Tervek tavaszra - 3. rész

A palántanevelés után kezdődik a valódi kerti munka, a kerti tervezés első részében megírt földmunkákkal. A kész, kajla ágyásokba kerülnek a magok: olyan növények magva, amik bírják a márciusban még sokszor szélsőséges, nappal meleg, éjjel fagyos, ne adj’ Isten havas időt. Elsőként a retek, a saláta, a sárgarépa, a hagyma, a zöldborsó, a petrezselyem és a paszternák ágyásait alakítjuk ki.
Retekből idén már nem próbálkozok a piros golyóval, sem a jégcsappal. Francia reggeli lesz az a fajta, amit vetni fogok, és kész. Ebből viszont hat tasakkal vásárolok, hogy legyen mag a másodvetéshez is, ne szoruljunk a vetőmagbolt őszi, szegényes kínálatára. Ehhez megfelel az alsóbb árkategóriás mag is. Talán emlékeznek olvasóink, hogy tavaly többször írtam a káposztabolháról, mint a kisded, kelő retek-és káposztafélék ádáz ellenségéről. Kísérleteztem ellenük sok vízzel és egy házi szerkesztésű bolhataliga-félével, nem vált be. Aztán egy régimódi kerti módszerekkel foglalkozó kötetben azt hiszem, megtaláltam az orvosságot, amit ősszel kipróbáltam, és bevált. Ez volt az, amikor apró, vizes fűrészpor és lereszelt hagyma pépjébe kevertem a magokat, és ezt a pürét kentem a kihúzott vetősorok aljába. Állítólag a büdi elhajtja a bolhákat. Ezt a technikát tavasszal is alkalmazni akarom, remélem segít.
Salátából Attrakciót fogok ültetni, nem szórakozok többet a Május királyával. Meg persze jégsalit. Lollo rossóval és biancóval én nem pepecselek, nem terem szépen, meg tesóm nagy parcellákat vet belőle, remélem, ad… :-) Hagymából mindig készen kapható dughagymát veszünk, általában makóit meg lilahagymát. Tavaly nagyon kevés hagyma lett, így legalább két kiló dughagymát kell vetnünk. Idén kísérletként lesz sonkahagyma és Fertődi ezüstfehér is. Ha a szomszéd néninek sikerül, nekünk miért ne lenne jó? A hagymaduggatással egy időben bátran ki szoktam már palántázni a pórét is. És fokhagymát is ilyenkor szoktunk tenni, bár most az őszön a petrezselyemiskolába is duggattam, de nem tudom, hogy néz ki, mert belepte a hó.
A sárgarépából csakis a Vörös óriás, esetleg a Danvers 126 jöhet szóba. (Utóbbi répafajtát flakker fajtának is nevezik, fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, de úgy hangzik, mint valami nemibetegség neve.) Itt is jó az olcsó mag. A répafélék közös vetési, afféle nagymamapraktikás módszere az, hogy a magokat vizes homokba kell bekeverni, és úgy vetni, állítólag jobban csírázik. Idén a rövid petrezselyem rovására a paszternák és a levélpetrezselyem fog uralkodni.
Ez a borsóvetés szezonja. A témát már egyszer veséztem… Nem szoktunk borsómixet vetni, mert egyik-másik fajta nem válik be belőle. A borsóvetésnél a legnagyobb gondot a szomszéd templom tetején lakozó galambok jelentik. A kikelő kis növényekre éhes farkasként csapnak le. Ez a madárijesztőgyártás pillanata. Állítólag legjobb az olajos rongy, illetve a kikoplaltatott házimacska… Különben mindig csodálom a galambok jó gyomrát. Sok mag TMTD-vel van csávázva, és vígan eszik, semmi bajuk se lesz tőle, pedig az elvileg méreg!
Így tavasszal, az első veteményekkel egyidőben egy-egy sor egynyári virágmagot is szoktunk vetni. Bár azt kockáztatjuk, hogy megcsipkedheti őket a késői fagy (mert a szokványos vetési idejük április), lényegesen korábban lesznek így palánták és virágok.
Idei nagy tervünk az, hogy mákot is fogunk vetni. Tudjátok, kábulásig akarjuk majd enni magunkat idén karácsonykor mákos kaláccsal… A mákültetős technológiát jól ismerjük, mert dédi régen nagyban termelt mákot, amit aztán közületeknek adott el. (Hiába, a tökélyes szocialista tervgazdálkodás ilyen „luxuscikkeket”, mint az étkezési mákot, csak a félrothadóan kapitalista, dekadens háztájiban tudott előállítani megfelelő mennyiségben…) Kiskorunkban, amikor nála nyaraltunk, megismerhettük a vetést, nevelést, fejtést, tisztítást. Mindez csak a fejünkben van, idén viszont azon leszünk, hogy a tényleges ültetést kivitelezzük. Azt az egyet nem tudom, milyen vetőmag a megfelelő, mert a sütögetnivaló mák nyilván nem jó alapanyag.

Amit szintén hanyagolni szoktunk, az a spenót-sóska-mángold-rebarbara négyesfogat. Az elsőből talán kétszer főzök egy évben, inkább megveszem készen, amikor rákívánok. Házilag parajpürét előállítani horror, ezt a háziasszonyok és kisgyerekes szülők biztos tudják: minden tocsog a zöld péptől... A három utolsót a nemhogy a kutya, de a tyúk se eszi meg! Ezerszer inkább csemegekukorica vagy zöldborsó!
Február-március még a fák lemosó permetezésének és a metszésnek az ideje. Ezt mindig Lacira tologatom, mert ez pasimunka. Utálom a pofámba csepegő bűzös mészkénlevet…Ez az ideje a facsemeték ültetésének. Idén esedékes egy kajszicsemete ültetése, ennek kell helyet találni. Enyhe márciusi napokon szoktam a sziklakertet „rehabilitálni”, feljavítani, feltölteni földdel, előkészíteni beültetésre, kiirtani a túlburjánzott növényeket. A rózsákról ilyenkor szórjuk le a téli takarást. Ezek a márciusi tervek, április következik!