Szintén a kedvenceim közé tartoznak ezek a tarka apróságok. Nyári biciklizéseim során gyakran hallottam a kis tengeliccsapatok csilingelő hangját, bár nem értettem ki belőle a "cipity-Lőrinc"-et. Csak afféle édes csengettyűszónak tűnt, de a kis madarakat sose sikerült lefényképeznem, mindig félreröppenve elrejtőztek előlem az útszéli kórók mögé vagy az akácfákra.
Mindennapi életükről most meséljen nekünk Brehm: Az állatok világa című művében:
(Manapág enyhén szólva avitt az ilyen könyv, ami egy tizenöt grammos madár okozta károkat elemezget, de maga a leírás sokkal életszerűbb, mint egyes tudományos szakkönyvek rövidítésekkel és latin kifejezésekkel telitűzdelt ismertetői.)
A tengelic (Carduelis carduelis)
[Régi neve : Carduelis elegans Step.]
Nemzetségének többi társaitól feltünően tarka színezete rögtön megkülönbözteti. Különben is közismert, közönséges madár. A csőre töve körül lévő keskeny gyűrű, a szemsáv, feje tetejének közepe és nyakszirtje tiszta fekete; homloka, pofáinak eleje és torka élénk vérpiros; halántéka és pofája hátsó része fehér. Nyaktöve, válla és háta sárgás, begye, melle oldalai élénk vörhenyesbarnák. Torka, farcsíkja és a hasi oldal többi, eddig meg nem említett része fehér. Evezőtollai koromfeketék; az első kivételével a többinek a külső zászlója a toll hosszának tövétől számított egyharmada táján élénk sötétebb citromsárga; az evezőtollak hegyén egy-egy fehér foltocska van, mely a hátrább lévő evezőkön mind nagyobb és nagyobb lesz. Az evezők alsó oldala sötétszürke, ezüstfehér éllel. Az apró felső szárnyfedők tintafeketék, a középsők és a legnagyobbak élénksárgák. Kormánytollai koromfeketék; a legszélsőknek a belső zászlóján nagyobb fehér folt, a többieknek a végén fehér foltocska van. Szeme sötétbarna, hegyén feketés csőre vörhenyesfehér, lába világosbarnás hússzínű.
A tengelic Svédország közepe tájától kezdve egész Európában előfordul. Elterjedési területének legdélibb vidékein, Szardínia és Korzika szigetén, továbbá a Kanári és Azóri szigeteken, Spanyolországban, Marokkóban, Algírban és Tuniszban egész sereg alfaj helyettesíti. Már Angliában is alfajban szerepel a Carduelis carduelis britannicus Hart. Az Uraltól kezdődőleg Szibéria nyugati részében Omszkig, Turkesztánig és Perzsiáig szintén csak alfajai fordulnak elő. Új-Zélandra, Kuba szigetére és az Északamerikai Egyesült-Államokba a tengelicet az óvilágból vitték be, ahol aztán elvadult és elszaporodott. Elterjedési körén belül mindenütt előfordul, sőt azt látjuk, hogy a gyümölcstermelés fokozása igen kedvez neki.
A tengelic rendkívül kedves kis madárka; mindenféle testgyakorlathoz igen jól ért, mozgékony, élénk, mindig kecses és karcsú, mintha csak tudná, hogy milyen szép köntössel áldotta meg a természet. Hivogatóját úgyszólván legjobban népies „stiglinc” neve utánozza, mert ez nem egyéb, mint másképpen „stiglit” „pikelnit”, „pikelnik ki kleia” „tigilinc” hangokkal is kifejezhető hivogatójának emberi szóval való festése. Szemere Z. megfigyelése szerint repülés közben úgy hivogat, hogy „tigelint” szavát – melynek első szótagját erősen megnyomja s a végsőt kissé elnyujtja – a repülés közben leírt hullámvonal tetején kezdi és a hullámvonal mélypontján végzi. Vészkiáltása lágy „mej”, indulatosságát érdes „rerererevé” szóval adja tudtul. Fogságban tartva majdnem egész éven át énekel; a szabadban viszont csak a vedlés idején és rossz időben hallgat. Egész éven át mindig igen hasznos, hol a gyommag irtásával, hol a káros rovarok pusztításával.
A tengelic, miként a csíz, a legkedveltebb kalitkamadarak közé tartozik, nálunk éppúgy, mint – König szerint – Tuniszban is, ahol a piacokon mindig árusítják őket.
