Nemkívánatos zöld személyek

Bemutatnám a kert persona non gratáit.

Ezek a legnemkívánatosabbak egy kiskertben. Talán még a magról kelt meggy az, ami féken tartható a fa alatti kapálással, fűnyírással, totális gyümölcsszedéssel. de a többi, Szűz Anyám! Az orgonahajtásokat hiába próbájuk motorfűrésszel jobb belátásra bírni, makacsul előtörnek az anyabokor közelében a leglehetetlenebb helyeken.

A másik igen szörnyű brigád a vastag gyökerű, tarackoló gazoké. Ez a kép egy húsvéti képeslapnak csodás lenne, de nem a veteményes útjának... A perje tarackjai mélyen benyúlnak a zöldségek közé, s ahol ki tudnak bújni a fényre, máris éles, zöld leveleket hoznak. Ha kapával esel neki, és akár egy centis elvágott gyökérdarab a földben marad, máris még újabb hajtások törnek elő. Megoldás: a fűnyíró, a kapa ...és a totális gyomirtó.

A pitypang - falusiasan kákics - legalább ilyen alattomos: ha húsz centis gyökeréből 19-et vágsz ki kapával, az egy centiből heteken belül teljesen új gyöktörzset növeszt. Ráadásul a bűbájos bóbiták rengeteg kis pitypangot szülnek. Ha feltéped, ragacsos tejnedve levakarhatatlanul fogja össze a kezed...

...de a következő komával még így se bírsz el. Ő mindenki kedvence: a csalán.

Biokertészek szerint teája iszonyú egészséges, a levelei spenótszerűek, ehetők. Rovartudósok szerint a csodás nappali pávaszem tápnövénye.

De: kesztyű és kapa nélkül meg se szabad közelíteni. Nem bírok ma a nappali pávaszemre gondolni sem, amikor úgy összecsipkedte gazirtás közben a kezemet, hogy estére rászorult a gyűrű.

A legmegátalkodottabb azonban ő:

Ő a felfutó vadkomló. A szomszédból kezdett átnőni, már vagy öt éve; borzalmas! Hajtásai tüskések, bökősek, kézzel nem tépkedhetőek. Átével, a tő évről évre erősödik, több méteres indákat hoz, amik felcsavarodnak falra, fára, tetőre, kerítésre. Súlyosak, nagy levelekkel, amire felfutnak, azt elhúzzák, a fa ágait kitekerik, a kerítést ledöntik, a cserepeknek aláfurakodnak a hajtások. Ősszel millió magot hoz. Ha valaki a gyökereinél kezdené a kiirtását, rájön: a föld alatt fás, két centi átmérőjű, több méter hosszú oldalgyökerei vannak, amiket feltépni lehetetlenség. A lerángatott hajtások helyén pedig egy - két hét múlva újabb sarjak nőnek. A tavalyi, leszáradt indák meg szárazon, ramatyul csüngenek a bokrokról, kerítésről. Ezért irtjuk már öt éve... Ha nyugodtan hátradőltem, hogy kiirtottam, a leglehetetlenebb, leghozzáférhetetlenebb helyen találtam új hajtásokat.
Így most a felkapáláson, feltépkedésen kívül a gyökértörzseket kezelni fogom egy kis gyomirtóval is. Az akciót összehangoltam a szomszéd bácsival: majd ő is permetez. Remélem, így házon kívül helyezhetjük a nemkívánatos társaságot.

Megjegyzés: tavaly az egyik kertészeti áruda katalógusában szép, a csúnya falakat eltakaró kúszó dísznövényként darabonként több ezer forintért árultak komlótöveket. Kíváncsi vagyok, hogy szitkozódhat az a "boldog tulajdonos", aki megvette, és egy-két év múlva meg kell bontania a tetőt, hogy a tüskés indákat kirángathassa alóla, és csákánnyal kell feltúrnia az udvart, hogy a gyökereket feltépje. Ennyit dísznövény mivoltáról.