, a sütőből csokikrémes croissant, majd hajában sült krumpli illata kanyargott elő, és Nyunyu éppen a friss tévéújságból vágott ki titkon meseképeket) előástam a tavalyról megmaradt vetőmagok zacskóját, magam is megdöbbentem a mennyiségen. A magok szavatossága szerencsére legnagyobbrészt még nem járt le. Mielőtt vad vásárlásba kezdtem volna, megtudhattam, hogy van még a szatyorban:

- makói vöröshagymamag

- két csomag céklamag (gömbölyű és hosszú),

- egy tasak angol zeller,

- egy csomag fehér fejtőbab,

- egy csomag zöld hüvelyű bokorbab,

- több tasak körömvirág,

- estike,

- törpe legényfogó vagy öt csomaggal,

- fél kiló Kelvedon csodája borsómag,

- sárgadinnye,

- sonkatök,

- dísznapraforgó,

- tollas szegfű,

- lollo rosso,

- piros golyóforma retek (ezt fogadtam meg, hogy többet nem vetek)

Köszönjük, Emese, ha nem kezdek el túrni, akkor ezt mind megvettem volna feleslegesen.

Volt még ezen kívül házi szedésű festő pipitér, a papírra menthetetlenül felragadt koktélparadicsom-magok és olyan két kiló tűzbab-vetőmag. Lejárt magok is akadtak, lestyán, gyűszűvirág és muskotályzsálya.

Átkutattam még a betárazott zöldségeket. A sárgarépa és a krumpli jól elvan, csak a répa hozott a sötét, enyhe pincében sárga, sápadt leveleket, a pasztinák meg megfonnyadt egy kicsit. Szomorúan észrevételeztem, hogy csak három üveg ecetes uborka van már, legfeljebb öt marinált paprika. Az ecetes almapaprika teljesen elfogyott, rázottból van másfél üveg. Még jó, hogy van a pincében pár kiló cékla, és vegyes savanyúságot is van miből készíteni, ezzel kihúzzuk a tél végéig.

A jövő héten célszerű lesz betölteni a palántázóládákat, de ha fagyos a föld, nem tudom, hogyan. A mákkal akarok próbacsíráztatást végezni, ehhez van pár kis cserepem. Közben meg bámulom a vetőmagkínálatot, ha olyan helyen járok: van-e valami újdonság?