A tengelic (stiglinc, töklinc, tiglinc, tarka tengelic) igen közönséges madár Magyarországon, amely télen-nyáron át itt van nálunk. Tavasszal és nyáron át párosával látható, kevésbbé föltünő, de már nyár végén csapatokba verődik. Ilyenkor már együtt vannak az öregek és fiatalok s egész télen át mindenütt ott vannak, ahol bogáncsot és bojtorjánt találnak, mert ez a kedvenc táplálékuk. Télen át az alacsonyabb vidékeken a Kárpátokból és az északibb vidékekről származó példányokkal is megszaporodik a számuk, mert nálunk nem fészkel oly nagy számban, amekkora csapatokban télen át mutatkozik. A Kárpátokban egész 1500 méterig található.
Gazdasági jelentőségére nézve föltétlenül hasznos, mert tömérdek gyomot pusztít, fészkelése idején igen sok rovart fogyaszt. Igen ritkán okoz kárt, legfeljebb azzal, ha nagynéha egy-egy rügyecskét is lecsípdes.
A madárvédelmi törvény védelmezi, fogása tilos. Kedvelt szobamadár, amely „stiglic-stigelic” alaphangú egyszerű, de vonzó énekével igen sok barátot szerez magának.
Az irodalomban jártasak részére megemlítem, hogy a Madarász által elnevezett Carduelis albigularis-t, vagyis a fehértorkú tengelicet a tudomány külön fajnak nem ismeri el. Ezt a többé-kevésbbé világosabb tarka változatot már 100 évvel ezelőtt ismerték Franciaország madarászai „cheverel” néven.
[Régi neve : Carduelis elegans Step.]
Nemzetségének többi társaitól feltünően tarka színezete rögtön megkülönbözteti. Különben is közismert, közönséges madár. A csőre töve körül lévő keskeny gyűrű, a szemsáv, feje tetejének közepe és nyakszirtje tiszta fekete; homloka, pofáinak eleje és torka élénk vérpiros; halántéka és pofája hátsó része fehér. Nyaktöve, válla és háta sárgás, begye, melle oldalai élénk vörhenyesbarnák. Torka, farcsíkja és a hasi oldal többi, eddig meg nem említett része fehér. Evezőtollai koromfeketék; az első kivételével a többinek a külső zászlója a toll hosszának tövétől számított egyharmada táján élénk sötétebb citromsárga; az evezőtollak hegyén egy-egy fehér foltocska van, mely a hátrább lévő evezőkön mind nagyobb és nagyobb lesz. Az evezők alsó oldala sötétszürke, ezüstfehér éllel. Az apró felső szárnyfedők tintafeketék, a középsők és a legnagyobbak élénksárgák. Kormánytollai koromfeketék; a legszélsőknek a belső zászlóján nagyobb fehér folt, a többieknek a végén fehér foltocska van. Szeme sötétbarna, hegyén feketés csőre vörhenyesfehér, lába világosbarnás hússzínű.
A tengelic Svédország közepe tájától kezdve egész Európában előfordul. Elterjedési területének legdélibb vidékein, Szardínia és Korzika szigetén, továbbá a Kanári és Azóri szigeteken, Spanyolországban, Marokkóban, Algírban és Tuniszban egész sereg alfaj helyettesíti. Már Angliában is alfajban szerepel a Carduelis carduelis britannicus Hart. Az Uraltól kezdődőleg Szibéria nyugati részében Omszkig, Turkesztánig és Perzsiáig szintén csak alfajai fordulnak elő. Új-Zélandra, Kuba szigetére és az Északamerikai Egyesült-Államokba a tengelicet az óvilágból vitték be, ahol aztán elvadult és elszaporodott. Elterjedési körén belül mindenütt előfordul, sőt azt látjuk, hogy a gyümölcstermelés fokozása igen kedvez neki.
A tengelic rendkívül kedves kis madárka; mindenféle testgyakorlathoz igen jól ért, mozgékony, élénk, mindig kecses és karcsú, mintha csak tudná, hogy milyen szép köntössel áldotta meg a természet. Hivogatóját úgyszólván legjobban népies „stiglinc” neve utánozza, mert ez nem egyéb, mint másképpen „stiglit” „pikelnit”, „pikelnik ki kleia” „tigilinc” hangokkal is kifejezhető hivogatójának emberi szóval való festése. Szemere Z. megfigyelése szerint repülés közben úgy hivogat, hogy „tigelint” szavát – melynek első szótagját erősen megnyomja s a végsőt kissé elnyujtja – a repülés közben leírt hullámvonal tetején kezdi és a hullámvonal mélypontján végzi. Vészkiáltása lágy „mej”, indulatosságát érdes „rerererevé” szóval adja tudtul. Fogságban tartva majdnem egész éven át énekel; a szabadban viszont csak a vedlés idején és rossz időben hallgat. Egész éven át mindig igen hasznos, hol a gyommag irtásával, hol a káros rovarok pusztításával.
