Tavasz közepén

A mi kertünkben annyi változás történt a múlt hét óta, hogy legszebb pompájukat mutatják a tesóm-féle tulipánok, kinyílt a talajtakaró törpe lángvirág.

Egy ismeretlen valamiről kiderült, hogy gyöngyike.

Virágzanak a gyümölcsfáink, az őszibarack kezdte, második a kajszi, harmadik a meggy és a két körte zárja a sort. Az almafánk beteg, nem nagyon akar még hajtani sem.

Kilombosodtak a mogyorók, a rózsatövek. Virágzik az egres és ribizli. A szőlő rügyei fakadnak. A boglárkacserje már virágtik, a gyöngyvessző és a tamariska bimbós. A többi bokorról még nem tudok mit írni, ők egyelőre zöldülgetnek.
Jani kétszer lenyírta a füvet, és ez az ő részéről egy kisebb hőstett. A "Mert ön megérdemli" reklámszlogen csak úgy röpködött a lakásban, amikor a munka befejeztével bontotta a jéghideg, aranyló, habos sört, és hátradőlt a fotelban. Hát ő tényleg megérdemli, jobban, mint a hamvas arcú huszonévesek a Q10-et, nekünk már mások az igényeink. Azért én is megérdemlek egy finom habosat a kapálásért, igaz szívem?

Jani anyukája és mamája az én fő virágforrásom, mintha a szívüket adnák, úgy adják nekem a virágokat, én pedig igyekszem kellően gondoskodni róluk. Most ezzel a zsákmánnyal tértem haza:

Valamiféle gumós törpe írisz, a vízijácintokra emlékeztető, halványkék színnel.

Ezenkívül kaptunk kis, otthon nevelt árvácskapalántákat és muskátlit is.
Van minek örülni.