Április első vasárnapján... (2. rész)

Április első vasárnapja a veteményeskertben...
Az eperágyást a gaz gazok orvul fojtogatják! Lesz ebből szamóca? Kapálni kell!!!
A kertben friss földtúrások: a földbe kerültek az első friss zölségfélék magjai. Csak mi túrtunk kapával-gereblyével, a vakond még nem szerencsére. Nagy kőkupacok is vannak, amik a földből jöttek elő.
Palántáim nagy része már a szabad levegőt élvezi kint. A paradicsom és néhány kényesebb évelő lapít még a folyosóablakban. A paradicsomosládából ismét nőtt tintagomba, most már négy darab. Vajon árt ez a paradicsomnak?
Na persze a veteményezés nem úgy kezdődött, hogy hátrarobogtam a kertbe, és "hawaii, dizsi" minden ment a földbe... Nekiálltam gereblyézni. Közben szidtam magamat, mert a gereblye még azon a söprűnyélen volt mindig, amire tavaly szeptemberben, a kert letakarításakor szegeltem rá, amikor levált a feje. A söprűnyél hosszában repedt el, amitől még használható volt, de kegyetlenül törte a mancsomat. Aztán nekiálltam a kapával sorokat húzni. A kapa nem finomkodott: azon kívül, hogy bot életlen volt, három mozdulat után leszakadt a feje. Újabb szitkozódás, aztán diszkrét osonás Hédiék fészeréhez, az ő kapájának titkolt lenyúlása, csendes használata, ugyanolyan halk visszahelyezése, aztán vetés, a sorok betakarása és gyönyörködés a Nagy Műben. Aztán a hímnemű családtag veszekítése a kapafenés, nyélre rakás stb... ügyében. Ez a kezdet. Milyen lesz a folytatás?