A tengelic, miként a csíz, a legkedveltebb kalitkamadarak közé tartozik, nálunk éppúgy, mint – König szerint – Tuniszban is, ahol a piacokon mindig árusítják őket.
A tengelic (stiglinc, töklinc, tiglinc, tarka tengelic) igen közönséges madár Magyarországon, amely télen-nyáron át itt van nálunk. Tavasszal és nyáron át párosával látható, kevésbbé föltünő, de már nyár végén csapatokba verődik. Ilyenkor már együtt vannak az öregek és fiatalok s egész télen át mindenütt ott vannak, ahol bogáncsot és bojtorjánt találnak, mert ez a kedvenc táplálékuk. Télen át az alacsonyabb vidékeken a Kárpátokból és az északibb vidékekről származó példányokkal is megszaporodik a számuk, mert nálunk nem fészkel oly nagy számban, amekkora csapatokban télen át mutatkozik. A Kárpátokban egész 1500 méterig található.
Gazdasági jelentőségére nézve föltétlenül hasznos, mert tömérdek gyomot pusztít, fészkelése idején igen sok rovart fogyaszt. Igen ritkán okoz kárt, legfeljebb azzal, ha nagynéha egy-egy rügyecskét is lecsípdes.
A madárvédelmi törvény védelmezi, fogása tilos. Kedvelt szobamadár, amely „stiglic-stigelic” alaphangú egyszerű, de vonzó énekével igen sok barátot szerez magának.
Az irodalomban jártasak részére megemlítem, hogy a Madarász által elnevezett Carduelis albigularis-t, vagyis a fehértorkú tengelicet a tudomány külön fajnak nem ismeri el. Ezt a többé-kevésbbé világosabb tarka változatot már 100 évvel ezelőtt ismerték Franciaország madarászai „cheverel” néven.
(Manapág enyhén szólva avitt az ilyen könyv, ami egy tizenöt grammos madár okozta károkat elemezget, de maga a leírás sokkal életszerűbb, mint egyes tudományos szakkönyvek rövidítésekkel és latin kifejezésekkel telitűzdelt ismertetői.)
Nagy öröm, hogy az etetőn egész csapatka van. Reggel és kora délután, szinte óramű pontossággal, egyszerre érkeznek. Számban a verebek után a tengelicek következnek. Nem erőszakosak, nem taszigálják félre a többi madarat, de addig el nem mozdulnak, amíg jól nem laknak. Így volt, hogy fél órán át bent kotlott egyik-másik az etetőben, és mindent tömött befelé, amit csak talált, itt éppen szotyit.
Ha nem férnek el a nagy etetőn, a dobozból is szívesen csipegetnek.Mikor mindegyiküknek degesz a gyomra, együtt állnak tovább.
Nem tűnnek olyan félősnek, mint nyáron, az út szélén. Amíg más madár a macska láttán vagy nagyobb zajra szívrohamközeli állapotban menekül, ők nyugodtan ücsörögnek, legfeljebb följebb szállnak a fa tetejére. Biztos, hogy az elkövetkezendő év során találkozom még velük, főhadiszállásuk Hédiék mellett, az akácos kiserdőben van, onnan járnak át hozzánk kosztra. Talán nálunk is fészkelnek majd egy szép napon!
A kiserdőben vannak azok a borostyánnal befutott fák, abban fészkelnek, ott rengeteg fészek lehet. A macska nálunk a hidegben takarékon van, eszik meg alszik,úgyhogy van forgalom az etetőn, de az ablak miatt nem lehet normálisan fotózni.
VálaszTörlésTényleg, mit szóltok az új dizájnhoz? Kezdettől fogva ilyennek képzeltem a blogot, keskeny balfelőli oldalsáv, széles szövegmező, viszonylag egyszerű megjelenés, de a kommentek linkje sajnos nem jelenik meg a bejegyzés után a főoldalon, csak külön-külön az egyes bejegyzéseknél. Van tippetek, hova kell belenyúlni, hogy ez normális legyen?
VálaszTörlésSzeretném látni az etetődet.
VálaszTörlésHát a miénk nem olyan nagy durranás, cinkék, pintyek, verebek.
VálaszTörlésAzért akkor is megnézném. Kellemes lehet az üvegenát, a meleg szobából kukucskálni. Bár most én is kigondoltam egy jó leshelyet, hogy a kékcinkét, a balkáni gerlét, a kenderikét és az ökörszemet le tudjam fényképezni.
