Nappuszi

Alig három napja, hogy melegre fordult az idő, és beköszöntött az igazi tavasz. Nálunk, a kertben így:

Ami a következő képen látható, az nem valami egzotikus csoda. A lestyán tör magának így utat a földből, hogy azután hetek alatt méteres, sőt kétméteres, cserjényi termetűre nőjön. Bordó hajtásai fúróként működnek, és minden apró levélke már ekkor, kicsiben készen van rajta. Fűszerként levesbe főzve vagy sült húsok mellé dobva szoktuk használni. A mi lestyántövünk marosvásárhelyi eredettel büszkélkedhet, anyu erdélyi származású szomszédasszonyától származik (ő leostyánnak nevezte), a tárkonnyal, mentával, citromfűvel együtt.
Új virágunk a Puskin-virág, igazi kis költői szépség.

Végül tudom, hogy minden normális ember ősszel vesz árvácskát, mert akkor két évszakon át díszít, sőt, az enyhe teleket végigvirágozza, én most mégis vettem néhány cseréppel. Ez a fajta óvodáskoromat juttatta eszembe. Akkor Halászi főutcája már igaz, hogy már sátortetős kockaházakból állt, de egységes volt az utcakép a házak előtt álló két-két gömbjuhar miatt is, meg azért is, mert minden ház előtt szép virágoskertet telepítettek az asszonyok, hullámos betonszegéllyel körberakva. Abban a leggyakoribb virág az ehhez hasonló árvácska volt, óvodából hazamenet mindig csentünk néhány szálat. Ez a fajta a bohócopfira hasonlító virágján kívül attól is érdekes, hogy nagyon illatos.
Most már csak egy néni foglalkozik az otthoni nevelésével, és ez komoly odafigyelést igénylő dolog. Úgy mesélte, júniusban kell vetni gondosan eldolgozott földű ágyásba, és egy hétig, kelésig nedves újságpapírral takargatni, és reggel-este finoman, rózsával locsoni. A növénykéket kelés után is gyakran kell öntözni, így lesz szeptemberre szétpalántázható. Ha tudok magot szedni róla, én is kipróbálom ezt a módszert.