Szerintem a legveszélyesebb attrakció, ami egy családi ház környékén előfordul, az a nagyméretű fák ágainak gallyazása, az esetleges fakivágás. Akinek nincs ebben a témában vérprofi ismerőse, családtagja, az inkább bízzon meg szakembert! Ő tudja úgy elvégezni a munkát, hogy a kidőlő fa, a lehulló nagy ágak ne tegyenek kárt a villanyvezetékben, a fa körül tartózkodókban, a házakban. Az elmúlt években több fát is ki kellett vetetnünk: a ház előtt álló, aránylag kisebb gömbakácokat, túlméretes mirabolánt, félkorhadt hatalmas dió-és cseresznyefát. A diófa lett házilag, motorfűrésszel kivágva. Ekkor jöttem rá, hogy így milyen macerás és veszélyes kivenni egy fát: vagdosás a fejszével, röpködő faszilánkok, éles kézi fűrész, vagdosás a nekem alapban félelmetesnek tűnő motorfűrésszel, az úttestre kidőlő fa látványa, a tuskó kiásása és sorolhatnám. Megannyi veszélyhelyzet, ha ezt tudtam volna előre, inkább fizetek a fakiemelésben járatos markolósnak, hogy kiemelje. Azt hiszem, sose veszünk ki nagy termetű fát házilag többet.
Ami nem kevésbé veszélyes, az a permetezés a megfelelő óvintézkedések betartása nélkül. Kertünkben súlyosan mérgező vegyszereket természetesen nem használunk, de a mészkénlé, a rézoxiklorid, a krumplibogárirtó nem málnaszörp! Itt is fő a biztonság: minden szert és magát a permetezőt is el kell zárni ott, ahol kisgyerek van. Lehetőleg a legkímélőbb szert kell választani. És hát védőruhát is kell felvenni, a 40 fokban is! Gázálarc és gumiköpeny azért nem kell. A rövid permetezéshez hőségben is kell a hosszúnadrág, a hosszú ujjú póló, a gumikesztyű, a sapka. A vegyszert mindig előírásszerűen kell kezelni, szanaszét tilos hagyni. Szélben permetezni szintén nem szabad. A permetezett növények közt nem tanácsos mászkálni pár napig, kisgyereknek különösen nem. A permetezőt gondosan el kell mosni, a mosóvizet valami félreeső helyre kell kiönteni. Ez csak a nyolcliteres permetezőnél áll, a huszonöt literes és motoros permetezőhöz sokan - pláne szőlőben, nagy adag vegyszerrrel való permetezéskor - hosszú esőköpenyt, gumicsizmát, szájmaszkot használnak. Vegyszerezés után kötelező a teljes füdő és hajmosás, a vegyszeres ruhák mosása.
Hasonló veszélyességi kategóriát képvisel a fűnyírás. Az, hogy a motoros kaszával csak hegesztőálarcban lehet dolgozni, egyértelmű: számtalan kő felcsapódik. De a közönséges fűnyíró is meglehetősen veszélyes. A gyepben általában nagy kövek nincsenek, de azért gyermeknek semmi keresnivalója sincs a fűnyíró körül. A fűnyírással leginkább veszélyeztetett testrészek a lábujjak. Szandálban, papucsban, tornacipőben szigorún tilos füvet nyírni, páromnak több lábujját törte el a tornacipőben végzett fűnyírás során tett egyetlen rossz mozdulat. Ez az óvatossági rendszabály igaz még a motoros kapára is. A lóval való talajművelés is hasonló veszélyt rejt: Laci nagylábujj-körme bánta, hogy a kis négyszáz kilós Dáma lovacska rálépett a puha orrú cipőbe bújtatott lábára.
A kertben a tűzveszélyről se szabad megfeledkezni: az őszi égetésnél még a saját telkünkön is be kell tartani a tűzrakási szabályokat. A tüzet dolgunk végeztével mindig le kell önteni! A benzinüzemű kerti szerszámok közelében meg nem kell mondani, miért nem tanácsos a bagót szívni.
Igen veszélyes lehet még a rossz létra, aminek hullanak a fokai. Az ilyennel való fára mászás egyenesen életveszélyes. Aki szédülős, inkább hagyja a gyümölcsöt a fán rothadni, minthogy leveszekedjen, nem ér az egész annyit!
Kezünkre és szemünkre jelent komoly veszélyt a házilagos szerszámélezés flexszel: a hulló szikrák könnyen okoznak égési sérülést. A rossz, mozgós nyelű szerszámok kezünket-lábunkat sértik. Igen veszélyes még szétszórni a kertben az ágyásokban a szerszámokat. Még a jobbik eset, ha a gereblyébe belelépve a nyél jól fejbe kólint minket az egykarú emelő elve alapján, de az az igazi veszély, ha mondjuk strandpapucsban lépünk a kifent kapába, vagy a sípcsontunkba áll a kasza hegye. Minden évben hallani ilyen esetekről.