VálaszTörlésTesó, légyszi, őszintén, milyen az új sablon?
VálaszTörlésReggel kicsit meglepődtem... Alapvetően jó, bár nekem a jobb oldali oldalsáv szimpatikusabb volt. Arra rá kell jönnünk tényleg, honyan tudjuk megjelentetni a kommentek linkjét.
VálaszTörlésVisszatettem a sablont az eredetire.
VálaszTörlésA másik se rossz különben. Majd összehangoljuk a küllemet... :-)
VálaszTörlésNem ismersz valakit, aki ért a HTML-szerkesztéshez és képes kezdőknek elmagyarázni?
VálaszTörlésIsmerősöm ismerősét, akiről tudom, hogy ilyennel foglalkozik, de nem tudom, hogy pontosan kicsoda.
VálaszTörlésBizonyára sokat érünk vele
VálaszTörlésSzerintem is...
VálaszTörlésTegnap éjszaka nem tudtam kommentelni, mert nem találtam meg, hogyan kell! Maradjon így az oldalatok, ha kérhetem!
VálaszTörlésA madarakról szóló bejegyzések nagyon tetszenek, Ági, annyira szeretnék egy fotót látni RÓLAD a leshelyeden leskelődve! :-) Nagyon bírom, hogy még a madarakat is felismeritek, nem csak a növényeket.
Andi, asszem soha többet nem cserélek sablont, elveszett kétszer az oldalsáv, nem lehetett kommentelni. Fél egyig piszmogatm vele. Pedig olyan jónak tűnt, normális, széles szövegmező, egyszerű megjelenés. Minden Igaziról lassan kiderül az árnyoldala.
VálaszTörlés:-) Erre már én is rájöttem! :-)
VálaszTörlésigen, a göröngyös rögvaló szépségeinek felfedezése a felnőtt élet egyik legnagyobb kihívása :-)
VálaszTörlésSzépen mondtad!
VálaszTörlésEgy másik blogban kéne erről értekeznünk. Engem nem készítettek fel a felnőtt élet kihívásaira.
VálaszTörlésEngem sem, de muszáj mindig kitalálni valamit.
VálaszTörlésIgen, igaz!
VálaszTörlésMi ez a másik blog ötlet?
VálaszTörlésCsak mert jónak tűnik.
VálaszTörlés:-) Csak most ötlött fel bennem, ahogy beszélgettünk az élet nagy dolgairól, hogy nem ide és nem a főzős blogba való. Hanem valami világmegváltós, felnőttlét-neheztelős, szenvedős, stb-s blogba. Egy teljesen titkos blogba! :-)))))
VálaszTörlésVálogatott közönséggel.
VálaszTörlésPontosan!
VálaszTörlésNagyon szééépek!!!
VálaszTörlésLányok, én tudnék segíteni, de freeblogos sablonnál csak, ott nekem minden annyira logikus.
De van két blog is, ami bloggeres blogokkal foglalkozik:
http://blogbajok.blogspot.com/
http://bloggerbloggerek.blogspot.com/
Köszi, az utóbbin van megoldás az én problémámra, de nagyon megbántam, hogy belepiszkáltam, úgyhogy maradunk egyelőre ilyenek.
VálaszTörlésAz nem publikus, honnan lesem a madarakat! Biztos mindenki rajtam nevetne! Anyuci mindig röhögcsél rajtam, ha meglát kukkolni, meg cikiz, nekem épp elég, ha csak ő röhög ki. Összetörnétek a csöpp kis szívemet... :-D
VálaszTörlésVan két tippem, hol kotlasz.
VálaszTörlésDehoooooooogy!
VálaszTörlésMost már nekem is van egy sejtésem...
Nagyon örülök,hogy idetaláltam!!!!van itt minden szép és jó,ami engem is érdekel!!!!
VálaszTörlésMostanában én is főleg madárfüggő vagyok.:)
Mi is nagyon örülünk, Mammka!
VálaszTörlésCipity Lőrinc
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=JWNWXD8HHPU&feature=related
Nálunk a második emeleti erkélyen jelenik meg a kis stiglinc csapat, naponta, reggel 7-8 óra között és nagy vidámsággal szedegetik, "válogatják" a kitett madáreleséget.A kertben a vegetációs időszakokban nem látjuk őket, itt benn a városban, igazi "téli vendégek".
VálaszTörlésAkkor szerencsések vagyunk, Hédiék háza, forgalmas út mellett a kiserdőben megfészkeltek a drágák, tesóm kerti csapjánál isznak. És most jut eszembe, nyár végén a mi kertünkbe is bejöttek, az őszirózsa magjait ették.
VálaszTörlés