És nemcsak a szerszámok a veszélyesek. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy nyáron nagyon könnyű felégni munka közben, ezért a sufniban mindig van ötvenfaktoros naptej, és a sapka is fontos. Jól jön még - ha olyan hátul van a kert, mint nálunk - a termoszban a jeges málnaszörp, uram bocsá' laza kisfröccs. Télen meg a megfázás a veszélyes, akkor, amikor kimelegedve dolgozunk, nekivetközünk, aztán utána meg tüsszöghetünk. (Hogy ez hányszor fordult elő velem, meg se tudom számolni.)
Veszélyesek a rovarcsípések is: tavaly kétszer csípett meg a darázs a kertben: egyszer a körtefa alatt ujjatlan pólóban álltam, és hozzáértem a gyümölcsökhöz. A körtét dézsmáló darázs azonnal a hátamba csípett. Másodszor meg a kerti úton növő cickafarkba sétáltam bele. A virágon ülő rovar a térdhajlatomat csípte meg.
Igen keserves perceket okoznak a szúnyogok és a bagócsok, sokan csak "beszukuzva" merészkednek ki a kertbe nyári estéken.
És végül: maguk a növények is veszélyeket rejtenek. Nem kell ezt annak mondani, akinek a kertjében van rózsa, gledícsia, akác, mirabolán, fenyő... Őket csak kesztyűben lehet megközelíteni. Sok növénynek már csak az érintése is kellemetlen, gondoljunk a csalánra vagy a csilipaprikára. A gabona-és fűfélék toklászai pedig az arra érzékenyeken súlyos kiütéseket okoznak. Ez velem is megtörtént: nyáron óvatlanul belementem egy árpatáblába, és bokától csípőig teli lettem csúnya, hólyagos, lassan gyógyuló kiütésekkel. Anyucit a kukoricától lepik el hasonló vörös foltok. A doktor néni szerint az arra érzékenyeknél már a fűnyírás is ilyen gbonamérgezést okozhat (így hívják ezeket a kiütéseket).
És még egy betűt sem írtam a mérgező növényekről és termésekről: a fagyal, borostyán, kecskerágó, ördögcérna, gyöngyvirág termése egytől-egyig mérgező, sőt a krumplit, a babot se tanácsos nyersen enni! A mérgező kerti növényekről regényt lehetne írni, ezt meghagyom tesómnak.
Szóval a kerti veszélyek nem elhanyagolhatóak, legyünk mindig óvatosak!
Tényleg nem árt vigyázni, könnyen megvan a baj, én csak tudom, született balesetező vagyok.
VálaszTörlésUtálom, ha szanaszét vannak a szerszámok, főleg mert ásóból, metszőollóból és kiskapából jobb minőségűt vettem és féltem.
Bármennyire is viszket, de nyitott metszőollóval nem szabad odalent megvakarni!
VálaszTörlésBizonyára emlékszel, hogy az általános iskolában a gyakorlókertben mennyire a fejünkbe sulykolták, hogyan kell a szerszámokat letenni, ha kicsit megszakítjuk a munkát: minden szerszámot élével a földbe kell vágni, nehogy valaki belelépjen. Aki szétszórta a szerszámot, egyest kapott. Ez nagyon belém idegződött akkor, és nem az egyestől való félelmem miatt.
VálaszTörlésMiért, te azzal vakarod a bozótot, Jani?!
VálaszTörlésRossz aki rosszra gondol! Próbálj meg diszfingválni! Én a talprész elhalt hámsejtjeinek eltávolítására gondoltam.
VálaszTörlésJani
Jaj, hagyd már abba!
VálaszTörlésNa megszólalt Jani!
VálaszTörlésha már kényszerolvasó lett, bosszúból kötekszik. És nem ám olyan finoman, mint a kis felesége! Az meg, hogy élőben milyen nagy a szája, minden várakozást felülmúl! (Igaz, hogy nemcsak szájal, tortát sütni is igen tud, ezért elnézzük neki... :-))
VálaszTörlésAkkor mindenképpen elnézzük!:-)
VálaszTörlésTudod, Jani, inkább a metszőollót fend, mint a nyelvedet másokon. De vigyázz fenés közben - a csiszolókorong hsználata fokozottan balesetveszélyes!
VálaszTörlésFreud most biztos a kasztrációs szorongást emlegetné.
VálaszTörlésInkább kapálnunk kéne. Túl sokat ment már a herevere a meleg szobában, kerti munka helyett csak egymást buzeráljuk. Pedig én csak a kert veszélyes voltát akartam szemléltetni, de úgy látszik, ez egyeseknek a tudatalattiját is megmozgatja.
VálaszTörlésÉn csak a nem megfelelő eszközzel történő talpvakarás veszélyeit fejtegettem, mindenféle hátsó gondolat nélkül!
VálaszTörlésÉs a kasza? És a sarló?
VálaszTörlésHa nem csalnak mitológiai ismereteim, Kronosz, Zeusz atyja a sarlót Uranoszon szintén a fent nevezett célra alkalmazta.
VálaszTörlés